Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-209

184 200. országos ülés márczins 18.18Ü3 tását szorgalmazza. Ezekhez még csak a hivatalnokok folytonos denuntiatíóját említem. A szegény román hivatalnok, nem mer román lapot olvasni, nem mer román olvasó-egylet tagjainak sorába beiratkozni, mert azonnal daeo-románoknak denuntiáltatnak. (Közbeszólások: Ki tiltja nekik?) Előfordult azon eset, hogy egy román hivatalnok azzal is denuntiáltatott, hogy a cigaretlipapirost Bukurestból hozatja, pedig azokat a trieolor nevű papírokat itt helyben is lehet kapni a trafikokban. Már most a dolgok ily állásában micsoda értéke lehet a szóbeli biztosításnak, hogy ne féljetek, nem bántjuk nyelveteket és a nemzetiségieket és a románok nem felelhetnek máskép mint „vestigia terrent!" Engedje meg a t. ház, hogy most az előttem szólott képviselő urak beszédeiből egy kis tarlózást tarthassak az általam mondottaknak bővebb illustratiójául. Az igen t. közoktatási minister ur, nem tudom hogy miért, czélszeríínek [tartotta, hogy a maga érvei közé még a románokat is behozta ijesztő mumusnak a szászok ijjesztésére, azt mondotta ugyanis, hogy a szászok vésztők előérzetében nem jó remediumot választanak a halál ellen és hogy nagyon sajnálná, ha a román elem elnyelné őket, tehát legyenek magyarokká, ez az értelme, de hát ezt oly érveléssel támogatta, a melynek végeredménye nem oda vezetne. Mert atyailag intvén a szászokat, azt mondja, gondolják meg, hogy nagy németországi testvéreik nem tudják, hogy a királyföldön a románok vannak többségben. No, t. ház, ha azon nagy németek tudnák, hogy nemcsak a Királyföldön, hanem egész Erdélyben a románok vannak többségben, mi lenne ennek a következménye? Az v

hogy a németek azt mondanák a magyaroknak! Ólba szürke! Ugy is elvesztek, hát legyetek inkább németek. (Zaj. Ellenmondások.) És mégis Wolff Károly t. képviselő súlyt fektetett a minister ur ezen érvelésére és azt elhinni látszik, mert azt felelte reá, hogy a minister ur a románok malmára hajtja a vizet. Megvallom, hogy a románok még akkor sem rajongnának ezen törvényjavaslatért, ha ez igaz volna. Ha a románok itt-ott assimilaltak, az bizonyára nem ilyen törvényjavaslat utján történt, hanem a természet törvényei szerint. Megenged nekem a t. ministerelnök ur azon észrevételére, a mit Wolff képviselő urnak tett, egy reetificatiót. Meglehet, hogy ő jó szándékkal volt és a románokat akarta excusálni, de minthogy általában tudva van, legalább a románok igen jól tudják, hogy a dolog máskép áll, egy kis reetificatiót szükségesnek tartok. Az figen t. ministerelnök ur ugyanis azt monda, hogy a magyarok csak akkor szenvedtek a románoktól, midőn ezeket saját értelmiségük hiányában a szászok vezérelték. Én bár elismerem hogy a szászok a műveltség előhaladottabb fokán állanak, mégis bátran állíthatom azt, hogy a románokat soha, tehát 1848-ban sem a szászok vezérelték, mert mindkettőjüket vezérelte egy harmadik, ki aztán mindkettejöket cserben hagyta. Ha a románok és szászok párhuzamosan vagy együttesen mennek, ezt nemzetiségi érdekök szerint teszik, tehát együttesen panaszkodnak is, mert erre ugyanazon okuk van. A t. előadó ur nemzetiségi szempontból indokolta leginkább a törvényjavaslatot, azt mondta nagy elszörnyűködéssel, hogy még mindig van 13 —14 nem magyar nyelvű tanintézet és hozzátette, hogy micsoda szellem uralkodik ezen intézetekben. És mivel igazolta azt? Egy rettenetes okoskodással, a különvéleménynyel. A különvélemény egyik szerzője Hermán Ottó képviselő ur, a ki oly hatalmas ember, hogy Bismarck örökségét át akarja venni, a nélkül, hogy meggondolná, quidvaleanthumeri.quidferre recusent erre: lehetne ugyan egy drasticusabb latin közmondást idézni, de tudom, hogy a latinismusnak nem barátja, tehát nem mondom; különben a mint ő nem barátja a latinismusnak, ugy én nem vagyok barátja a pókászatnak és jelesen azon nemzetiségi vivisectionak, amit ő itten hirdet. Nagyon csodálom tehát, hogy a t. előadó ur egy puszta állítást nem a maga, hanem a külön véleménynyel akar bizonyítani ; ezen érvelés oly gyönge, hogy nem foghatom fel, mikép tudott utána kapni. Bizonyítsák be concret esetekkel, az államnak ezer meg ezer eszköze van megtudni, hogy miféle államellenes izgatások vannak és hol? Átmegyek ad viros fortissimos; b. Prónay Dezső t. képviselő ur tűzről, vasról beszélt, azzal akarja a nemzetiségeket megfékezni. Ezen eszközeket használni lehet kivételes rendkívüli esetekben, hanem az aversnek meg van a maga reverse is, t, i. alkalmazni kell ama drasticus orvoslatot a magyar chauvinismus kinövései ellen is. Egyébiránt figyelmeztetem a t. képviselő urat azon magyar közmondásra, hogy a tűzzel és vassal nem jó játszani, aztán még egyre, hogy a tűzre és vasra hasonló eszközzel szoktak megfelelni. (Mozgás.) Isten mentsen meg attól, hogy hogy még egyszer oda jussunk, mert ez nagy szerencsétlenség volna, első sorban épen a magyar és román elemre, melyek lét érdeke egészen öszszeforr. A románok, ha szenvednek is, nem appellálnak a külföldre, nem hivatkoznak sem 40 milliónyi rokon népekre, sem más idegen és hatalmas nemzetekre: mi hivatkozunk a magyar nemzet jogérzetére, a korszellemre s azon közös érdekre, mely a két nemzetet összefűzi. Mi nem dicsekedünk azzal, hogy mi a magyar nemzetet, a magyar állameszmét ugy meg annyira szeretjük, hogy a magyar fentartását óhajtjuk