Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-209

209. országos ülés märezius 16. 1SS3. 181 scholarum instituto cumprimis versari opportere, ac proinde operám adhibendam esse : l-o ut natio quaelibet propriis instructa sit scholis vernaculis, quibus praesint moderatores, non modo nativae linguae peritissimi, sed etiam in aliis, quarumusus in regno est frequentior, ita versati, ut eas, cum res postulaverit, doeere possint". Ez egy nagy elv és bárha a népiskolákra vonatkozik, ne feledjük, hogy azon korban a középiskolákban a tannyelv a latin volt, de niikép tanulhattuk volna meg a tantárgyakat, p. o. quae maribus-t, simplicium leges-t stb., ha azokat tanáraink meg nem magyarázták volna? Jelenleg ez sehol sem történik és igy nem csoda, ha a román tanulónak felette nagy terhére van a megfejtés nélküli úgynevezett bovisátió, melyből legalább az alsóbb osztályokban semmit sem ért, ilyképen nagyontermészetes, hogy a tanulásban hátra kell maradniok. Ezen bajt szintén orvoslandónak tartom a 3. és 4-ik §-oknál. A tanárképesítésre vonatkozó intézkedéseket szintén fontosaknak tartom, mert a kik ismerik az ország tanügyi helyzetének még eddig nagyon is praecarius voltát, örömmel üdvözölnekminden oly intézkedést, mely a tanügy emelésére vezet, nem félnek a románok a tanári vizsgáktól, sem a felügyelettől, legyenek azok bármily szigorúak, csak igazságosak és méltányosak legyenek s többet ne kívánjanak tőlük, mint másoktól és hogy a föczél a tudomány emelése, ne pedig a puszta magyarosítás legyen. A tanárképesítési vizsgánál ott áll azonban ismét a fatális és ominosus 10 év, melyen túl más nyelven senki sem tehet vizsgát — e felett elmondtam más alkalommal nézetemet, t. i. a népiskolák rendezésére vonatkozó törvényjavasat vitatása alkalmával —most is azt tartom, hogy az ily szabályok felett a történet napirendre szokott áttérni. A tankönyvekre nézve megjegyzem, hogy általános a panasz, miszerint nagyon középszerű dolgozatok protectio utján előtérbe hozatnak, valóságos üzletté fajult már ezen eljárás, ép ugy, mint ez az absolut kormány idejében történt a kk. Hofbuchdruckerei iskolai könyveivel, melyeket az iskolákra erőszakoltak megvásárlás végett, nemcsak üzleti szempontból, hanem tendentiosus politikai czélból is. Emlékszünk még arra, hogy az 1850 és 1861 közötti időkben hazánk geographiáj a kitöröltetett a tankönyvekből s helyébe az osztrák birodalom geographiáj a illesztetett be a gyermektanulók számára, tehát nemcsak pusztán üzletet csináltak, hanem azonfelül politikát is. Ugy állunk most is körülbelül, a gonosz rendszer átültettetett, olvashatni ugyanis magyar nyelven irt könyvekben, melyek talán felsőbb ajánlásban is részesülnek, czélzatos ferdítéseket és gyűlölettől sugallott sértegetéseket a hazai nem magyar ajkú nemzetiségek ellen, igy p. o. „a föld és lakói" czímű geographia Illik kötetében, melyet Helwald után György Aladár dolgozott át, a románok a leggyűlöletesebb és művelt emberhez nem illő módon bántalmaztatnak. Jelentékeny azok száma hazánkban, kik magát a tudományt nemzetiségi gyűlölettől és ferde politikai czéloktól vezettetve, lealázzák, hiszen napirenden van, hogy tudós emberek a történettant, embertant, stb. vitiálva oly doctrinákat hirdetnek, melyek szerint a románoktól nemcsak a nemzetiségi, hanem még a létjogot is megtagadni nem átallják, mindmegannyi Lustkandelek, kitől nem szégyenlették ellesni a Iiechtsverwirkung kificzamodott theoriáját. A felekezeti autonómia szempontjából elmondották az előttem szólott t. képviselő urak mind a katholika, mind a protestáns egyház aggályait; felemlítették, hogy a törvényjavaslat teljesen ignorálja az erdélyi törvényeket, az 1790—1. évi t.-cz. 26. §-ának czélbavett megsértését, én ezekhez hozzáadhatnám még az 1868. évi azon törvényczikkeket, melyek a görög katholika és a görög keleti román egyházak autonómiájának biztosítására hozattak. Figyelemmel kisértem a felekezeti szempontból felszólalt t. képviselő urak beszédeit, melyek reám nézve különös benyomást tettek. Hallottam egyrészről, mikép a katholikusok és ezek között első sorban Bende Imre igen t. képviselő ur kenetteljes szónoklatában, elégiái hangon, előadta a kath. egyház sérelmeit, de ugy monda, egész önmegtagadással kész eltűrni azokat és feláldozni az állam magasabb érdekeinek; mert bízik a kath. egyház fővédnökében és teljes reményben várja, hogy a kath. egyház is megkapja a maga autonómiáját. Hallottam másrészről a protestáns egyház autonomicus jogainak buzgó bajnokait, kik sok küzdelemmel nyert jogaikat a magasabb államérdek czifra neve alatt feltálalt lencséért feladni nem akarják. Én csak tisztelni tudom az ily férfias elhatározottságot, de lelkemet fájdalmas érzülettel töltötték el épen az ezen részről jött legélesebb nyilatkozatok, melyekből meggyőződtem arról, hogy midőn saját jogaik sérthetetlenségét hangoztatják, akkor a mások jogainak megsértését követelni nem átallják. Ha a katholikusok nem féltik egyházi autonómiájukat, ennem csodálkozom, mert egy 8 millió hívőből álló, földi javakkal is gazdagon ellátott hatalmas egyház és annak művelt, századokon át a küzdelemben kipróbált és folytonosan domináló hyerarchiájának sikerülni fog a ministeri omnipotentiát paralysálni. Nekem aggályaim vannak a görög katholika egyház autonómiájára nézve azért, mert a törvényjavaslat különbséget tesz a vallásfelekezetek és a minister közvetlen vezetése alatt álló középiskolák