Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-209

209 országos ülés rcdrczius 16 1SS3. 179 Hantke Leó kapitány bejövén a katonasággal körülvett templomba, a hatalom nevében felszólította az egyházkerületi közgyűlést a pátens elfogadására s az egyházkerületi közgyűlést rögtöni szétoszlásra, az ön érzelmeit is tolmácsoltam akkor Tisza Kálmán ur, mikor a tanácskozási teremben kimondottam, hogy az egyházkerületi közgyűlés a pátenst nem fogadja el, kimondottam, hogy még a szuronyok hatalmának sem fogunk engedelmeskedni. (Éljenzés a szélső 'baloldalon.) Beszédemet e szavakkal zártam be: „törjön be a katonaság gyilkoló szuronyaival, ha mer, az isten házába, de mi a pátenst még akkor sem fogadjuk el". (Éljenzés a szélső halon.) És most t. ház, ugyanazon Tisza Kálmán, a ki mindaddig, mig politikai hitelveinek árán be nem fészkelte magát a ministerelnöki székbe, (Derültség a jobboldalon) mindaddig az ideig kész volt a protestantismus érdekében minden áldozat hozatalára, veszélyeztette még személyes szabadságát is, ugyanazon Tisza Kálmán most szentségtelen kezekkel akarja megsemmisíteni minden hitfelekezetnek, még a protestánsoknak is egyházi, iskolai önkormányzati jogait. (Ellenmondás jobbfelöl.) Erős hitemen alapuló meggyőződésem, miszerint Tisza Kálmán úron kivül alig vállalkozott volna ministerelnök e merénylet végrehajtására, (Igaz! Vgy van! a szélső balon) mely minden eriticán, minden bírálaton alól áll, melyre csak egy kálvinista jezsuita határozhatta el magát, (Igaz! TJgy van! a szélső balfelöl. Nagy derültség) mely merénylet egyértelmű az öngyilkossággal. Szerintem t. ház, feladata, sőt kötelessége a kormánynak és e képviselőház tagjainak odaműködni, hogy minden e hazában létező hitfelekezetek önmaguk intézkedjenek egyházi, iskolai ügyeikben . (Igaz! TJgy van! a szélső baloldalon.) Én részemről örömmel üdvözlendem a napot, mely hogy minél elébb elkövetkezzék, kérem a magyarok istenét, amidőn e hazában lévő katholikus testvéreink önmaguk által egyházi, világi férfiakból választandó presbyterium, consistorium közbejöttével fogják intézni egyházi ügyeiket. (Általános helyeslés.) Örömmel üdvözlendem a napot, a mikor a törvényhozás a katholikusok részére épen azon jogokat fogja szentesíteni, melyeket biztosított a protestánsok részére az 1790—91 : XXVI. t.-cz. Hogy ezen idő mielőbb bekövetkezzék, kötelessége, nézetem szerint, a képviselőháznak felhívni a kormányt, kötelességének e téreni teljesítésére. (Helyeslés a szélső balon.) Feladatunk utasítani a közoktatási ministert, hogy a katholikus congressus által hozott, a katholikus önkormányzatra vonatkozó határozatot, munkálatot megerősítés, szentesítés végett mielőbb terjeszsze király ő Felsége elébe. A középiskolákra vonatkozó, most tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot, & mely a helyett, hogy az önkormányzati tért tágítaná, még szűkebb korlátok közé szorítja, mely törvényjavaslat épen ugy a protestánsokat, mint az erdélyi katholikusokat megfosztja önkormányzati jogaiktól, e törvényjavaslatot általánosságban még a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Helyeslés a szélső balon.) Román Sándor: Tisztelt képviselő urak! Nagyon érzem, hogy a középiskolák rendezéséről szóló törvényjavaslat feletti általános vita végső stádiumában felszólalni oly czélból, hogy a tárgy bővebb illustrálására újabb érveket hozzak fel, nehéz és háládatlan feladat, mert azok után, mik a t. képviselőház annyi jeles tagja által akár tisztán tanügyi, akár politikai, akár felekezeti és nemzetiségi szempontból, az illető szónokok pártállásához képest már elmondattak, annyira ki van merítve a tárgy, hogy számomra kevés mondani való maradt hátra. Ha mégis bátor vagyok a t. képviselő urak eléggé kifárasztott becses figyelmét igénybe venni: teszem azt azért, mert a törvényjavaslatban foglalt némely fontosabb és eredményeikben messze kiható intézkedésekre, valamint több előttem szóllott képviselő ur beszédében előforduló nagyon különös enuntiatiókra és revelatiókra nézve szerény véleményemet legjobb meggyőződésem szerint elmondani képviselői kötelességemnek tartom. A törvényjavaslat genesisére nézve nem hallgathatom el, hogy az nem a kellő, szokott módon és úton került a ház elé. Ha a múlt évi közoktatási bizottság által meg nem hivattak is az összes vallásfelekezetek egyházi hatóságai, a mint például a görög katholika és görög keleti román egyházak főnökei — legalább tudomásom szerint — meg nem hivattak, mégis akkor, azon egyházak érdekei legalább részlen — értem a görög keletieket — képviselve voltak egy pár bizottsági tag által, de már az ezen évi új bizottság akképen alakult meg, hogy a protestáns felekezetek képviselőin kivül, mind a görög katholika és görögkeleti felekezetű, mind pedig a nemzetiségi képviselőket kebeléből kizárta, így aztán könnyű szerrel meg lön teremtve a bizottság többsége az ő tisztelt elnökének képére és hasonlatosságára. Ezen praemissák után az eredmény előre látható volt. A törvényjavaslat, mondhatni, szülési kinok nélkül jött a világra és valamint a bizottságba, ugy a képviselőházba is nem az ajtón, hanem az ablakon átcsúszott be. Meg is látszik rajta, mert valóságos táltos-fogakkal jött a világra. Ezen inconvenienst azért említettem fel, mert ha nem ezt az eljárást követik, alig hiszem, hogy e törvényjavaslat a ház elé került volna s ha igen, akkor bizonyosan nem jelen szerkezetében. A tanügy rendezésére vonatkozólag általában kijelentem, hogy én is azok közé tartozom, a kik hazánk culturalis szempontjából a középiskolai tanítást emelni, fokozni akarják és ezen czél eléré-