Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.
Ülésnapok - 1881-209
178 2li9. országos ülés márczius 16. 1883. Csanády Sándor: T. ház! A tárgyalás alatt levő gymnasiumi és reáliskolai törvényjavaslatot illetőleg, meggyőződésemet követve, kimondom, hogy az egy roszakaratú jogtipró, reactiónárins jellegű törvényjavaslat, mely törvényjavaslaton Tisza Kálmán ministerelnök urnak romboló, nemzetellenes jezsuita szelleme vonul keresztül. (Derültség a jobboldalon.) E törvényjavaslat arról győzött meg engem, hogy Tisza Kálmán ministerelnök ur nemcsak a politikai, hanem az egyházi téren is hitehagyott. Arról győzött meg, miszerint az ő ministerelnöki működése, ugy az egyházi, mint a politikai, ugy a szellemi, mint az anyagi téren valóságos átokcsapásként nehezedett a haza minden polgárára, valláskülönbség nélkül. (Derültség a jobboldalon.) Ugyanis t. ház, ezélja ezen törvényjavaslatnak a jogtiprás, ezélja megfosztani e haza polgárainak millióit egyházi és önkormányzatijogaitól; megfosztani azért, hogy az önkényuralomra törekvő kormány, illetőleg Tisza Kálmán ministerelnök ur minden egyházi, iskolai ügyekben rendelkezési jogot ezzel a maga kezében összpontosítson, hogy kénye-kedve, tetszése szerint rendelkezhessék az ezen hazában létező hitfelekezetek egyházi, iskolai önkormányzata felett, még az erdélyi katholikusokat, még a protestánsokat sem véve ki. Czélja ezen törvényjavaslatnak megfosztani a protestánsokat, mint említem, az erdélyi katholikusokat, evangelicusokat, őseik vérével szerzett törvényektől, királyi eskükkel szentesített önkormányzati egyházi jogaiktól, a melyeket az 1608. évi koronázás előtti első, az 1647. évi V. t.-ezikkek, a bécsi és linczi békekötések és az 1790-91. évi XXVI. t.-cz. 5. §-a biztosítanak. Mely általain utóbb említett törvény határozottan kimondja, miszerint mindkét hitvallású evangelicusok jogában áll iskoláikat fentartani, azokban a tanulás és tanítás rendjét rendezni. Daczára t. képviselőház az általam említett békekötéseken alapuló, királyi eskükkel szentesített és százados gyakorlat által megerősített, örökített törvényeinknek, a jelenleg tárgyalás alatt levő törvényjavaslat meg akarja fosztani a hitfelekezeteket önkormányzati jogaiktól csak azért, hogy a törvényjavaslat elfogadása által a kormány, illetőleg Tisza Kálmán ministerelnök ur (Nevetés jobbfelöl) azon férfiakra, a kik az egyházi-iskolái ügyek rendezésével foglalkoznak, befolyást gyakorolhasson, hogy sorakoztassa őket nemzetgyilkos politikájához, (Nagy nevetés jobbfelöl) hogy eszközül használja bűnös törekvéseinek keresztülvitelére. (Nagy nevetés és mozgás jobbfelöl.) Elnök: Kérem a t. képviselő urat, méltóztassék parlamentáris kifejezéseket használni. (Helyeslés jobbfelöl.) Csanády Sándor: Ha igazat mondok, azt kimondom, ha a hóhér pallosa van is fejem fölött. (Nagy nevetés jőbbfelől.) Elnök: Azt hiszem t. képviselő ur,hogy nálunk a hóhér pallosáról beszélni nem egészen a a helyzetnek megfelelő dolog; mert ilyen nem lehetséges. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ezért kérem a t. képviselő urat, méltóztassék parlamentáris kifej' ezéseket használni. (Elénk helyeslés jőbbfelől.) Csanády Sándor.' A törvényjavaslatnak czélja megfosztani a hitfelekezeteket az iskolai önkormányzati jogoktól csak azért, hogy Tisza Kálmán ministerelnök ur (Derültség jobb felöl) befolyást gyakorolhasson az iskolákban tanuló ifjúság szellemére, politikai irányára, a mely befolyás egyértelmű az ifjúság elerkölcsíelenítésével, (Elénk derültség a jobboldalon) az ifjúság elkorcsosításával, miután a kormány befolyása meggátolja az iskolákban a hazafias szellem fejlődését, elöli az ifjúságban az alkotmányos szabadsághoz való ragaszkodást, a hazaszeretetet. Valóban t. ház, alig találok szavakat azon merényleteknek jellemzésére, melyeket Tisza Kálmán mint ministerelnök elkövetett ép ugy az egyház, mint a politika terén v En, t.ház, a ministerelnök úrban nem vagyok képes felismerni azon Tisza Kálmánt, a ki a 60-as években az önkényuralmi, patentalis korszakban, mint a szalontai egyházmegye segédgondnoka, a protestantismus jogait védőleg kész volt minden áldozat meghozatalára; a ki ép ugy az egyházmegyei, mint az egyházkerületi közgyűlésekben tiltakozott a politikai hatóságoknak, a tényleges hatalomnak, az egyháziskolai ügyekben való beavatkozása ellen. Szégyenletes, megbotránkoztató állás az t. ház, a melyet jelenleg Tisza Kálmán ur protestáns ember létére az egyháziskolai téren működésével elfoglalt. Ugy látszik, a ministerelnök megfeledkezett azokról, a mik történtek a 60-as években, az önkényuralmi patentalis korszakban a debreczeni református egyház templomában, az 1860. január 11-én tartott egyházkerületi közgyűlés alkalmával, mely közgyűlésnek feladata volt határozni a pátens elfogadása vagy visszautasítása felett, a mikor Tisza Kálmán ur, mint a szalontai egyházmegye segédgondnoka, én mint Biharmegye segédgondnoka vettünk részt a tanácskozásokban, a mikor Tisza Kálmán ur daczára annak, hogy tanácskozásunk helye, a debreczeni templom, szuronyerdővel volt körülvéve, határozottan a pátens elfogadása ellen nyilatkozott (Helyeslés jobbfelöl) és kimondta, hogy még a törvényesen koronázott király sincs jogosítva arra, hogy beavatkozzék a protestánsok egyháziskolai ügyeibe. Ugy látszik, a ministerelnök ur megfeledkezett arról, hogy az általam említett egyházkerületi közgyűlés alkalmával ő is egyike volt azoknak, a kik engem, mint a bihari egyházmegye akkori segédgondnokát, felhívtak a pátens elleni nyilatkozatra, mely egyházkerületi közgyűlésben, midőn
