Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-208

208. országos ülés márczius 15. 1883. 173 szép volt felekezeti autonómia, hasznos is volt, nagy szolgálatokat tett Magyarországnak. De utoljára, ha mi modern államot akarunk teremteni, akkor nem maradhatunk ott, a hol vagyunk. Hiszen a közoktatásügy, az mondatik, nem felekezeti ügy, az iskola sem felekezeti intézmény, ez eminens állami ügy. Tudom, egészen modern felfogás szerint, régen tudom, ott van Bluntschliban mondva: „die Schule ist Staatsschule". De modern eszméket az államban alkalmazni csak ott lehet, a hol a körülmények azt tanácsolják, a hol a történelmi fejlődés olyan. És abban állna a közoktatás modernizálása, hogy mi az állami tutelát valami elvvé emeljük. Hiszen mi a modern nyugoti államokat nem vagyunk képesek imniitálni. Ott az állam oninipotentiája a cultura egységének felel meg. Milyen képtelenség volna, ha mi utánozni akarnók Francziaországnak közoktatási rendszerét. Vannak fogalmak, melyekbe nem is tudjuk magunkat belegondolni. Az „université" egészen más; mint nálunk az egyetem; az ecole normálé más mint nálunk: a lyeée egészen más mint nálunk a gymnasium. Ha ilyenféle convietusokat akarnánk teremteni, hol van a proviseur a censeur és a repetiteur ? Hol az állami tutéla minden részletben keresztülvive. Akarni utánozni valamit, a mi Magyarországnak nem való, bizonyára képtelenség. És mégis akad ember, akad képviselő, aki Magyarországot Francziaországgai akarja összehasonlítani. Én Franüziaországban éltem, ott sokat tanultam. De valamit eddig még se tudtam és ezt csak a napokban tanultam meg Grünwald képviselő úrtól. (Halljuk!) És t. ház ez az, hogy afranczia patois a franczia irodalmi nyelvhez oly viszonyban állana, mint Magyarország nem magyar ajkú nemzetiségeinek nyelvei a magyar irodalmi nyelvhez. (Ellcnmondások.) Havalaki ily valamit akarna mondani, ha ezt egy képviselő a kelet-ruméliai parlamentben koczkáztatná, megbocsátható volna, de ha magyar parlamentben fordul elő, nem fogadhatom el. Grünwald t. képviselő urnak ^aggodalmai vannak Magyarország jövője felett. 0 azt mondja, hogy a nem magyar ajkú népfaj okát magyarosítani^ nem lehet, a tömeget magyarosítani nem lehet. Fs azt mondja, hogy ha nem vagyunk képesek a középosztályokat, a mívelt osztályokat magyarosítani, akkor Magyarországnak jövője nincs. No t. ház, ne tessék nyugtalankodni. Magyarországnak ezredéves történelme van, a nélkül, hogy a cultura assimilátióját, a cultura egységét keresztül vitte volna, sőt nem is kísérelte meg (Közbeszólás: Bosszul tette!) és erős meggyőződésem, hogy Magyarországnak jövője lehet a nélkül, hogy a culturegység létrejönne. De vannak nekem is aggodalmaim, hogy ha azok az eszmék, melyeket Grünwald t. képviselő ur terjeszt, érvényre jutnak, akkor Magyarországnak jövője talán koczkáztatva van. (Derültség.) T. ház! A szőnyegen levő törvényjavaslat azon rendszernek kifolyása, mely ezelőtt háromnégy évvel e házban inauguráltatott, mikor a magyar nyelvnek bevezetése a népiskolákba decretáltatott. A nemzetiségi képviselőknek e vitában tulaj donképen nem is kellene résztvenniök, mert akkoriban mi minden argumentumot kimerítettünk, melyet e rendszer ellen felhozni lehetett és a tapasztalás nekünk adott igazat, hogy nem czélszerü Ós hibás az egész rendszer. Ha most mégis felszólalok — ez legalább az én nézetem — az csak azért történik, hogy bizonyos tényeket constatáljunk. Milyen ugyanis ezen rendszer: a eulturpolitika Magyarországon? Az úgynevezett államnyelvnek kiterjesztése által Magyarországon culturegységet teremteni. Lássuk, helyes-e maga ezen kifej ezés: államnyelv ? E kifejezést más nyelvre fordítani lehetetlen, azért mert annak értelme nincs, nincs pedig értelme azért, mert nincs benne logica. Nincs a világon állam, mely ezt a kifejezést használná. Ha a francziának azt mondjuk: „langued'état", az angolnak pedig azt „langnage of state" megáll és azt kérdi, mi ez? A népeknek, a nemzeteknek van nyelvük, de az államnak, mint olyannak nyelve nincs és nem is lehet. (Mozgás és ellenmondás.) A „Staatssprache'''. Ez nem is német kifejezés, mertanémet csak ,., Amts-Sprache "-t ismert és a „ Staatssprache " csak becsempészett kifejezés Ausztria-Magyarországból. Van angol, van franczia, van német nyelv és ez az illető népeknek hivatalos nyelve. Mihelyt az állam túllépi azon sphaerát, mely a népeké, ott mindjárt megkezdődik a nyelvi kényszer. Igaz tisztelt ház, vannak kisebb és alacsonyabb culturán álló népek, melyek egy magasabb culturán álló népnek cultur-nyelvét bizonyos határig elsajátítják, de az sohasem történik az állam kényszere által, hanem azon vonzerőnél fogva, melyet minden magasabb cultura a társadalmi és az állami életben gyakorolni tud. Én, t. ház, praegnans példát mondok. Oroszországnak nyelvi kényszere a volt lengyel tartományokban semmi sikerre nem vezetett. A lengyel származású orosz hivatalnok csak annyit tanul meg az orosz nyelvből, a mennyi neki szükséges a hivatalában; de mihelyt kimegy a hivatalából a társadalmi életbe, ott az orosz nyelvnek semmi terjedése nincs. Ellenben Ázsiában, az ázsiai tartományokban az orosz nyelvnek óriási nagy terjedése van ugy, hogy Európában nekünk fogalmunk sincs róla. Azon kis-ázsiai népek, mihelyt olvasni és irni megtanulnak, mihelyt az európai kabátot felveszik, mindjárt oroszok akarnak lenni. Pétervárott az a mohamedán tatár, a ki mint pinczér szolgál, vagy a grúz ésmingréliai herczeg, akinek palotája van Moszkvában, tetőtől talpig orosznak tekinti magát. Miért van az, hogy Lengyelországban oly ellentállásra talál, .Ázsiában pedig oly