Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-208

208, országos ülés márcíins 15. 1S83. 1G9 őszinte törekvésemet. (Helyeslés.) De ezen gondolkozás azután fel is jogosít, sőt kötelez annak kijelentésére, hogy lelkem mélyéből ragaszkodom azon valláshoz, melyben születtem és neveltettem és annak jogai és méltányos igényei megvédésére akár ezen, akár más helyről mindenkor kész vagyok csekély tehetségemmel, de legjobb akarattal síkra szállani. (Élénk helyeslés.) Elfogadom tehát a javaslatot, de csak is „salvis tamen juribus", vagyis azon reményben, hogy annak a felügyeleti jog fogalmán túlterjeszkedni látszó, továbbá a tanító szerzetes-rendekre nézve sérelmes szakaszai a részletes vita alkalmával méltányos elintézést nyerendnek; elfogadom továbbá azon nem kevésbé jogosult reményben, hogy a t. kormány egyéb érveken kivül már csak a most lezajlott vita miként történt lefolyása által is indíttatva érzendi magát, az állam és a katholikus egyház közt ma még elintézetlenül álló fontos kérdéseknek a „quod uni justum, alteri aequum"-féle elv figyelembe vétele mellett leendő mielőbbi megoldására ! Köszönetet mondva ezek után a tisztelt háznak becses türelméért, legyen szabad az életre és ennek nagy mesterére, az örök igazságú történelem adataira támaszkodva, a Magyarország egyházi és világi állású, tehát öszszes katholikusai nevében a hazafiság tisztelt monopolistáinak egy ismert népdallal válaszolni, mely igy hangzik: „Vagyok olyan legény, mint te, vágok olyan rendet, mint te". Elfogadom általában a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés.) Bausznern Guido: T. ház! Majd tízévi képviselőségem egész tartama alatt sohasem szólaltam fel, oly gyötrelmes érzettel mint ma, mert nem elég, hogy jelenleg népünk nemzeti életfeltételeinek fentartásáért küzdenünk kell, hanem még azon felül a jelen vita folyamán ellenfeleink egy töredékének részéről oly harczmodort kellett elszenvednünk, mely ellen fegyvereink nincsenek. De mindnyájunknak a kötelesség parancsolja, hogy töretlen bátorsággal tartsunk ki és küzdjünk az utolsó pillanatig. Es ha már a túlhatalomtól győzetünk'meg, győzessünk meg legalább becsülettel. Azonban a vita felette előrehaladt stádiumánál fogva lemondok a hosszabb beszédről, valamint minden polémiáról és megelégszem egyszerű nyilatkozattal. (Halljuk!)) T. ház! Ha a t. képviselő urak többsége azon sorssal, mely saját hitfelekezetöket a fenforgó középiskolai törvényjavaslatban fenyegeti, megbarátkozik és e törvényjavaslatot törvénynyé emelni segíti, azután e sors a hazában levő hitfelekezeteket egyaránt fogja sújtani. Azonban a törvényjavaslat mind azon intézkedései, melyek különösen a nyelv kérdésére vonatkoznak, csak a nem magyar ajkú hitfelekezeteket és ezek közt főkép és első sorban az erdélyi szászokat sújtják, már azon okból is, mert az erdélyi szász gymnasiumok KÉPVH. NAPLÓ. 1881 —84. XI. KÖTET. és reáliskolák a nem magyar hitfelekezeti középiskolák kétharmadát képezik. Sőt a törvényjavaslat 69. §-a, melynél fogva a tanárképesítési vizsgálatok nyelve a magyar, illetőleg a nem magyar tanárjelöltek ámbár ezen vizsgát a legközelebbi tiz év alatt más nyelven is tehetik le, de mindazáltal már ezen idő alatt kimutatni tartoznak, menynyire értik és kezelik a magyar nyelvet, mint tannyelvet — jól megjegyezve mint tannyelvet — mely utóbbi követelés, a tízévi halogatás elvileg ugy is értéktelen concessióját, gyakorlatilag is teljesen illuzóriussá teszi, a 69. szakasz, mondom, egyenest az erdélyi szász nép mint német népnek való fennállását veszélyezteti. T. ház ! A közoktatásügyi minister ur a közoktatásügyi bizottság f. évi február hó 9-én tartott ülésében többek közt azt méltóztatott, mondani hogy a ki más nyelven hallgatta a tanulmányokat, magyarul nem vizsgázhat. Ugy ő maga a természettudományokat nem magyar nyelven hallgatta és ennek következtében az illető magyar szakkifejezésekben nem jártas. No uraim, ha az igen t. közoktatásügyi miniszter ur önmagán tette ezen tapasztalást, ő, a ki a magyar nyelvet mint anyanyelvét gyermekkoi'ától fogva tökéletesen birja, azután szemmelláthatóságig be van ezzel bizonyítva, hogy az erdélyi szász tanárjelölteknek nemcsak most, hanem tiz vagy száz év múlva is minden szaktudományt magyar nyelven, illetőleg hazai egyetemen kellene hallgatniok, hogy a képesítő vizsgálatot magyarnyelven letenni képesek legyenek. Ebből az következik, hogy a törvényjavaslat 69. §-ának intézkedése a szász tanárjelölteknek a német egyetemek látogatását lehetetlenné tenné. Ha pedig ez megtörténnék, ennek két elmaradhatlan következménye volna. Az első az, hogy a szász tanári kar és ezzel természetszerűleg a szász középiskolák mindinkább sülyediiének, midőn egyfelől a hazai egyetemek, bármi kitűnő erők működjenek is ott, a tudománybeli teljesítő képesség ^tekintetében nem versenyezhetnek az első rangú német egyetemekkel; másfelől pedig a szász tanárjelöltek kénytelenek volnának a szaktudományi kiképzésre kiszabott idő igen tetemes részét magyar nyelvtanulmányokra fordítani, a mi világosan épen ezen tanárjelöltek szaktudományi kiképzésüket károsítaná. A második következmény az volna, hogy az erdélyi szász lelkész-jelöltek, a kiknek egyházi hivatásukra minden körülmények között német egyetemeken készülniök kell, nem többé, mint eddig, kerülhetnének ki a szász középiskolából és ez által azon szerves kapcsolat, a mely a szász egyház és iskola közt évszázadok óta fennáll és a mely a szó legszorosabb értelmében életforrása a szász egyháznak, meg volna semmisítve. Az első következmény az erdélyi szász középiskolák, a második az erdélyi szász egyház sülyedését jelentené. Iskola és egyház pedig szerves kapcsola:>2