Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-208

170 208. országos ülés márezins 15. 1883. täban azon egyetlen létalapot képezi, melyet az erdélyi szász német nép ma egyáltalában még bir és tehát teljességgel nem túlzás, ha állítom, hogy a szőnyegen forgó középiskolai törvényjavaslat következményeiben az erdélyi szász nép, mint német népnek való fennállásit veszélyezteti. Szívesen el akarom hinni, hogy ez sem a t. kormány, sem a t. ház által nem szándékoltatik. De azután uraim, méltóztassanak tartózkodni oly törvénykozási actustól, a mely következményeiben biztosan odavezet s pedig méltóztassék annál inkább attól tartózkodni, miután annyi áll, hogy az erdélyi németség helyébe ott a Királyhágón túl magyar államérdek bizonyára nem lépne. De igenis azt mondják, hogy az erdélyi szászok ellenségei a magyar államnak. T. ház! Ha e hazának nem magyar ajkú fiai közt csak az valódi magyar hazafi, a ki saját nemzetiségét s ezzel azt, a mit a született magyar teljes joggal elidegeníthetetlen szentségének tekint, feladja, azután, megengedem, az erdélyi szászok ellen emelt államellenesség vádjának teljes jogosultsága van. Ha pedig a magyar hazafiság a saját nemzetiségéhez való ragaszkodással összefér, a mit Magyarország legnagyobb férfiai számtalanszor nyilvánosan elismertek és kinyilatkoztattak, azután bátran állítom, hogy az említett vád merőben alaptalan. T. ház! Büszke vagyok arra, hogy német vagyok és nincs az az ár a világon, melyért németségemet, ezen legdrágább és semmi által sem pótolható kincsemet odaadni képes volnék. Mindazon szabadelvű intézmények, melyeket az alkotmányos rendszer megad, reám nézve absolute semmi értékkel nem birnak, ha németségemet megtámadják. De miért vagyok büszke arra, hogy német vagyok ? Miért hagyom magamat inkább agyonütni, mintsem németségemtől elpártoljak? Azért, uraim, mert németségemnél fogva szellemileg, erkölcsileg, eulturailag, szóval mindazon legmagasabb tekintetekben, melyek nem annyira az állampolgárt, mint olyat, hanem az embert illetik, a német nemzet, azaz azon nemzet fejlődésében és életében részesülök, mely nemzetnek az emberiségés abban valósággal nem utolsó sorban a magyar nemzet a mai civilisátió, a cultura és tudománv legdicsőbb vívmányait köszönhetik és a mely nemzet, a mint az Európát a középkor kezdetén a világi Rómától, az újabbkor kezdetén pedig a papi Rómától szabadította meg, most már az Isten és ember szerint őtet megillető világhatalmi állást elfoglalván, hivatva van Európa különböző népeinek és nemzeteinek egészséges és tartós béke- és jogállapotot szerezni. De midőn ezt e ház szentelt termében tartaléktalanul egyszersmindenkorra kinyilatkoztatom, ugyanazon határozottsággal s őszinteséggel egyszersmind kijelentem azt, hogy nem talán magyar hazám iránti egyszerű kötelességérzetből, hanem legbensőbb meggyőződésből minden pillanatban kész vagyok, ha szükséges, vagyont és életet feláldozni a magyar államnak, melynek polgára vagyok. (Helyeslés.) Igenis uraim, a magyar államnak és hogy e tekintetben is nyíltan szint vallják, bátorkodom rögtön megmondani, hogy mit értek a magyar állam alatt. Ertem alatta azt, a mi mindenütt az egyedüli helyes, t. i. azt, a mi a századok folyamában fejlődött ki és ez azon Magyarország, melynek állameszméje a magyarság e hazában való politikai fensőbbségében találja kifejezését. Ezen Magyarország fennállását, felvirágzását és megerősödését, mint e hazának fia és ezen állam polgára teljes szivemből óhajtom és az egyetlenegy, a mit saját népem, az erdélyi szász nép számára kívánok az, hogy a magyar állam ezen népnek annyi teret, levegőt és világosságot adjon, a mennyi annak, mint német népnek való fennállására szükséges. (Egy hang jöbbfdöl: Többet hagyott!) Higyjék el uraim, én és minden szász testvérem, azokat sem kivéve, kik a harcz hevében olykorolykor a czélon túllőnek és ily alkalommal talán olyan dolgokat beszélnek, melyeket nyugodt lelkiállapotban maguk sem helyeselnek; (Igaz! TJgy van! a szélső baloldalon) a mi egyébiránt mindig' és mindenütt megtörténik és mindig és mindenütt meg fog történni, a míg emberek maradunk; mi erdélyi szászok mindnyájan, mondom, teljesen átlátjuk, hogy nekünk is szólnak a magyar költő szavai: „Itt élned halnod kell" ! mi mindnyájan, ha kell, vagyonunkat, életünket, fiainkat egész készséggel bocsátjuk a magyar állani rendelkezésére, de egyszersmind át vagyunk hatva attól, a mi semmi kétséget nem szenved, t. i. attól, hogy nemcsak németek maradhatunk és a mellett igen jó magyar hazafiak lehetünk, hanem, hogy németségünk fentartása és érvényesítése épen a magyar állam jól felfogott érdekében fekszik. T. ház! Ámult év május havában választóimnak egy iratot küldöttem, mely pár nappal később a választókerületemben tartott gyűlésben fölolvastatott és közhírré tétetett. Legyen szabad nekem ezen iratból a következőket idéznem: (Sálijuk!) „Mindenkor készek, vagyont és életet királyunk, államunk és hazánkért feláldozni, mi erdélyi szászok semmi egyebet nem kívánunk, mint mindenekelőtt tisztességes bánásmódot az államközegek részéről; továbbá a fennálló törvények s pedig a községi, megyei, nemzetiségi és a királyföld rendezéséről szóló törvény méltányos és igazságos értelmezését és végre oly törvényhozási újítások mellőzését, melyek egyházi és iskolai autonómiánkat, de különösen középiskolai ügyünket kérdésbe tenni alkalmasak volnának. Kérdem, vájjon ezen kívánságaink igazságosak-e és vájjon azoknak teljesítése s ezzel az erdélyi szászok kielégítése a magyar állam szempontjából könnyű feladat-e vagy sem ?