Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-208

168 Í20S. országos ülés márczius 15. ISSS. lettek megemlítve; holott nézetem szerint bármely testületnek működése igazságosan sohasem egyes embereknek, hanem a testület egyetemes ténykedése szempontjából bírálható csak meg helyesen és igazságosan. A vitában résztvett tisztelt szónokok másika pedig, ki a tapolczai kérvény tárgyalásakor vallási türelmességét igazoló lelkes beszédet mondott a magyar zsidóság és annak hazafisága mellett, e vita alkalmával tartott beszedj ében ha nem is nyíltan, de legalább tacite a hazafias érzületet a protestantismus kizárólagos szabadalmának vindicálja és a katholicusokat arra képteleneknek declarálja. Ugyancsak ezen tisztelt szónok személyes kérdésben felelve, egy általam őszinte elismerés és tisztelettel hallgatott beszéd azon passusaira, melyek az oktatással foglalkozó szerzetesrendek védelmére vonatkoztak, elmondja, hogy/: az állami ellenőrzést a katholicus iskoláiknál azért tartja szükségesnek, hogy az oktatás a clérus kezében egyoldalúvá és tendentiosussá ne válhassak; nem tartja ellenben szükségesnek a protestáns iskoláknál azért, mert azokat maga a felekezet,'tekát a honpolgárok kezelik önkormányzati joggal. Legyen szabad mindkét megjegyzésre röviden válaszolnom. A mi a tisztelt szónok által saját felekezete részére vindicált hazafisági szabadalmat illeti, méltóztassék elhinni, hogy én teljesen méltánylom azon nagy szolgálatokat, melyeket a protestantismus a szabadságnak és haladásnak tett. Ugyanazért a protestánsoknak törvényben gyökerezi! jogait őszintén tisztelem és ha azok bármikor bárhonnét megtámadásnak szándékoltatnának kitétetni, örömmel nyújtanék segédkezet megvédelmezésükre. Hogy azonban a hazafias érzület valamely felekezet kizárólagos szabadalmává nyilvánittassék, a felekezeti részrehajlás ily irányú nyilvánulása ellen nem csak magam. hanem összes hazai hitsorsosaim nevében a leghatározottabban tiltakozom! (Helyeslés.) A tanító szerzetesrendek ellen emelt vádakra pedig a következőket jegyzem meg. (Halljuk!) Volt már alkalmam olyféle okoskodással találkozhatni : Le kell szorítani a szerzeteseket a tanszékekről, legalább jut a világiaknak hely és alkalmazás ! Tiltakozom az ily okoskodásnak nem csak jogosultsága, de gyakorlati értéke ellen is. Ha a szerzetesek leszoríttatnak a működési térről, akkor egyszerűen megszűnnének és a kik eddig szerzetesekké lettek, ezután világiak maradnak; akkor tehát csak ismét világi ember lesz kenyér és állomás nélkül; vagy talán ugyanazok, kik szerzetesek lettek volna és mint ilyenek ültek volna a tanszékre, mint világiak is kiküzdik magoknak az utat oda és igy akkor is azok maradnának ki, a kik most kimaradnak. (TJgy van!) Szeretik továbbá — a mint azt előbb említettem, a papot és szerzetest a világiakkal ellentétbe hozni azon értelemben, mintha nem is a | haza és nemzet kiegészítő részét képeznék. Pedig hát a szerzetesek is a magyar vér sarjait képezik ; szülőik, testvéreik köztünk élnek, az édes haaa göröndj ét szántj ák és ezek vitték őket a szerzetbe. (TJgy van!) Ott is érzi a szerzetes, hogy a ruha nem változtatta meg a szülők és rokonok és igy a haza iránti kötelességérzetet, hanem igenis emelte és fokozta azt azon állapot, melyet a ruha jelez! Nagyon kár tehát puszta ráfogás alapján oly intézeteket megtámadni és ócsárolni, melyek a nemzet múltjával a legbensőbben összeforrtak, megosztván híven annak jó és rósz napjait, fentartván mindenkor magyar jellegöket, lényegesen hozzájárulván a magyar nemzetiség fentartása és kiműveléséhez. A magyar szerzetes szereti hazáját, nemzetét; ezek javáért szívesen fáradozik; szivén hordja a nemzet becsületét, jó hírnevét valódi érdekeit és boldogságát és mindezt a nyilvános oktatás és nevelés által előmozdítani, biztosítani törekszik; teszi periig ezt vallásos buzgalommal, szeretettel lelkiismeretes pontossággal, amelyet hazafias párosít. (Egy hang a szélsőbalon: Hát a jezsuiták!) Nyolcz évi tapasztalataimra támaszkodva, mert 8 éven át volt szerencsém a pannonhalmi Benedek-rendűek bölcs és hazafias vezetése alatt állhatni — merem a most elmondottakat, mind ezen, mind a többi tanító-szerzetekről állítani és csak azt kívánom, hogy adjon a jó isten hazánknak mindenkor oly igaz, hű hazafiakat, a tanügynek pedig oly buzgó és képzett tanárokat, minőket én mai napig fiúilag szeretett tanáraimban, valamint az összes katholicus tanító-szerzetek tagjaiban tisztelni, becsülni megtanultam. (Helyeslés.) Azért akár a magyar katholicismus egyeteme, akár a magyar főpapság és szerzetesrendek ellen emelt vádakat összeségökben tisztelettel, de egész határozottsággal visszautasítom. T. képviselőház! A mai kor materialisticus irányának megfelelőleg, arra nézve, hogy valaki — bocsánat e kifejezésért — az úgynevezett fene gyerekek sorába tartozhassék, szükséges mindenekelőtt minden posiíiv vallást, annak hitelveit és szolgáit, de első sorban mindenek előtt az e hazában tizedfél millió lelket számláló, katholica vallást és annak papjait szidalmazni, ócsárolni, gyalázni. A divatos gondolkozásnak, a napi vélemény imádóinak emez erényével én nem rendelkezem, de senkitől nem is irigylem; sőt sajnálattal viseltetem e felfogás hívei iránt; (Helyeslés) sajnálattal azért, mert íelejthetlenül vésődtek elmémbe a mindnyájunk fájdalmára oly korán elhunyt Oreguss Ágostnak amaz örökigazságú és szépségű szavai: „A hitetlenség nem bun, de szerencsétlenség!" Nem győzöm eléggé hangoztatni minden törvényesen bevett felekezet jogai iránti feltétlen tisztelemet és ezen netalán megingattatni szándé| költ sarkalatos jogok megvédésére irányzott,