Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-208

208. országos ülés márczins 15. 1883. 167 kathekizmust is ugy szerkeszteti, hogy benne Napóleon mint Isten küldöttje dicsőíttetik, Berth Pál pedig atheista könyveket irat, melyeket mint erkölcsrontókat indexbe helyeznek. Napóleon ép ugy, mint Berth Pál, biróság elé, börtönbe hurczoltatja a tanítót és papot, kik erkölcsrontó törekvéseinek ellene szegülnek! Mit gondol, mit érez a kis gyermek, ki más dolgokat hall az iskolában, másokat a templomban és még másokat a családi körben? De hogy azután mily szomorú eredménye van *z ily irányban vezetett franezia nevelésnek, azt minden elfogulatlanul itélőnek bírálatára bizom, ki a franezia nép viszonyait, annak rakonezátlanságát és immoralitását ismeri! Szemben a franezia iskolákkal, vessünk most most már egy pillantást az angol iskolákra. Az angol iskolák úgyszólván privát szentélyek, melyek távol a politika zavaró hatásától, az ős traditió és családi tekintély védpaizsa alatt állanak; de azután nevelnek is jellemes, törvénytisztelő, munkás és practieus népet! Nálunk a kormány a katholikus iskolákat kezelte; mily eredménynyel? Azt nem nehéz kimutatni. 1848 előtt monopóliumot gyakorolt az iskolakönyvekkel. Könyveink előszava igy kezdődött: „Nos Maria Theresia;" még 1843-ban is az „epitome linguae hungaricae „szerint kellett tanítani; új könyvet irni, vagy iskolába bevinni erimen volt. Az absolutismus korában a német kormány az iskolákat is átvette örökségképen, de azután sietett is germanizálni. Nem érdektelen dolog hallani, mit tanított Dr. Kleemann, ministeri tanácsos ur, a középtanodai oktatás fővezére Thun Leo idejében. Győrött volt, még pedig a 8. osztályban. Ministeri tanácsos — természetesen németül — kérdi. Mi által lőn Francziaország nagygyá? Tanítvány a hogy tudott németül, monda: földrajzi helyzete, tengerpartja, kereskedelme, ipara, művészete szerencsés háborúk által! De e feleletek egyike sem elégité ki a tanácsos urat, ki végre imígy szól: Vigyázzon, én majd vezetni fogom.Miből áll Francziaország? Departementsekből, p. o. Burgund, Bretagne, Normandia ect. Helyes! Már most minek tartja magát az a bretagnei, vagy burgudiai ember? Ugy-e bár francziának? Hát maga mi? Én magyar vagyok! „Leider Gott" — mond a tanácsos ur — „Der Böhme will ein Böhme, der Pole ein Pole sein! Das ist eben das Unglück! Wir sind Allé Österreicher und wenn wir es vom Herzen sind, so wird das Vaterland auch gross werden! Alsó noch einmal: Was sind sie? A jó fin reá mereszti a szemét, végre egész határozottsággal mondja: Ein Ungar! Mire Kleeman ur dühösen elfordul és csak annyit dörmög magában: Unverbesserlich ! Tekintetbe véve most már azon nem valószínű, de apodictice lehetetleneknek sem mondható esetleges megrázkódtatásokat, melyek alkotmányunkat ma még senki által előre nem mondható okoknál | fogva alkotmányunkat veszélyeztethetik és romba is dönthetik; ha tudjuk, hogy a mit az állam egyszer kezében tart, azt ugyan többé ki nem bocsájtja; akkor ha a hazai ifjúságot önkényt nem akarjuk kiszolgáltatni a pártküzdelmek, a szenvedély, szeszély és kapkodás prédájául: akkor nekem ez az imént idézett példa és Francziaország előbb ecsetelt közoktatásügyi viszonyai teljesen elégségesek arra, hogy az ily Berth Pál-féle irány meghonosításának legcsekélyebb törekvése ellen is mindenkor a leghatározottabban tiltakozzam! A kormánynak, kivált ma, nem tagadom, van érdeke az iskolában; de ez nem lehet egyéb, mint felügyelet, segélyezés és azon minimum kiszabása, melyet minden tanulótól követelhet, ki az állam szolgálatába lépni óhajt. Vannak azonkívül iskolák, melyek már természetüknél fogva hatáskörébe esnek és hol működésének tág és üdvös tere is nyilik, de a nevelést és oktatást bízza a szülőkre, illetőleg egyházakra, melyek,bárhogy okoskodjék is valaki, nézetem szerint mégis összehasonlíthatlanul közelebb állanak a gyermekhez, mint bármely kormány! Ennyit bátorkodtam a közoktatás megállamosításának tisztelt védőivel szemben megjegyezni! Es ezekkel t. ház, be is fejezhetném beszédemet, ha kötelességérzetem nem parancsolná, ' hogy — habár csak röviden — de mégis válaszoljak tisztelt képviselőtársaim beszédjeinek némely passusaira, melyekben ők a katholicismust általában, továbbá a magyar főpapságot, végre az oktatással foglalkozó szerzetesrendeket és ezek működését vették bírálat alá. A tisztelt szónokok egyikének azon előttem megfognatlan nyilatkozatára, hogy e törvényjavaslat a catholicus főpapság álczázott támadása a protestantismus ellen, csak azzal válaszolok, miszerint az illető képviselő ur nem valami nagy bizalommal lehet azon három, előttem igen nagy tiszteletben álló, protestáns vallású, magas rangú hivatalnok vallási buzgósága iránt, kik a magyar vallás- és közoktatási ministerium ügyeinek vezetésében úgyszólván döntő befolyással birnak; mert különben ezen egyetlen körülmény is megnyugtathatta volna őt, hogy a katholicus főpapságnak a protestantismus ellen intézett támadása — ha ugyan ilyet valaha tervezett volna is — a nevezett magasrangú hivatalnokoknak először igazságszeretetén, másodszor saját vallásuk érdekei iránti fogékonyságán bizonyára hajótörést szenvedett volna! A magyar főpapság ellen emelt vádak illustratiójára felhozattak Kollonich érsekbibornoknak Magyarországon viselt dolgai ki tudtommal nem volt magyar embeij; a mohácsi csatában elvérzett Tomori és Szálkai érsekek 7 püspök társukkal, továbbá Szelepcsényi, Széchenyi, Barkóczy, Kopácsy, Szcitovszky prímásoknak, egyKapisztrán Jánosnak és egyebeknek nevei, kik igaz hazafiságuknak oly fényes jelét adták, egy szóval sem