Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.
Ülésnapok - 1881-208
16G 208. országos ülés márczius 15. 1883. rósz néven, ha azon kérdést bátorkodom a t. minister úrhoz intézni, hogy e téren a lehető legnagyobb óvatosság és lelkiismeretességgel méltóztassék eljárni; mert a folytonos változtatás és toldás kimondhatlan kárral jár és az országos tanintézeteket az örvény szélére tereli. Pedig ugyancsak kivánatos volna, hogy valahára e téren is szilárd állást foglaljunk, hogy a biztos ösvényen nyugodtan és öntudatosan haladhassunk oly czél felé, mely viszonyaink közt jogos is, méltányos is és azért el is érhető. Tekintve továbbá a két rendbeli protestáns felekezet autonómiáját, valamint az oktatással foglalkozó katholikus szerzetesrendek szerzetesi szabályzatát, diseiplináját, mint némely tekintetben sérelmeseket, más tekintetben a szerzetesjelleg veszélyeztetése nélkül kivihetetleneket, kifogásolnom kell a javaslat azon szakaszainak némely pontjait, melyek a parallel osztályok felállításáról — az érettségi vizsga megtartási módozatairól — a rendes és a még nem okleveles tanárok alkalmaztatásáról, végre a tanári képesítés módozatairól szólanak; melyekre nézve ki kell jelentenem, miszerint ha az ezek megváltoztatását czélzó módosítványok el nem fogadtatnának, a javaslat harmadszori felolvasásánál azt meg nem szavazhatnám; mert ha tudom is, hogy a kormány kötelessége az állam érdekeit és jogait megvédeni: ugy másrészről nem felejthetem azt sem, hogy az államban benne vannak a felekezetek is, melyek jogait és méltányos igényeit maga az állam is respectálni tartozik, ha csak a j ogfosztás és önkény vádjával nem akar illettetni. Végül még szabadjon egész általánosságban megjegyeznem, miszerint bármily hosszú időt vett is igénybe e javaslatnak'elkészítéseés a t. ház elé terjesztése— a katholikusoknak szempontjából tekintve a dolgot — azért nem tartom azt még ma sem időszerűnek, mert igénytelen nézetem szerint, e törvény meghozatala előtt az alapok és alapítványoknak már oly soká halogatott és minden igaszságszerető ember részéről várva-várt tulajdonjogi kérdésének kellett volna végleg megoldatnia, hogy e kérdés tisztázásával azután a hazában egymás mellett élő hitfelekezetek ügyei is egyöntetűen rendeztethessenek, mig ma a katholikusok úgyszólván törvényen kivül állanak és a ministeri önkény corpus viléjét képezik, kiken experimentálhat in infinitum! Elfogadom tehát a törvényj avaslatot általánosságban és föltételesen azon reményben, hogy at. kormány az állam és egyház között, a fennálló benső viszony folytán támadt érdekeknek mindkét félre nézvekielégítő megoldását annál is inkább kész lesz a rendelkezésére álló eszközökkel támogatni és elősegíteni, mert Latinovics Gábor t, képviselőtársam szavai szerint: „Ehazának jól felfogott érdeke a katholikus egyház valódi érdekeivel ellentétbe soha nem jöhet!" — Azon nyomós érvek alapján, melyeknek Pulszky Ágost t. képviselőtársam tartalmas beszédében kifejezést adott, szabadjon még végül egész általánosságban megjegyeznem, miszerint a középiskolának a javaslat szerint gymnasiumokra és reáliskolákra czélzott felosztását a classieus irány müvelhetése szempontjából, elvben ugyan helyeslem, a nem ok nélkül sokat emlegetett görög nyelv oktatására nézve azonban nem látnék gyakorlati nehézséget egy oly expediens létesítésében, mely kimondaná, hogy a papi és phylologiai pályára készülő ifjakra nézve a görög nyelv az 5. osztálytól kezdve rendes és kötelezett tantárgy, mig a más életpályát választó ifjak annak tanulásától felmentendők lennének. Ezek azon észrevételek, melyeket a nevelés, oktatás és felekezetek szempontjából általánosságban megtenni bátorkodtam. Legyen szabad most már azoknak nézetére, kik az államnak az oktatásügy körül joggal fennálló, sőt követelhető felügyeleti jogát lehetőleg bővíteni — sőt tovább megyek — minden iskolára nézve valóságos rendelkezési joggá változtatni óhajtanák, néhány tiszteletteljes megjegyzést tenni. Állításaim igazolására szabadjon az oly sokszor emlegetett Franeziaországra hivatkoznom; és ha valaki azt kérdi tőlem, hogy miért épen ez országra hivatkozom: ugy azt volnék bátor a kérdőnek válaszolni, hogy azért hivatkozom tőlünk távolabb eső országra, mert a felhő alakját jobban birjuk akkor megítélni, ha távolról nézzük, mintha benne vagyunk. Közelről csak köd az, melyben tisztán többé nem látunk! Francziahonban az iskola a kormány kezében politikai eszközzé törpül, mely által csak hatalmát és pártját igyekszik erősbíteni a közoktatás és nevelés iszonyú kárára! Seholsem nyomorog az iskola szánandóbb viszonyok közt, mint épen Francziaországban, a hol tulajdonképen csak egy tanító van: a minister, a többi csak gép; azért az oktatás is gépies, minden lelkesedés nélküli; a tanítók jó kortesek, de nem nevelők. Egyetlen kormány sem birta még eddig magát ott azon túl tenni, hogy az iskolában politikát ne űzzön. Százával kergette állomásaikról a tanítókat, mert választáskor nem mellette szavaztak. És mily sziv és lelketemelő jelenség az t. képviselőház, mikor a tanítók a Bourbonok alatt a királyságot, a Napoleonidák alatt a császárságot, a köztársaság idejében a köztársaságot kénytelenek mindig egyenlő, reglementszerű lelkesedéssel éltetni, egyebeket gyalázni, különben kiteszik a szűröket. Hogyan fogja az a tanító tanítványainak minden szép és jó iránt még oly fogékony szivében a honfiszeretet és hazafiság magasztos érzelmeit éleszteni és táplálni, ha a ministeri önkény alakjában örökké feje felett függő Damokles kardja őt magát is a politikai chamaeleon szerepére kárhoztatja? Mily fölséges dolog továbbá, mikor I. Napóleon még a
