Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-208

208. orszftgos filós márezins 15. 18S3. 165 elválasztani a törvényhozó hatalomtól a birói hatalmat és mely oldalról hangoztatták már több izben azon figyelmeztetést is, hogy ha a sajtószabadsággal visszaélések fognak történni, akkor majd a sajtót is meg kell rendszabályozni: akkor könnyű megtalálni, hogy melyik oldalon van a liberalismus. (ügy van! Ugy van! Tetszés a szélső baloldalon.) Mi ezen eszméknek sohasem voltunk és nem is leszünk pártolói. Egyben conservativok leszünk, abban t. i., hogy mindig és mindenütt, a hol lehet, támogatni s előmozdítani fogjuk a magyar állam függetlenségének garantiáit. (Élénk helyeslés a ssélsö baloldalon.) Nem folytatom tovább, t. ház. Röviden kijelentem, hogy az előadott okoknál fogva elfogadom a különvéleményt és egyszersmind b. Prónay Dezső t. képviselőtársam határozati javaslatát. (Hosszantartó zajos helyeslés és tetszésnyilvánítások a szélső baloldalon.) Nagy István : T. képviselőház ! (Halljuk!) A vitának a tárgy fontossága által eléggé indokolt hosszadalmassága daczára, legyen szabad a t. házat felkérnem, miszerint lehetőleg rövidre szabandó előadásomat becses ügyeimére és türelmére méltatni kegyeskedjék. A magyar nyelvnek az elemi iskolákban kötelezői eg leendő tanításáról szóló törvényjavaslat tárgyalásakor elmondott beszédemben azon véleményemnek adtam kifejezést, hogy egy, az önállóság postulatumaival birni akaró erős magyar államnak első kelléke az, hogy az e haza határain belől élő összes nemzetiségeknél mély gyökeret verjen a szükségképi állami összetartozásnak tudata. Elmondottam, hogy e czél elérésére szolgáland majdan az említett törvény, mely lehetővé teszi, hogy már a fogékony gyermeki kedélybe csepegtettessék a magyar nyelvvel együtt a magyar államhoz való tartozásának tudata és mi ezzel karöltve jár: közös anyánk, a drága haza iránti benső szeretet is. Minthogy pedig tanuló ifjúságunknak aránylag úgyis elenyészőleg csekély része az, mely az elemi iskolák elvégzése után a középiskolai oktatás áldásaiban is részesülhet, ugy kétszeres kötelességünk odahatni, hogy az elemi iskolákban a fogékony gyermeki szívben megfogamzott eme magasztos érzet azon hazafias szellemben vezetett középiskolai tanítás által oly annyira megszilárdittassék, hogy az többé onnét semmikép kiirtható ne legyen, hanem a magyar államhoz való tartozásnak érzete a serdülő ifjú, az élet küzdtérére kilépő férfiú, majd végre az aggastyán szivében koporsója zártáig egyenlő hévvel honoljon, szóval, hogy e haza minden fia tudja és átérezze a halhatatlan koszorús költő örök szépségű szavait: „Anagy világon e kívül nincsen számodra hely!" Minthogy tagadhatlan továbbá az is, hogy a középiskolai oktatás ügye a felekezetek kezében egészen decentralizál kellő állami felügyelet nélkül — melynek szükségét hiába hangoztatjuk, ha annak gyakorolkatására a kellő formát megadni nem akarjuk — esetleges visszaélések, sőt itt-ott államellenes doctrinák kútforrásavá is válhatik. Mindezeknél fogva miután e törvényjavaslatban számos hiányai daczára is látok némi közeledést az elutasíthatlan állami követelmények felé: Ha négy évvel ezelőtt mondott, előbb említett beszédem alapelveivel összeütközésbe jönni nem akarok, a magyar állam megszilárdítása és a magyar állameszme meggyökeresítése érdekében, a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot általánosságban, a részletes vita alapjául később felemlítendő feltételekkel elfogadni kész vagyok. Ezen kijelentés azonban nem tarthat vissza attól, hogy lehetőleg rövid bírálat alá ne vegyem a javaslatnak általam imént jelzett hiányait, bizonyos tekintetben pedig túlterjeszkedéseit, valamint ama mulasztásokat is, melyeknek a tisztelt közoktatási bizottság akkor lőn részesévé, mikor 1881. évi október 6-án kelt 6. számú, vagyis mostani jelentését közvetlen megelőzött jelentéséhez kapcsolt javaslata szövegéből ezúttal némely oly intézkedést hagyott ki egészen, melyekkel én a mostani javaslat szövegében is óhajtottam volna találkozni s melyekre visszatérni lesz még alkalmam. E hiányokat részint nevelés- és oktatásügyi s végre felekezeti szempontból véve bírálat alá, először is kifogásolnom kell, hogy a javaslat csak az oktatásról szól, a nevelést nem is említi; mintha az szóba sem jöhetne oly tanulók körül, kik életkoruk 10—20 éve közt adatnak át az intézetnek. Kifogásolnom kell továbbá a tanóráknak a javaslat szerint conteniplált hetenkénti számát, melyeket — leszámítva a vasárnapot és hetenkinti két izbeni délutáni szünidőt — az alsó osztályokban 26 helyett 20-ra, a felsőbbekben 28 helyett 26-ra mint maximális számra azért óhajtanék leszállíttatni, hogy a szegény [tanulónak elég ideje is legyen nz alapos elkészülhetésre. Óhajtottam volna továbbá annak kimondását, hogy a középiskola első és második osztályában ne a szak-, hanem az osztálytanítás elvének kimondása nyerjen kifejezést. A javaslatnak a rendelkezéseit azzal óhajtottam volna még kiegészíttetni, hogy a tankönyvek lehetőleg rövidek legyenek, ne pedig oly terjedelmesek, hogy a tanár, ha azok szerint haladni akar, nem középiskolai, hanem valóságos egyetemi előadások tartására kényszeríttetik. A javaslat szerint a tisztelt minister úrra van bízva továbbá a tanterv összeállításának nagyfontosságú intézkedése. A kik tudják, hogy 1868 óta — megengedem, hogy a viszonyok kényszerítő hatalmánál fogva — a tantervek dolgában minő örökké változó eljárás követtetett, azok és velük I együtt a t. minister ur is — ugy hiszem, nem veszik