Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.
Ülésnapok - 1881-208
164 208. országos ülés március 15. I8S->. tátik, nem teszünk az államnak szolgálatot vele. 1 Már pedig hogy a folytonos beavatkozás, ministeri rendszabályozás, minden kérdésbe való beavatkozás erre nem fog jótékonyan hatni, azt a t. minister ur sem fogja állítani. (ügy van! a szélső baloldalon.) És ha megtörténhetik mind ez, hol van mind ez ellen, ha visszaélés történik, agarantia ? Egyikről már szóltam, hogy t. i. nincs közigazgatási bíráskodás. Arra utalnak bennünket a túloldalról, ismételten felhozta több képviselő ur, hogy ime itt van a minister felelőssége. (Halljuk!) Hát nem tagadom, a ministeri felelősség is lehet egyik garantiája a törvényes eljárásnak. De ez magában nem elég, erre szabadságon alapuló, organicus intézmények szükségesek, hogy a visszaélések ellen is biztosítsuk az álladalomnak épen legfontosabb érdekeit. Mert ha ez nincs, akkor nem szabad többé államról beszélni, hanem akkor szólani kell a párturalom absolutismusáról. (ügy van a szélső baloldalon.) Es azok, a kik azt állították, hogy, midőn mi autonómiáról beszélünk, akkor az állammal szemben foglalunk állást, azok, nézetem szerint, épen azon hibába esnek, hogy a végrehajtó hatalom egyik képviselőjét azonosítják magával az állammal. (Zajos tetszés a szélső balon.) Az állam nem a minister. Mi nem az állam ellen foglalunk állást, mi nem az állam érdekei ellen akarunk küzdeni, sőt ép azon ingyenes, azon áldozatkész, buzgó feláldozást és szolgálatot továbbra is akarjuk' az állam érdekében megtenni, a mint eddig kötelességünknek tartottuk. Mi nem az állam ellen küzdünk, hanem azon tendentia ellen, hogy ne rontassék le ezen javaslatban a közszellemnek, a ministeri omnipotentia elleni védelemnek egyik bástyája. (Élénk helyeslés a szélső balon.) "Ez az t. ház, a mi ellen mi küzdünk s a küzdelemben igenis védjük az autonómiát. De ne méltóztassék hinni s ne méltóztassék félreérteni azokat, a kik az autonómia szót hangoztatják, hogy azért védik azt, mert az felekezeti. Nem t. ház, nem azért, mert felekezeti, hanem azért, mert autonómia. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) A protestáns autonómiában meg van lényege az autonómiának, t. i. az, hogy ne csak magának hozzon szabályokat, ne csak maga hajtsa végre azokat, hanem minden egyes tagja ismerje kötelességének az ingyenes, áldozatkész közreműködést. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha körültekintünk e hazában, vájj önki mondhatja azt, hogy van még sok menedékhelye az autonómiának? Hát minden egyes intézkedés, a mi eddig történt, nem az autonómia csorbítására történt-e ? Már most azon egyedüli védbástyát, a melylyel még a közszellemet megőrizhetjük; a melyen vészes időkben a szabad szellemet ébren tarthatjuk és a honnan kiindulhat ismét az az erő, mely képes az absolutismust, az ellene törekvő hatalmakat megtörni, ne semmisítsük meg — nem azért, mert felekezeti, hanem mert autonómia. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Erre nekünk még szükségünk lehet; és meg vagyok győződve t. ház, hogy épen mert az autonómiában, abban is, mely a protestánsoké, annak idején a katholikusok és más felekezetiek is a szabadság egyik garantiáját ismerték fel: ép ezért volt azon lobogókon felírva, hogy „pro Deo, pro libertate et pro patria". (Zajos helyeslés a szélső balfelöl.) És ezért volt az, hogy a buzgó katholikus Zrínyi Miklós a költő azt mondotta, hogy a protestáns szabadságnak és a magyar szabadságnak alapja egy és ugyanaz. Ezt védelmezzük mi t. ház és ez ellen nem lehet senkinek kifogása. Es ha ez így van, akkor méltóztassék megengedni, nem fogadhatjuk el azt a szemrehányást sem, a melyet ellenünk Berzeviczy t. képviselő ur tett, a mikor azt mondotta, hogy nekünk kelletlen szövetségeseink a szászok. Igaz, szomorú, nagyon szomorú dolog, hogy lehet visszaélni az autonómiával is; de ez minden intézménynek a sorsa. Tessék azonban körültekinteni ebben a házban; tessék egy szempillantást vetni a vitára, mely itt lefolyt: nem-e ott, a hol nemzeti érdek megvédéséről, a hol a magyar állam egy erősségének megrontásáról volt szó, különbség nélkül állást foglalt azon urak ellen? Ha ez így van, akkor igazságtalan az a vád. Egyben, meglehet, igaza van, t. i., hogy Danaida-ajándékot hoznak a szászok; de nem minekünk, nem mi akarjuk ezt alkalmul felhasználni arra, hogy elvegyük az autonómiát, a kinek van, hanem ellenkezőleg mi védjük, daczára ennek* s az a kívánságunk, hogy adjanak autonómiát annak is, a kinek nincs. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Attól sem riadok vissza t. ház, a mit Grünwald t. képviselőtársam mondott, mikor beszédét befejezte, hogy ő nem akar egy sorban állni azokkal, a kik ezen nemzetiségi szempontokat ellenünk hangoztatták. Kérdem, vájjon egy sorban állunk-e mi azokkal ? Én inkább nem akarok egy sorban állani azokkal, a kik a végrehajtó hatalmat azonosítják az állammal, (Helyeslés a szélső baloldalon) a kik ezen államból rendőri államot akarnak csinálni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) És végre t. ház, méltóztassék megengedni még csak egy megjegyzést. (Halljuk!) Szemünkre vettetett — és ezt lehetetlen szó nélkül hagyni — és azt kérdezték, hogy mi a liberalismust védjük-e, hisz mi conservativek vagyunk? Ezen kérdés mindenesetre igen fontos. (Halljuk ! a szélső baloldalon.) Ha megnevezzük azt, hogy kik akarják a végrehajtó hatalmat, a ministeri hatalmat az állammal azonosítani, hogy kik voltak hajlandók akkor, mikor most legutóbb a I curiai bíráskodásról szóló javaslat tárgyaltatott,