Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-208

164 208. országos ülés március 15. I8S->. tátik, nem teszünk az államnak szolgálatot vele. 1 Már pedig hogy a folytonos beavatkozás, ministeri rendszabályozás, minden kérdésbe való beavat­kozás erre nem fog jótékonyan hatni, azt a t. mi­nister ur sem fogja állítani. (ügy van! a szélső bal­oldalon.) És ha megtörténhetik mind ez, hol van mind ez ellen, ha visszaélés történik, agarantia ? Egyik­ről már szóltam, hogy t. i. nincs közigazgatási bíráskodás. Arra utalnak bennünket a túloldalról, ismételten felhozta több képviselő ur, hogy ime itt van a minister felelőssége. (Halljuk!) Hát nem tagadom, a ministeri felelősség is lehet egyik garantiája a törvényes eljárásnak. De ez magában nem elég, erre szabadságon alapuló, organicus intézmények szükségesek, hogy a vissza­élések ellen is biztosítsuk az álladalomnak épen legfontosabb érdekeit. Mert ha ez nincs, akkor nem szabad többé államról beszélni, hanem akkor szólani kell a párturalom absolutismusáról. (ügy van a szélső baloldalon.) Es azok, a kik azt állí­tották, hogy, midőn mi autonómiáról beszélünk, akkor az állammal szemben foglalunk állást, azok, nézetem szerint, épen azon hibába esnek, hogy a végrehajtó hatalom egyik képviselőjét azonosítják magával az állammal. (Zajos tetszés a szélső balon.) Az állam nem a minister. Mi nem az állam ellen foglalunk állást, mi nem az állam érdekei ellen akarunk küzdeni, sőt ép azon ingyenes, azon áldozatkész, buzgó feláldozást és szolgálatot to­vábbra is akarjuk' az állam érdekében megtenni, a mint eddig kötelességünknek tartottuk. Mi nem az állam ellen küzdünk, hanem azon tendentia ellen, hogy ne rontassék le ezen javaslatban a közszellemnek, a ministeri omnipotentia elleni vé­delemnek egyik bástyája. (Élénk helyeslés a szélső balon.) "Ez az t. ház, a mi ellen mi küzdünk s a küzdelemben igenis védjük az autonómiát. De ne méltóztassék hinni s ne méltóztassék félreérteni azokat, a kik az autonómia szót hangoztatják, hogy azért védik azt, mert az felekezeti. Nem t. ház, nem azért, mert felekezeti, hanem azért, mert autonómia. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) A protestáns autonómiában meg van lényege az autonómiának, t. i. az, hogy ne csak magának hozzon szabályokat, ne csak maga hajtsa végre azokat, hanem minden egyes tagja ismerje köte­lességének az ingyenes, áldozatkész közreműkö­dést. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha körültekintünk e hazában, vájj önki mond­hatja azt, hogy van még sok menedékhelye az autonómiának? Hát minden egyes intézkedés, a mi eddig történt, nem az autonómia csorbítására történt-e ? Már most azon egyedüli védbástyát, a melylyel még a közszellemet megőrizhetjük; a melyen vészes időkben a szabad szellemet ébren tarthatjuk és a honnan kiindulhat ismét az az erő, mely képes az absolutismust, az ellene törekvő hatalmakat megtörni, ne semmisítsük meg — nem azért, mert felekezeti, hanem mert autonómia. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Erre nekünk még szükségünk lehet; és meg vagyok győződve t. ház, hogy épen mert az autonómiában, abban is, mely a protestánsoké, annak idején a katholikusok és más felekezetiek is a szabadság egyik garan­tiáját ismerték fel: ép ezért volt azon lobogókon felírva, hogy „pro Deo, pro libertate et pro pat­ria". (Zajos helyeslés a szélső balfelöl.) És ezért volt az, hogy a buzgó katholikus Zrínyi Miklós a költő azt mondotta, hogy a protestáns szabadságnak és a magyar szabadságnak alapja egy és ugyanaz. Ezt védelmezzük mi t. ház és ez ellen nem lehet senkinek kifogása. Es ha ez így van, akkor méltóztassék meg­engedni, nem fogadhatjuk el azt a szemrehányást sem, a melyet ellenünk Berzeviczy t. képviselő ur tett, a mikor azt mondotta, hogy nekünk kelletlen szövetségeseink a szászok. Igaz, szomorú, nagyon szomorú dolog, hogy lehet visszaélni az autonó­miával is; de ez minden intézménynek a sorsa. Tessék azonban körültekinteni ebben a házban; tessék egy szempillantást vetni a vitára, mely itt lefolyt: nem-e ott, a hol nemzeti érdek megvédé­séről, a hol a magyar állam egy erősségének meg­rontásáról volt szó, különbség nélkül állást foglalt azon urak ellen? Ha ez így van, akkor igazság­talan az a vád. Egyben, meglehet, igaza van, t. i., hogy Danaida-ajándékot hoznak a szászok; de nem mi­nekünk, nem mi akarjuk ezt alkalmul felhasználni arra, hogy elvegyük az autonómiát, a kinek van, hanem ellenkezőleg mi védjük, daczára ennek* s az a kívánságunk, hogy adjanak autonómiát annak is, a kinek nincs. (Elénk helyeslés a szélső bal­oldalon.) Attól sem riadok vissza t. ház, a mit Grün­wald t. képviselőtársam mondott, mikor beszédét befejezte, hogy ő nem akar egy sorban állni azok­kal, a kik ezen nemzetiségi szempontokat ellenünk hangoztatták. Kérdem, vájjon egy sorban állunk-e mi azokkal ? Én inkább nem akarok egy sorban állani azokkal, a kik a végrehajtó hatalmat azono­sítják az állammal, (Helyeslés a szélső baloldalon) a kik ezen államból rendőri államot akarnak csi­nálni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) És végre t. ház, méltóztassék megengedni még csak egy megjegyzést. (Halljuk!) Szemünkre vettetett — és ezt lehetetlen szó nélkül hagyni — és azt kérdezték, hogy mi a liberalismust védjük-e, hisz mi conservativek va­gyunk? Ezen kérdés mindenesetre igen fontos. (Halljuk ! a szélső baloldalon.) Ha megnevezzük azt, hogy kik akarják a végrehajtó hatalmat, a minis­teri hatalmat az állammal azonosítani, hogy kik voltak hajlandók akkor, mikor most legutóbb a I curiai bíráskodásról szóló javaslat tárgyaltatott,

Next

/
Thumbnails
Contents