Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-208

160 208. országos ülés márezins 15. 1883. konyság, az méltányolni fogja azokat, jöjjenek bármily oldalról. Ily körülmények között a katholikns clerus milliókra menő jövedelmeire való hivatkozás oly ezélzással mint azt önök teszik, t. képviselőtársak, legalább is indokolatlan. A t. ház kegyes engedelmével szabadjon most Zay Adolf t. képviselőtársam drága beszédének egyik passusára rövid megjegyzést tennem. (Halljuk!) Drágának nevezem e beszédet, mert mint azt egy képviselőtársam kiszámította, azon idő, melyet Zay képviselőtársunk maga számára lefoglalt, az országnak ugy megközelítőleg 8—9000 forintjába kerül. Csak igen kevés embernek jutott osztályrészül azon szerencse, hogy oly hosszú ideig értekezvén, itt-ott el ne tévedjen, az igazsággal ellenkezésbe ne jöjjön. Zay képviselő ur nem tartozik ezen kevesek közé. O ugyanis megbotlott és nézetem szerint nagyon keményen, midőn a katholikus vallással szemben igy szólt: „Nálunk, t. i. az erdélyi szász protestánsoknál nincs ellentét vallás és felvilágosodás közt s igy nincs különbség a hitelvek és a tudomány közt, a protestáns vallás elvei szerint nincs fix megállapított dogma, hanem az emberi műveltség és felvilágosodottsággal együtt fejlődnek a hitelvek és egyházi nézetek." A t. képviselő ur, midőn ezeket mondja, a katholicismust hasonlítja össze a protestantismussal és igy okkal lehet következtetni, hogy ezen szavait a katholicismusra értette. Meg fogja nekem bocsátani a t. képviselő ur, ha ezen szavaiból azon következtetést vagyok kénytelen levonni, hogy ő a dologhoz vajmi keveset ért; legkevésbbé sincs hivatva a katholikus hitelvek s azoknak a tudományhoz való viszonya felett ítéletet mondani. Legyen szives a tisztelt képviselő ur azon általa annyira kiemelt és magasztalt könyvszekrényébe egy kis helyet szánni: Wiseman, Nikolas, Lücker, Hettinger, Hoványi stb. e tárgyra vonatkozó munkáinak, melyekből meg fogja tanulhatni, hogy a katholicismus a valódi tudománynyal soha ellenkezésbe nem jöhet, (Helyeslés jobbfelől) mert mindkettő ugyanazon forrásból —Istentől — ered, akkor meg lesz kiméivé azon kellemetlen helyzettől, hogy fejére lehessen olvasni a valótlanságot. Igen, a katholikusoknál vannak megállapított fis dogmák s azok nem változtathatók s objectivenem is tökéletesíthetők, mert kezdettől fogva a legtökéletesebbek; a tudomány oly értelemben vett változatosságának — mint azt a t. képviselő ur érti, alávetve nem lesznek. (Helyeslés a jobboldalon.) Igenis, tökéletesíthető bármely dogma subjeetive, szerezhet magának az ember róla mindig jobb és helyesebb ismeretet s minél nagyobb lesz ezen subjeetiv tökély, annál jobban fogja megközelíteni a dogma fix objectiv tökélyét, de melytől Zay képviselő ur még igen távol van. Krisztinkovich t. képviselő úrral nem akarok vitatkozni, mert azon szenvedély és elfogultság által oly annyira felizgatott kedély állapot mellett, a minővel ő rontott neki tegnap a jezsuitáknak, alig reményelhetném, hogy vele e tárgyban komolyan, higgadtan lehetne szóba állani. (Felkiáltások a szélső balon : Hó! Hó !) Egyet azonban megjegyzek, bizonyosan elismeri ő is, hogy Voltaire nem volt jezsuitabarát s ezen ember a jezsuiták iránt táplált minden gyűlölete daczára ezt irta dAlemberthez: Én a magamét megtettem, hogy valósittassék e szó: écrasez 1 infame! irtsd ki a gyalázatost! arra azonban, hogy a j ezsuitarendet gyalázzam, nem birok elegendő perfidiával. Ne sértegessék, ne érintsék gunyoros megjegyzéseikkel a katholikusok legszentebb vallásos érzelmeit oly dolgok felemlítésével, melyek e vita keretébe nem illenek s annak erkölcsi értékét emelni nem hivatvák. Ne gyanúsítsák a magyar kath. püspöki kart oly eljárással, melyet bármelyikünk méltósága alattinak tekintene s mint ilyent indignatióval visszautasítana; mert jegyezzék meg jól, a magyar kath. püspöki karnak mindig volt és lesz azon bátorsága, hogy véleményének nyíltan, szabadon adj önkifejezést, de álczázva, orvul támadni nem fog soha. Egyébiránt hajlandó vagyok ezt pillanatnyi felhevülés s elragadtatás szüleményeinek tekinteni. Thaly Kálmán: Nem az! Hanem combinatió. Koszival István: Én, mint azt beszédem elején is jeleztem, a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslések jobbfelől.) Mocsáry Lajos: Méltóztassanak megengedni, hogy észrevételt tegyek arra, mit a t. előttem szólt t. képviselő ur, habár engem meg nem nevezve, de világos vonatkozással személyemre mondani méltóztatott. O t. i. azt mondotta, hogy ha valaki felemlegeti a katholikus clerus milliókra menő jövedelmeit, azzal nem tesz egyebet, mint communisticus irányt és hajlamokat árul el. Mikor én előhoztam azon milliókat, összehasonlítottam egyrészről azon gazdag dotatiót, melyben a katholikus clerus az államtól részesül, másrészről oda állítottam a szegénységet, mely a protestáns felekezetnél tagadhatatlan: akkor azt kérdeztem, igazságos eljárás volna-e az államtól az, hogy megakarja fosztani a protestánsokat azon egyedüli vagyontól, melylyel bírnak, compensatiójaképen annak, a mit az állam ad dotatióként a katholikus clerusnak. Ekként hoztam fel a tárgyat s ez szolgáljon válaszul Horánszky tisztelt képviselőtársamnak is. Egyébiránt, ha már e themát felbolygatni méltóztatott, most már azt állítom, hogy a protestánsoknak joguk volna követelni a maguk részét ab-