Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-208

20S. országos ülés márczLus 15. 1883. 161 ból, a mit az első magyar királyok vallási, köznelési jótékonysági czélokra adtak. (Felkiáltások: Nem személyes kérdés!) A. t. képviselő ur nagyon félre méltóztatott érteni Szt. István és a többi Árpád királyok intentióját, ha azt hiszi, hogy azért szakították ki a elerus részére a nagy uradalmakat az állam testéből, hogy 900 év múlva példának okáért Koszival képviselő ur egy-két itt a házban elmondott beszédéért 10—12 ezer frtnyi kanonoki jövedelmet élvezzen. Azért alapították a nagy királyok azon alapítványokat, hogy abból a köznevelésnek jusson s nemcsak az állampolgárok egy részének, hanem valamennyinek javára. Már pedig a protestánsok a köznevelést szolgálják, őket is megilletné a maguk része. Egyébiránt bátor vagyok igazolásul megjegyezni azt, hogy nekem, midőn segélyt kérek az állam részéről a tanügy érdekében a protestánsok részére, tökéletesen mindegy, vájjon az egyházi javakból, alapítványokból, vagy bármelyik zsebéből ad, mert a pénznek szőre egyáltalában nincs. Ebből azonban nem következik az, mit ki is jelentettem beszédemben, hogy én a katholikus clerussal bármily gazdagon legyen is az dotálva, osztozkodni kívánnék. (Helyeslés.) Ezt tartottam szükségesnek megjegyezni. Koszival István: T. ház! Megvallom, örvendek azon, hogy a t. képviselő ur találva érezte magát, jól lehet én nem őt értettem. De azt tudom, hogy ha a t. képviselő ur jelenleg valami alapítványt tenne, bizonyára hetvenhetedik unokáját is kiátkozná, ha az valaha szándéka ellen merészelne tenni. Ez rövid megjegyzésem arra, mit a katholikus alapítványokra mondott. Másik megjegyzésem szól arra nézve, mit a t. képviselő ur mondott, hogy t. i. én belőlem ekkor vagy akkor, vagy sohasem lesz kanonok, legyen szabad kijelentenem, hogy én e képviselőházban elfoglalt ülésemet nem akarom lépcsőül tekinteni. Meglehet, hogy a képviselő urnak vannak ilyen mellékes czéljai. (Élénk derültség és felkiáltások a szélső baloldalon: Akkor nem ezen az oldalon ülne!) Hogy ez nekem csakugyan nem czéloin, hivatkozom e tekintetben t. képviselő ur, épen az ön pártjára is, melynek tagjai elismerték, hogy véleményem függetlenségét megtudom őrizni. (Helyeslés a johbfelöl.) Győry Elek: T. ház ! (Halljuk!) Én semmi esetre sem fogok t. ház — ígérem előre — azon téren mozogni, a melyre előttem szólt Miehl Jakab és Koszival képviselő urak léptek. (Helyeslés a szélső balfelöl.) Nagyon fontosnak és szükségesnek tartom azt,hogy ha ki nem mondatott volna is, hogy mindenkinek lelkében legyen megírva azon intés, a melyet Németh Albert felhozott. (Élénk helyeslés.) ügy látom és e hosszú vita folyamában annak elismerését tapasztalom és ezért vagyok bátor ily késő stádiumban a szót igénybe venni, hogy a magyar állam culturalis megerősödésének és magyar KÉPVH. NAPLÓ 1881 — 84. XI, KÖTET. jellege fentartásának kérdése áll előttünk egész nagyságában a kérdés azon részére nézve, a mely a középiskolai oktatás ügyének rendezésénél oldható meg. Meg vagyok győződve t. ház arról, hogy a magyar állam culturalis megerősödésére, a magyar állam magyar jellegének fentartására és általában arra, hogy a magyar állam eszméje testet nyerjen, fő és elengedhetetlen kellék az, hogy birjon az önálló független állam attribútumaival és garantiáival. (Helyeslés a szélső balon.) Készséggel elismerem azonban, hogy fontos és lényeges eszköze ezen magasztos és általam is kiemelt szempontoknak a közoktatási ügy rendezése. Midőn ezen álláspontra állok és elismerem, hogy ez az egyedüli álláspont, a melyről helyesen lehet megbírálni az előttünk fekvő törvényjavaslatot, én ugy találom, hogy azt a nélkül, hogy az a különvélemény szerint újabb átdolgozás végett a ministernek kiadatnék, általánosságban sem lehet elfogadni, mert véleményem szerint épen az alapelvek azok, a melyekben látom akadályát annak, hogy ezen magasztos állami érdekeket megvalósítani lehessen. r Vegyük a tanügyi szempontot. En azokra, a mik e tekintetben már felhozattak, nem kívánok kiterjeszkedni és a legnagyobb részben magamévá teszem azokat, a melyeket Hoitsy képviselő ur előadott. Különösen fontosnak tartom azt, hogy ha az egységes középiskola mellett nem akarunk állást foglalni, akkor nem veszszük figyelembe azon tekintetet, mely szerint külön gymnasium és reáliskola mellett nem lehet az ifjú korához és képzettségéhez képest megítélni, mikor vannak tehetségei egyik vagy másik irányban kifejlődve. Ezekre bővebben kiterjeszkedni nem akarok, de nem hallgathatok el megjegyzés nélkül egyet, a mit a t. cultusminister ur felhozott. Ó t. i. a különvéleményre refíectálva és egyszerűen felemlítve, hogy két különböző világnézlet küzd itten egymással, azt nyilvánította, hogy nem fogadja el az egységes középiskolát azért, mert az semmi egyéb, mint reaíisticus. T. ház! Én azt hiszem, hogy a minister ur is nagyon jól tudja, hogy ezen szó reaíisticus, egészen mást jelent világnézlet szempontjából. Nem arról van itten szó, hogy a jellemirány akként legyen kifejlődve, hogy csak anyagi haszonhoz tapadjon, vagy hogy benne legyen a fogékonyság a nemes izlés, nemes eszmék iránt és az áldozattal járó kötelességek teljesítése iránt is. Bármely iskolában, reáliskolában vagy gynmasiumban járjon valaki, ezen utóbbi iránynak biztosítása szükséges minden egyesnek kebelében s azt hiszem, hogy a épen az egységes középiskola mellett szól ez is. Mert a ki elismeri azt, hogy a görög és latin nyelv, az ó classicai irodalom nem volt maga a humanisticus irány kifejezője, csak közvetítője, az nem teszi csupán ezt a bifurcatio alapjává; ezt 21