Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-208

208. országos ülés márczins 15. IS83. 159 mely képes lesz megalapítani és megszilárdítani erejét. A tudományok egyes ágainak mai kifejlődött helyzete mellett teljesen indokoltnak látom egyúttal az állam abbeli követelményének jogosultságát is, melylyel ő a tanárok számának meghatározására is befolyást akar magának szerezni. Mert kétségtelen, hogy a tananyagnak szakszerű felosztása mellett nagyobb eredmény érhető el mint annak egy kézben való összehalmozása által. Ez okból az államnak oda kell törekednie, hogy a tanárok számának szaporítása által, azok túlterheltetését lehetőleg kerülje. (Ügy van!) Ha továbbá az államnak — mihez kétségem nem fér — joga és hivatása meghatározni a tanulmányokban elérendő végczélt és az ismeretek mértékét; mi által fogja azt kellőkép ellenőrizhetni, ha csak az érettségi vizsga alkalmával saját közege által — erről közvetlen tapasztalat útján meg nem győződik. Szükséges tehát, hogy az állam képviselője ott legyen az érettségi vizsgálatokon. A törvénynek ebbeli intézkedését olyannyira lényegesnek, szükségszerűnek tartom, hogy ha ezt elejtenők, vagy nagyobb mérvben módosítanók, a jelenlegi statusquo törvényes fentartásán kivül alig maradna valami. Ebben látom én t. ház, sarkpontját a törvényjavaslatnak. Ebbenlátom összpontosítva annak szellemét. Ebben én sérelmet nem látok egyik felekezetre nézve sem; sőt azon tanintézetek, melyeknek vezetésébe oktatás és felügyelet szempontjából a katholikusoknak van befolyásuk, örömmel fogják üdvözölni körükben bármikor az állam képviselőjét; sőt részünkről igen szívesen látnók, ha oly minőségben épen azon t. képviselőtársainkhoz lehetne szerencsénk, kik szabadságot vettek maguknak a kath. tanintézetekről oly kicsinylőleg nyilatkozni, kik megtagadták azoknak versenyképességét saját felekezeti tanintézeteikkel szemben; kik azt, a mit saját intézeteikről elhárítani igyekeznek, a kath. tanintézetekben indokoltnak, szükségszerűnek állítják. Hadd győződnének meg saját közvetlen tapasztalásukból, mennyire alaptalan s elhamarkodott Ítéletük. (Helyeslés.) Ily nyilatkozatok után t. ház, jogos azon gyanú, hogy azon t. képviselők oly valamiről mondanak Ítéletet, a mit kellőkép nem is ismernek, (ügy van!) A katholikusok t. ház, benmaradnak tanintézeteikben és valamint nem vonultak ki azokból, mikor a főigazgató lépte át az intézet küszöbét, ugy nem fognak kimenni a másik ajtón, midőn az egyiken az állam képviselője lép be. (Helyeslés.) Mert ki az, a kit a kormány ily kiküldetéssel felruház? Oly egyén t. ház, kinek becsületes jelleme, kipróbált hazafisága s a tudományok iránti előszeretete elegendő garantia arra nézve, hogy sem ellenszenv, sem üldözési vágyból az igazságot szenvedélyének feláldozni nem fogja. Meg vagyok győződve, hogy azon t. képviselő ur, ki ezen törvény meghozatala esetére, egy, tanügye iránt oly melegen érdeklődő felekezet részéről ez érdeklődést látja az ajtón kimenni, aligha volt feljogosítva arra, hogy egész felekezetenevében szóljon. Erre lehet következtetnünk azon tisztelt képviselőtársaink fényes czáfolatai után, kik ugyanazon felekezet hivei levén, szükségesnek tartották az ellenkező nézet mellett állást foglalni. (Helyeslés jobbfelöl.) En különben tisztelem, becsülöm és elismeréssel vagyok azon t. képviselőtársaim buzgalma iránt, kik felekezeti érdekeiket oly önfeláldozással védik: ámde óvakodjanak mindannak felemlítésétői, a mi a szőnyegen levő törvényjavaslattal összefüggésben nincs ; maradjanak a javaslat tárgyilagos megvitatása mellett. Ne méltóztassanak szüntelen a katholikus egyház előnyösebb dotatióját emlegetni; s ha mégis teszik, tekintsék egyúttal azon intézeteket is, melyeket az egyházi férfiak jövedelmeikből alapítanak és fentartanak. Az, a mit némely t. képviselő urak emlegetnek, midőn a katholikus clerus milliókra menő jövedelmeiről szólnak, az, már engedelmet kérek, nem többé vallás, hanem vagyonegyenlőségre: communismusra czéloz. Hynemtí osztozkodást annak, ki a tulajdon szentségét tiszteletben tartja és másokatjogaikban sérteni nem akar, követelni nem lehet, nem szabad. (Helyeslés.) Ha szemet nem akarnak hunyni, lehetetlen, hogy ne lássák, miszerint nincs e hazának üdvös intézménye, nemes eszméje, melyet a katholikus papság a múltban és jelenben szellemi és anyagi támogatásban nem részesítene s érte nem lelkesülne. A hazafiság egyébiránt nem privilégium, de nem is érdem, hanem mindnyájunkra, kiket e haza keblére ölel és kenyerével táplál, egyaránt háramló legszentebb kötelesség. (Helyeslés jóbbfelöl.) Nem régen történt, mikor egy katholikus főpap, püspökségének 25 évi jubilaeumát oly nagyszerű alapítványnyal tette örökre emlékezetessé, az összes hazai lapok különbség nélkül neki a legnagyobb elismeréssel! adóztak és számos adakozásaiért az egekig magasztalták. Es önök ezt oly hamar elfelejtették ? Egy Somogyinak Szeged javára tett hatalmas ajándéka elkerüli önök nagybecsű figyelmét ? Bátorkodom tehát azt egy legújabb, mert csak a napokban történt eseményre felhívni: Nagy-Szent-Miklós 6 osztályú leányiskolája részére egy katholikus főpap 40,000 forintnyi alapítványt tett le. Olvashatják az önök lapjaiban is. Milliókra megy azon összeg, melyet a katholikus püspöki karnak csupán egyes tagjai is a haza culturalis czéljaira áldoznak. De nem feladatom nekem t. ház, hogy szänr talán ily ismert ténynek felelevenítésével önöknek becses idejét igénybe vegyem; mert a kiben nem hiányzik az érdemek elismerése iránti nemes fogé-