Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-208

208 országos ülés mározins 15. 1883. 157 hasi itatni, a mennyit a katholikus papok részére; ugyanakkor Bartakovics érsek által és az egri káptalan által minden protestáns falvakban templomok, iskolák bőkezűen dotáltattak. Ebből az incidensből a vita közt felmerült keserű kifakadásokra visszatekintve, én is azt mondom petimus veniam, damusque vicissim; peceatur intra muros et extra és ha egyik fél szenvedélye egy kissé túlhabzott, én igenis azt mondom: „Wenn auch der Becher übersckäumt, ich mag es gerne leiden." Ha mondom, tálhabzott is a szenvedély, az i. Miehl képviselőtársam fájdalmát ne költse fel az irányban, hogy ez a praesens statusquo-ra vonatkozik, hanem ez a multak keserű emlékeiben találja magyarázatát, azon könnyen felfogható keserű érzésben, a mely minden érintésre a sebhelyet újra felszakasztja. Én igy fogom fel a kérdést és minthogy igy fogom fel, én mind ezen, mind a túloldalon azokhoz, a kik még kivannak szólani, azon kérést intézem, hogy méltóztassanak^, kérdést ezen irányban befejezettnek tekinteni. (Élénk helyeslés.) Ez az át és mód, a melyet követni tartozunk egymás irányában a vallásfelekezetek szempontjából és ezzel tartozunk a magyar képviselőház méltóságának ide benn a házban és künn e házon kívül. (Helyeslés.) Ennek rövid előrebocsátása után, méltóztassék megengedni, hogy röviden kijelentsem, miszerint én e törvényjavaslatot nem fogadhatom el azért, mert sérelmesnek tartom ugy a római katholicus felekezet autonómiájára — (Egy hang a szélső baloldalon: A mi nincs!) De van. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Erdélyben!) Van, ha nem írásban, meg kell lenni szellemben. (Helyeslés.) És ezen autonómia érzületére sérelmes épen ugy, mint a protestáns felekezet de facto ésdejure fennálló autonómiai jogaira. (Helyeslés.) Sérelmesnek tartom különösen az úgynevezett kormánybiztosoknak kinevezését, a kik a vizsgákra ki fognak küldetni; és pedig sérelmesnek tartom azért, mert a kit a kigyó megcsíp, az a gyíktól is fél. Én nem tartom a normális viszonyokkal megegyeztethetőnek, hogy mindannnyiszor kormánybiztos küldessék az ország administrativ terén és most már a szellemi cultura terén is; nem tartom pedig azért, mert nem egyszer elmondatott e teremben, hogy a fennálló kormány a maga fentartására uralmának, hatalmának consolidálására el hagyja magát ragadtatni törvénytelen és igazságtalan dolgok tételére és igy nincs kizárva, hogy az a kormánybiztos abba a gyermekbe fogja ulciscálni atyjának politikai önmagatartását és a gyermek elrettentése által intimidálni fogj a a szülőket, (Ugy van! a szélső balon) hogy ne az ellenzékének, hanem a kormánypártnak támogatásához járuljanak. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Nem tartom a tanárok képesítését, nem a vizsgák alkalmával megjelenő eme kormánybiztosok intézményét helyesnek, mert t. képviselőház, hogy az az egy examen alkalmával megjelenő férfiú azt a gyermeket ugy ismerje és annak a vizsgálat alkalmával egyes lelki hullámzásait akként imputálja, hogy az eredmény, a melyet tapasztal, a hirtelen történt meglepetésből, vagy tudatlanságból, vagy pláne lustaságból, restségből, a tudományok negligálásából származik-e, azt én nem hiszem, mert erre őt annyira competensnek nem tartom. (Helyeslés a szélső balon.) De van még egy ok. Én a törvényjavaslatot nem tartom ezélravezetőnek azért sem, mert az cumulálja, obruálja az ifjúnak felfogását, képességét, szellemi erejét először az egy héten át tartó 35 órai oktatás elrendelésével és másodszor azért, mert a tudományoknak az ifjú elme fölötti oly bőséges kiterjesztésével igenis veszélyezteti azt, hogy a mit az ifjú az iskolákban tanul, az iskolákon kívül empirice az észszel commentálja és megeméssze. Igy t. képviselőház igenis tudósokat lehet nevelni, de a gyakorlati életre alkalmas férfiakat, csak tévesztve, szórványosan vagy nagyon kivételesen képezhetni. Felhozatott t. képviselőház, a görög nyelv is. No én a görög nyelv tanulásának határozottan ellene vagyok. Ugyan mondják meg at. képviselőház nagyrabecsült tagjai, ki van itt önök közt, a ki görögül tud? Egy sincs. (Nagy derültség.) Nincs, újra ismétlem, egyetlenegy is. (Élénk derültség.) És t. képviselőház, az a generátió, a melyhez én is tartozom, az a generátió latin nyelven tanult minden tudományt tiz esztendeig. Mi latin nyelven tanultuk a görög tudományt, a görög nyelvészetet; többet mondok: mi a magyar nyelvet is latinul tanultuk. Hivták azt a diák grammaticát Epitome linguae hungaricae-nek. És mi abból a diákgrammaticából tanultunk magyarul. No hát t. képviselőház, most azt akarják önök, hogy magyar granimaticából tanulják a görög nyelvet? (Derültség.) Hát itt nagyon sok tudós férfiú van önök közt t. ház. (Derültség.) Engedjék meg tehát, hogy ezt a nagyon komoly természetű felszólalásomat, melyet a már úgyis hosszúra terjedt vitatkozás közben nem is koczkáztattam volna, ha előttem szólott t. barátom erre alkalmat nem szolgáltat, engedjék meg, hogy egy pár kedélyes szóval fejezzem be. (Halljuk! Halljuk!) Szilágyi Dezső t, barátomnak most a napokban, mikor erről a görög tantárgyról beszélgettünk, elmondottam, hogy én szintén tanultam a görög nyelvet az iskolában és még mai napon is tudok belőle ennyit meg ennyit s elmontam neki az abc-t. (Derültség.) És ő elámult, hogy hát én annyit tudok. (Élénk derültség.) No t. ház, elégedjünk meg azzal, hogy a régi gárdából is akadt valaki, a ki nem doctor, nem bacalaureus, még csak messziről sem pedzi a tudós férfiak közé való tartozás qualitását és mégis bá-