Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-208

156 208 országos filé* márczins ló 1883. tevés, titkos megegyezés a minister és az episcopatns közt említtetett fel és hogy a vita mulatságos is legyen, a t. eultusministerbibornokkáavancirozott (Derültség) és hogy mi mindamellett ne éhezzünk, spinóttal, debreczeni kolbászszal és bécsi sehnitzlivel lettünk tractálva. (Derültség.) Uraim, ha a justitia mint biró ítélne e ház felett és mérlegének egy serpenyőjében belevetné a kätholikus részről történt enűntiátiókat, a másikba a t. protestánsok részéről történteket, vájjon kinek ítélné oda a valódi türelem és valódi tolerantia babérját? Azon tolerantia babérjait, mely hazánkat egész Európa előtt híressé, sőt irigyeltté tette (ügy van! jóbbfelöl) s melyet a kätholikus papság ugy ebben, mint ama vitában oly fényesen bebizonyított. (Élénk helyeslés jóbbfelöl.) Fáj szivünknek az, a mi mondatott, és a mi itt történt. De nem löktük vissza — mint itt mondatott — hallgattunk, hallgattunk pedig azért, uraim, mert szeretjük hazánkat teljes szivünkből (Élénk helyeslés jobbfelöl) és nem akartuk az ugy is létező sok bajt a bajok legmérgesebbjével, vallási villongással tetézni; (Élénk helyeslés jobbfelöl) hallgattunk, mert ugy vagyunk meggyőződve, hogy egyes emberek, egyes szónokok enuntiatiói itt e házban, teszem például a milyet tegnap Krisztinkovich t. képviselőtársam tett (Felkiáltás balfelöl: Kätholikus!) nekem az mindegy, én megmondom véleményemet. (Nyugtalanság a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!)Igazán nem találok hamarjában epithetont, a melylyel czímezzem, tehát mondom egyszerűen kifakadásnak egy a kätholikus egyházban tisztelt és érdemdús rend ellen. (Nyugtalanság a szélső baloldalon.) Bizza azt Krisztinkovieh képviselő ur a kätholikus egyházra, mennyire tiszteli rendjeit, vagy melyik rendjét. Mi ugy vagyunk meggyőződve s azért hallgattunk, mert egyes uraknak enuntiatiói nem hiszszük, hogy a törvény- és jogtisztelő magyar nemzetnek véleményét repraesentálják. Thaly Kálmán: Az öné sem! Miehl Jakab: Hallgattunk, mert nem tartottuk szükségesnek bebizonyítani, hogy a magyar kätholikus papság utóda azon papoknak, — Thaly Kálmán: Szelepcsényi! Miehl Jakab: kik ott véreztek a harez mezején a nemzettel, itthon éheztek az elpusztult országban a néppel; ott állottak és pedig gyakorta mint vezérek a nemzetnek bármely hazafias mozgalmában, bármely hazafias küzdelmében. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Hallgattunk, mert nem tartottuk szükségesnek bebizonyítani, hogy az ilyen papságot valami Brodkorb-féle törvénynyel nem lehet megijeszteni, nem lehet megingatni ugy szeretett hazája, mint egyháza iránti kötelessége teljesítésében. (Helyeslés.) Azon kötelessége teljesítésében, melyre és részint mely ért jutalmul kapták elődeink koronázott magyar királyoktól, hazai törvényeink értelmében, törvényeink által sanctionálva azon birtokokat, javadalmakat, melyek e vitában nem minden czélzás nélkül lettek felemlítve. Uraim, van a magyar katholica egyháznak értékes birtoka, vannak szép javadalmai; de ki fog azon csodálkozni, ha meggondolja, hogy mi e hazában nem vagyunk tegnapiak. (Felkiáltások a szélső balon: Mi sem!) Mi segítettük Szt. István első királyunknak megállapítani, mi segítettük ész, vér és pénzzel nyolcz századon át fentartani. (Helyeslések.) És ezt teendi a kath. papság, meg vagyok lelkemből győződve, jövendőben mindig ez országban. Én is tehát hazám iránti kötelességemet vélem teljesíteni, midőn az előttünk fekvő törvényjavaslatot, melyet ugy culturalis érdekünkben, mint államiságunk, különösen magyar államiságunk érdekében, ha nem is tökéletesnek, de hasznosnak találok, ha azt általánosságban elfogadom. (Hosszan tartó zajos helyeslés és éljenzés a jobb- és baloldalon.) Németh Albert: Mélyen t. képviselőház ! Nekem a magyar képviselőházban véletlenül azon szerep jut, hogy nem azt szoktam elmondani, a mit tulaj donképen akartam, hanem a közbeesett incidensek indítják felszólalásomat egészen más divergentiákra. Szükségesnek tartom t. ház, e pillanatban, hogy felszólaljak először is mint esetleg oly kätholikus ember, a ki a duna-vecsei kerületnek nem mondom túlnyomó, hanem általánosan protestáns vallásfelekezetíí közönsége által választattam országos képviselőnek; (Igaz! Ugy van! a szélső balon) másodszor felszólalok azért, mert épen az előttem szólt igen t. képviselőtársam által elmondottakra szükségesnek látom intercalariter beékelni ő közé és a protestáns vallásfelekezetíí t. képviselőtársaim előadásai közé azon köztudomású tényt, hogy Eger városában az egri érsek és az egri káptalan földesuraságának idejében protestáns embernek házat birni nem volt szabad és midőn Egerben a most elhunyt báró Podmaniczky János Bernáth Andrással, az atyámnak egyik barátjával a megyei törvényszék alkalmával a szőlők között sétálván, egy kis leánytól a korsóból vizet kért s erre Bernáth András, tréfás öreg ur levén, azt monda a kis leánynak: Tudod-e kis leány, kicsoda az ? Az nem pápista, hanem protestáns ember: a kis leány el sivalkodva magát, földhöz vágta a korsót és elfutott. (Nagy derültség.) Én tehát t. ház, azon megyének lévén fia és e tapasztalatokra visszaemlékezve, most már t. barátom Miehl Jakab képviselőtársamhoz fordulok és az ő megnyugtatására kijelentem, hogy Bartakovics egri érsek akkor, mikor a commassatió Hevesmegyében az érseki uradalomhoz tartozó birtokokon véghez vitetett, ő a protestáns egyházhoz tartozó papság részére ugyanannyi főidet rendelt ki-