Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-207

207, erszíigos ülés márezins 14. 1883. 145 a hol valamely nép ellen igazságtalanság s mél­tatlanság követtetik el, tűnjenek fel azok akármi név alatt, akár nihilismus, socialismus, vagy bár­miféle név alatt, eltűnnek mindenütt, ha a nép az ily ügyektől megmenekül. S most t. ház, nehogy azon szemrehányás érjen, mintha a dologhoz magához nem szólottam volna, bár az én meggyőződésem szerint eddig is csupán a dologhoz szólottam, de hát, hogy semmi­képen se érinthessenek azon váddal, mintha stricte a törvényjavaslatról nem beszéltem volna: legyen szabad adandó szavazatomat lehető rövidséggel indokolni, a midőn egyes előttem felszólaltak ész­revételeire nyilatkozom. Mindenekelőtt fordulok azokhoz, a kik — mint főkép a minister ur, előadó ur és sok mások említették, hogy az erdélyi szászok nem akarnak magyarul tanulni. No hát én biztosíthatom a tisz­telt házat, hogy még mielőtt még Magyarorszá­gon a belső missió fiatalabb nemzedékére nem su­gárzott fel a kecsegtető jutalom reménye, már az előtt találkoztak a volt Királyföldön is számos oly férfiak, a kik tevékenységük nagy részét arra irá­nyozták, hogy a magyar nyelv tanulását és a ha­zafias szellem terjesztését minden alkalommal ápolják. A többek közt csak egy adatot bátorko­dom felhozni, a mely bizonyítja, hogy voltak és vannak férfiak, a kik a nélkül, hogy innen buz­dittassanak, megtették e tekintetben a maguk kö­telességét. Felhozom azt, hogy mintegy tiz évvel ezelőtt egy szász városban a felekezeti hatóság subven­tiót kérve, a város képviselő-testülete ezt a sub­ventiót csak azon föltétel alatt adta meg, ha a ma­gyar nyelvi tanórák megkétszereztetnek. Erről. gondolom, a t. minister urnak is van tudomása. Ehhez hasonlót talán többet is hozhatnék föl és ez nem mutatja, hogy oly rendkívüli ellenszenvvel voltak és vannak azon terül eteken a magyarnyelv elsajátítása ellen. A mi a második, oly általánosan hangoztatott nem akarom mondani phrasist — állítást illeti, miszerint a jelen törvényjavaslat fő feladata a ma­gyar culturát terjeszteni a nemzetiségek közt, me­lyet t. Hoffman Pál képviselő ur nézete szerint a nem magyar ajkúak és kivált in specie az erdélyi szászok nélkülöznek: erre nézve mély sajnálato­mat kell kinyilatkoztatnom, bárha némelyek azt következtethetik belőle, hogy ignorantiám jele az, (Ellenmondások jobbfelöl) hogy én magyar cul­turát és egyáltalában nemzetiségi culturát nem ismerek, lévén szerintem a euitura oly fogalom, mely a tudományoknak terjesztését, a művészet és az erkölesök^fejle&ztését karolja fel, sem több. sem kevesebb. Én más culturát, franczia, angol, magyar culturát oly kevéssé ismerek, mint franczia, angol, magyar tudományt. De azok, a kik ezt annyira hangoztatják, bár­KÉPVH. HAPLÓ. 1881—84. XI. KÖTET. mennyire vettek maguknak időt más tekintetben kifejezni gondolataikat, sajnálatomra ennek a ma­gyar cultura speciális jellegének magyarázatát elmulasztották. Én részemről nem tudom megérteni, hogy a classicai nyelvek tanulására nézve angol és magyar cultura, a chemiára, a mathesisra és mindazon tudományokra, melyek tárgyai a kö­zépiskolai oktatásnak, nemzetiségi jellegű cultura pecsétjét lehessen alkalmazni. De t. ház! Ha a culturának egy más megkülönböztetését kívánná valaki, talán találnék én is egy megkülönböztetési módot. Ezt talán igy különböztetném meg. Az egyik cultura alatt érteném azt, mely kitűzte czél­jáui fényes akadémiák, egyetemek felállításával nagynevű művészeket, költőket képezni buzdítani. S itt ráutalok egy országra, melynek képe előt­tem lebeg Oroszországra, hol századok óta a né­pek milliói iskoláztatás nélkül babonába tudatlan­ságba sülyednek. De van a culturának egy más neme is, mely egyébre nem telvén eszközei, megelégszik azzal, hogy az ifjakat egészséges iskolában míveltesse és erkölcsös polgárokká neveltesse. Ez a culturá­nak egy más neme és ha választanom kell, én az utóbbit választom. T. ház! miután azon nemzetiség, melynek én is egyik tagja vagyok ezen utóbbi culturával bir, melyet tőle ellenségei sem tagad­hatnak meg, mint bizonyítanak közsgeik, a mit bizonyítanak költségükön fentartott iskoláik, a mit főkép bizonyítanak a bűnesetekről felvett statis­tikai adatok; és miután t. ház, én épen ezen cul­tura sülyedésétői félek az előttünk fekvő törvény­javaslat elfogadása által épen azért óvakodom azt elfogadni. És itt látom helyén t. ház megmagya­rázni azt, miért tartom én culturának érdekében e törvényjavaslatot a szászokra veszélyesnek. Mi­előtt ezt tenném, nem mulaszthatom el abbeli örömömet kifejezni, hogy Grrünwald Béla t. kép­viselőtársam múlt évi nézeteitől sokban eltért, mert mig akkor ugy méltóztatott nyilatkozni, hogy szükségesnek tartja, hogy a hazának minden pol­gára minden izében megmagyarosodjék, most már megelégszik avval, hogy ezen nemzetiségeknek felsőbb rétegei magyarosodjanak. Én magam is örvendenék, ha a különböző nemzetiségeknek fel­sőbb rétegei még általánosabban, elsajátítanák a magyar nyelvet mint eddig történt, s remélem, hogy el fogják sajátítani. De midőn Grrünwald képviselő ur ebbeli visszavonuló álláspontjára helyezkedik, remélem, hogy ő ezen álláspontnak eonsequentiáit is el fogja ismerni az által, hogy ő is helyeselni fogja azon nézetemet, miszerint a nemzetiségek alsóbbrétegű culturájának sem szabad alantosabb fokra, sülyedni. Szívesen elismerendi azt is, hogy ezen alsóbb rétegű culturának fentartására nézve a papok culturájának le nem sülyedése okvetlenül szükséges. De tessék fontolóra venni t. ház, hogy az erdélyi lutheránusok csak ezekből a gyni­19

Next

/
Thumbnails
Contents