Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.
Ülésnapok - 1881-207
144 207. országos älcs niárczius 14. 1883. inkább a magyar kormányban a nemzetiségek iránt mutatkozik azon szellemtől és azon törvényektől, melyeket hazánk nagy bölcsésze Deák és fenköltlelkíí Eötvös József szerkeszteni és létrehozni segítettek. Kíméletes kifejezést használok t. ház, midőn a törvényektől való eltávozásról szólok, mert hivatkozva az 1866. és 78. évi XLIV. úgynevezett nemzetiségi törvényczikknek 22. §-ára, mely minden egyes polgárnak az államkormánynyal, törvényhatósággal, annak minden közegével szemben tulajdon anyanyelvének, vagy községi jegyzőkönyvi nyelvének használatát megengedi, a 7—12. §-ára, mely a honpolgároknak a bíróságok előtt mindenütt anyanyelvének, illetőleg jegyzőkönyvi nyelvének használatát megengedi, a 14. §-ára, mely a felekezeteknek az oktatás nyelvének meghatározását korlátlanul biztosítja, a 27. §-ára, mely nemcsak bármely ajkú honpolgárnak hivatalban alkalmazását, hanem még azt is kimondja, hogy a birói, közhivatali szolgálatokba különböző nemzetiségekből való különböző nyelvekben tökéletesen jártas egyének alkalmaztassanak, lehet-e ezen törvényekkel, melyeknek élete körülbelől másfél évtizedre terjed, összeegyeztetni amaz eljárást, miszerint jelenleg egyes községeknek megtiltatik szolgabírói, tanfelügyelői, adófelügyelői hivatalokhoz más mint magyar nyelven beadványokat intézni ? a mint ez történt Brassóban, Szebenben,Nagy-Küküllőmegyében s újabban két héttel ezelőtt az új-egyházi szolgabiróságnál, hogy magyarországi esetet ne említsek, mely szerint még egyeseknek is megtiltatott nem magyar szerkezetű beadványokat a szolgabiróságokhoz beadni. Hát lehet-e helyeselni, nem magyar ajkú vádlottaknak a számukra rendelt védők által azoknak tulajdon anyanyelvükön megvédésének eltiltását, a mint az történik 1881-től a nagy-szebeni törvényszéknél, 1877 óta az erzsébetvárosi törvényszéknél, a mint történik a brassói törvényszéknél, a minek valóságáról mindenki meggyőződhetik, a kinek a t. igazságügyminister ur más felvilágosítást nem tud adni. Kérdem, megegyezik-e ez a törvénynek betűjével, szellemével'? De tisztelt ház, lehet-e végre a törvénynek szellemével helyeselni azon bebizonyított elvi eljárást, mely szerint a nem magyar ajkú nemzetiségi hivatalnokok még akkor sem alkalmaztatnak a nem magyar ajkú országrészek területén, mikor ők ugy a képesség, mind szolgálati idejökre, mind pedig a qualificáló bizottság ajánlásának folytán felülmúlják azokat, a kik velük concurrálnak. E tekintetben t. ház, igen könnyű volna számos példát felhozni, de gondolom, e tekintetben is fel fognak menteni az illető minister urak a részletezéstől. És t. ház, itt felhiva érzem magamat kimondani azon nézetemet, bár tudom, hogy ellenkező nézettel fogok találkozni, legkivált a minister urak részéről — miszerint ezen elvnek foganatosítása a kormányt, a magyar államot megfosztja legjobb eszközeitől, a nem magyar ajkú nemzetiségekre való hatásban; bármint is igyekeznek ezen eljárást szépíteni, tagadhatatlan, hogy ezen eljárás nem szolgálhat egyébre, mint a magyar állam, a magyar törvényhozás, a magyar kormány iránti erős bizalmatlanság terjedésére. De t. ház, ha ezek már elegendők lennének arra, hogy a t. ház némileg megismerkedjék ezen nemzetiségi elégületlenség okaival, nem tehetem, bármily kellemetlen rám nézve, — mert itt, kellemetlen térre lépek, — hogy ne említsem fel, miszerint a nézetem szerint is igen hibás eljárásnál még sokkal rosszabb hatással van azon közegek minősége, melyeket a t. kormány — nemcsak a jelenlegi, hanem az eddigiek is felhasználtak e hazának nemzetiségeinél. Én bátran merem állítani, hogy a t. kormány azon hivatali anyagot, melyet veszélyes volna a magyar vidékeken használni, jónak látja protectió útján a nemzetiségekhez küldeni és azokat ilyen egyénekkel szerencséltetni. Tisztelet a kivételeknek, hiszen ilyeneket én sem akarok tagadni, a véletlen ugy hozza magával, hogy kivételesen néha tisztességes emberek is részesülnek protectióban, de az általánosan nem szokott ugy lenni, mert a tisztességes ember, a kinek elég érdeme van, protectiót nem keres. Itt önkénytelenül eszembe jut egy régi élez a vámsorompó idejéből, akkor azt mondták, hogy bizonyos bécsi selejtes árúkra négy betűt szoktak festeni Z. V. I. U. — Zum verkauf in Ungarn — most kevesebb betűvel elérhetjük azt N. Sz. — Nemzetiségek számára. — Remélem, hogy ezen állításom bebizonyítására és az általam jelzett közegek viselt dolgainak részletes elbeszélésére, a mire sok idő kellene, nem fog felszólítani senki: én részemről azt hiszem, hogy ennek itt a házban helye nem volna és nézetem szerint erre szükség sincs, helye nincs azért, mert ezen felvilágosításoknak czélja nem az, hogy a külső Íróknak szolgáljon irányul, hanem czélja a t. házat a situatióról felvilágosítani. (Egy hang a szélső balfelöl: Magaslatára emelni! Derültség.) Szükség nincs arra, mert azon nevek, melyeket felhozhatnék, annyi ajkakon lebegnek, hogy bizonyos vagyok benne, hogy akárhányat neveznék itt meg, azt alig tagadhatná el valaki. így tehát oda értem volna, hogy ezen hazánkra nézve mindenesetre káros, mindenesetre veszélyes, nemzetiségi rémképet a t. ház előtt erőmhöz képest, de mindenesetre őszintén és híven megismertessem s azon kérést intézem a t. házhoz, méltóztassék oda hatni, hogy ezen viszonyok megszűnjenek a nemzetiségek között, mire azon rémképek is meg fognak szűnni és Magyarország kormánya visszanyerendi azon szabadelvű elfogulatlanságot, mely azelőtt a magyar törvényhozásnak jellege volt. Higyje el, hogy mindenesetre csak oly helyen jelennek meg ily rémképek,
