Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-203

•iú'i. országos ülés márezins 9. 188?. 9 a tanerőket szaporíthassák és kevesbíthessék, ezt egy évre rá elvonja? Volna-e annak értelme, hogy azt egy évre rá sequestrálja. De van még egy másik passusa is a törvénynek, hol a coordinatió litterariae institutionis szavakat használja és a törvény, kivéve a vallást, mint tantárgyat, (Halljuk! Sálijuk!) haud intellectis Religionis objectis. A szavak egybevetése tehát arra utal, hogy az 1791: XXVI. t-ez. alapján való kiterjesztése a protestáns iskolákra azon egész tanulmányi rendszernek, a mely az állami intézetekben fennáll, nem felel meg a törvény intentiójának. Ebből azonban nem következik az, hogy az országgyűlés nem létesíthet oly törvényt, a mely azt kiterjeszti a protestánsokra. Ezt teheti, de legyen őszinte a kormány, mely ezt teszi és vallja be, hogy az ország érdekében szükségesnek tartja az 1791: XXVI. t.-cz. 5. §-át módosítani, (ügy van! a szélsőbalon.) Ezt az őszinteséget elvárhatjuk a kormánytól. (Helyeslés a szélsőbalon.) De akár felel meg a törvényjavaslat az 1791 : XXVI. t.-czikkben foglalt intentiónak, akár nem, még mindig fenmarad annak lehetősége, hogy a másik szempontot bírálat tárgyává tegyük és hogy ha az nem felel meg azon más szempontból kiinduló kívánalmaknak, azt elvethessük. Egyébiránt elvehetjük azt akkor is, ha megfelel az 1791: XXVI. t.-cz. intentiójának és akkor is, ha nem felel meg. Ez hatalmában áll az országgyűlésnek. De más kérdés az, hogy czélszerű-e megváltoztatni oly törvényt, a melyet, mint az 1791: XXVI. t.-czikket, az ország minden időben alaptörvénynek tekintett. Már felszólalásom kezdetén jeleztem, hogy mily csekély összeggel járul hozzá az állam a középtanodák fentartásához. Ez maga mutatja azt, hogy ha valaki bizonyos ügyért keveset áldoz, az nem is követelhet magának sok jogot. A ki egy bizonyos ügy érdekében csekély áldozatot hoz, no hát az természetesen hagyja meg a jogokat azoknak, kik a terheket viselik. Azt mondta a t. ministerelnök ur Mocsáry képviselő úrral szemben, hogy hát, ha az a protestáns autonómia oly nagy, dicső, fenséges valami, nem lehet azt odaadni pénzért. Nem ám, nem is adnám oda soha semmiféle pénzért. De nem is arról van szó, hogy alku tárgyává tegyük és pénzért adjuk. A helyzet egészen más. Vannak bizonyos esetek, midőn a legszentebb jogokat, a tulajdonjogot is sequestrálják, confiscálják a közérdek szempontjából, a midőn a tulajdonjogot semmibe sem veszik, midőn a tulajdont kisajátítják. Nem adja oda akkor önként az illető, elveszik tőle' pénzt adnak ugyan érte, de neki pénz nem kell. Ez nem árúba bocsátás, ez a kisajátítási eljárás. Ez bizony gyakran sérelmes, de közérdek szempontjából indokolható, hanem nagy a különbség az árúba bocsátás és az efféle kisajátítási eljárás KÉPVH. NAPLÓ 1881—84. XI. KÖTET. közt. Hanem ha jogot vesznek el és adnak érte pénzt, ez kisajátítás, de a hol jogot vesznek el és nem adnak érte semmit, az mi ? Azt ítélje meg a tisztelt ház. Csanády Sándor: Rablás! (Derültség.) B. Prónay Dezső: De a helyzet még egy tekintetben is más, mint a minőnek a t. minister ur állította, midőn azt mondta : különös, hogy a protentansok autonómiájuk fejében követeléssel lépnek fel s azt pénzért árúba bocsátják. Én kijelentettem a házban, hogy oly kincsnek tartom az autonómiát, hogy semmiféle anyagi előnyért oda nem adnám. Hanem van e tekintetben törvényünk, ép oly szentesített törvény, mint az 1791: XXVI. t.-czikk s ebből következik világosan az, hogy érezték hazánkban, hogy a protestantismussal szemben az állam annak némileg adósa; ez a törvény az 1848: XX. t.-czikk. Ott van kifejezve a legünnepélyesebb törvényben foglalt igéret utján, hogy minden bevett vallásfelekezet egyházi és iskolai szükségletei az ország közjövedelmeiből fognak fedeztetni, hát ha mi fellépnénk azon kívánalommal, elismerem, ma nem volna actualis, nem időszerű, mellőzve egyéb tekinteteket, már csak az állam szorult pénzügyi helyzeténél fogva sem az — ha el is ismerem, hogyugy van s mégsem állott jogában a tisztelt ministerelnök urnak ugy állítani fel a helyzetet, mint beszédjében tette. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezek után t. ház, áttérek a törvényjavaslat bírálatára szorosan szakszerű, paedagogiai és didacticai szempontból. Nézetem szerint t. ház, alig van tér, a melyen a szabad fejlődés nagyobb jelentőségű volna, mint a nevelés tere, alig van tér, a melyen helytelenebb volna a chablonszertí eljárás, a mindent egy kaptafára való húzni akarás a nevelés terénél. Mutatja ezt világosan a példa. Szeretünk hivatkozni Németország nagy culturájára, szeretünk hivatkozni arra is, hogy az állam mily nagy befolyást gyakorolt arra. Igaz mind a kettő; igaz, hogy a német cultura kiválik alapossága és nagyszerűsége által, igaz, hogy a német culturának fő tényezője az állam. Hanem ne feledjük el, hogy Németországban a szabad fejlődést lehetővé tette Németország particularismusa, szétdaraboltsága apró államokra ; az, hogy nem egj állam gyakorolta befolyását a culturára, hanem mindegyikben meg volt az önálló fejlődés lehetősége, a különféle irány. És ha Poroszországban uralkodtak véletlenül az orthodox pietisták, akkor más országban meg a liberális irány volt épen a túlnyomó és igy, ha egy tanárt egy egyetemből kiüldöztek, a mi a múltban megtörtént, menhelyet talált az egy másikban; de,a mi helyzetünk nem hasonlítható össze azzal. Államunk sem oly nagy terjedelmű, de egész culturánk sem olyan, hogy nekünk ne kellene kifejlesztenünk a többoldalúságot, kerülni az egyoldalúságot a felekezetek be2