Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-203

10 203 országos ülés márezlns 9. 1882. folyása és egyenjogúságának föntartása által és ne kellene félnünk ama folytonos experimentálás káros következményeitől, mely a t. eultusministeriumban honos. (Igaz! Ugy van! a szélső haloldalon.) Én, t. ház, meg vagyok győződve e tekintetben a t. cultusminister ur legjobb intentióiról, hanem a legjobb intentiók is néha a legszerencsétlenebb eredményeket vonják maguk után. (Igaz! Ugy van! a baloldalon. Ellenmondások jobbfelől.) Példákra hivatkozom. Nincs a t. kormánynak egy tagja sem, a ki oly soká foglalná el helyét, mint a cultusminister ur és mit tapasztalunk az ő tárezájánál ? Következetesen egyenes irányban való haladás helyett folytonos kísérleteket, még pedig nem is szerencsés kísérleteket. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon. Ellenmondások jobbfelöl.) Hogy nem szerencsések kísérletei, ő maga igazolja: abba hagyja, újakba fog. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) A t. minister urnak — e tekintetben ismételve elismerem legjobb intentióit — természetében fekszik ez, a mi olyan dolog, a mire, mert német találmány, legjobb kifejezés is német: „zu viel regieren". Mindig felülről intézkedni, mindent egy chablon szerint: ez fő kedvtelése a minister urnak. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon. Ellenmondás jobbfelől.) Hogyan vagyunk aztán a nevelés terén ? Ugy, hogy olyan hibák történnek, melyek el nem kerülhetők, ott, hol mint nálunk az állam akarja összpontosítani kezében egészen a nevelés ügyét. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Németországnak a helyzete e tekintetben más és más a nyugot-európai államok helyzete. Ne menjünk mi azok chablonja után, ne feledjük a hazánk fejlődése által teremtett helyzetet. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Vegyük csak a tanterv kérdését, mely szerintünk legfontosabb a középiskolai oktatás terén. Mióta a minister elfoglalja állását, már háromszor változtatta a tantervet, melyet maga alkotott és léptetett életbe. Már pedig kívánatos volna, hogy ha csak némileg alaposan is ki akarjuk próbálni egy tanterv minőségét, hogy az legalább nyolcz évig legyen érvényben, mert nyolcz évre terjed a középiskolai tanfolyam. És várakozott-e ő ennyi ideig ? Nem vár, hanem folytonosan változtatja a tantervet. Mondják — nem én állítom, hanem mondják, hogy ezen tantervváltoztatásoknak sajátságos oka van. (Halljak!) A tanterv megállapítása szoros kapcsolatban áll a tankönyvek kérdésével, a tankönyvek kiadása jövedelmező vállalat s vannak ennélfogva igen sokan, kik örömmel vesznek minden tantervváltoztatást, sőt systematice odatörekszenek, hogy minél gyakrabban történjék ez. (Zajos helyeslés a szélső ialoldalon. Ellenmondás és zaj a jobboldalon.) Méltóztassanak megengedni, hogy a hol ily jelenségeket látunk, ott az állam ingerentiáival szemben a féltékenység nemcsak természetes, nemcsak jogosult, hanem szükséges közművelődési szempontból is, nemcsak felekezeti szempontból. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Áttérek most t. ház, a harmadik kérdésre: arra, hogy birálat tárgyává tegyem a törvényjavaslatot specificus magyar nemzeti szempontból s nemzeti közművelődés szempontjából. (Halljuk!) E tekintetben tartózkodás nélkül kívánom jelezni álláspontomat ezen nagyfontosságú kérdésekkel szemben. Meg vagyok győződve, hogy nem egyszer fognak még itt a házban és másutt felmerülni e kérdések és elébe állani azoknak, a kik a közéletben résztvehetnek. Erdekünkben áll, sőt nemcsak érdekünk, hanem viszonyainknak szükségszerű, természetes következménye az, hogy minden úton-módon elő kell mozdítani a magyarosodást. Ez alatt én azt érteni, hogy respectálva, teljes tiszteletben tartva az egyéni és társadalmi szabadság követelményeit, törekedjünk a magyar nyelvet, a mennyire lehet terjeszteni, hogy az által új kapcsot teremtsünk azon elemek között, melyek államunkat alkotják. Ennyi szerintem és nem több a magyarodás ; a magyar nyelv térj esztése mellett természetesen terjeszteni a magyar szellemet, fejleszteni, fokozni a ragaszkodást, a szeretetet a hazához. És t. ház, miként, mily úton, módon és minő eszközökkel kivan ennek megfelelni a törvényjavaslat? A legridegebb bureaucraticus eszközökkel, a biztosok, a felügyelők rendszerével. (Igaz! Ugy van! szélső balfelöl.) Az által, hogy egyrészről lényeges jogokat vesz el a felekezetektől, tehát már e miatt is egy bizonyos antipathiát gerjeszt e törvényjavaslat ellen, másodszor az által, hogy állami beavatkozást állapít meg ott, a hol az állami beavatkozás nálunk még — sajnos — üdvöset létre hozni nem tud. Meggyőződésem az, hogy ha vannak az országban tanintézetek — és meglehet, hogy vannak — nem ismerem őket elég közelről, de sajnos, az itt történt felszólalásokból következtetni lehet azok szellemére — ha vannak olyan tanintézetek, melyekhez a magyarság, hazafiság, államiság szempontjából kétely fér: ezen tanintézetekkel szemben az államnak elég joga van. A most fennálló status quo is ad elég jogot már az állam legfőbb felügyeleti jogánál fogva is a beavatkozásra. Ezt példákkal bizonyíthatom. A túrócz-szent-mártoniés nagyrőczei gymnasiumok bizonyos baj oknak voltak kútforrásai; ezen gymnasiumokat meg lehetett szüntetni. Az 1791: XXVI. törvényczikknek még egy betűje sem akadályozta, hogy ezeket meg lehetett szüntetni; meglehetett szüntetni az illető felekezeten belől e tekintetben mutatkozó mozgalom föllépése fotytán. De a cultusminister ur nem is saját inieiativája folytán szüntette meg, hanem egy erélyes főispán sürgetésére és egy megyének közbelépése folytán, tévé-