Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-207

207. orzágos ftlés märezin 14. 1883. 143 láthatni, hogy egyebet ne említsek, a megyerendezés, a megyék kikerekítése, sőt merem állítani, még a boszniai kérdés vitáiban is. Bizonyítja ezen állításomat azon működés, melylyel e törvényjavaslat nem csak a közoktatásügyi minister nr és az előadó nr, hanem mindazon képviselő urak, kik e törvényjavaslatot tárgyalás alá vették, végszavaikban, mint egy színpadi görögtűz mellett ajánlották azt a t. háznak. Sőt még a t. ministereínök ur sem tartózkodott attól, a szász nemzetiségi képviselőknek ez ügyben benyújtott határozati javaslatát ugy tüntetni fel, mint, engedje meg, hogy tulajdon szavait olvassam, kifolyását azon ellenszenvnek és gyűlöletnek, melylyel ezen faj minden ellen, a mi magyar, s a magyar állam ellen viseltetik, midőn ezen állam épületét döngeti és szövetségeseket hí külföldről, hogy döngessék. T. ház! Mielőtt czélomat megközelítőleg tovább mennék, legyen szabad tulajdon fajrokonaim hazafi becsületének megőrzésére ünnepélyesen kijelentenem, hogy ezen vádat visszautasítom. Legyen szabad hivatkozással arra, hogy egész politikai multammal és működésemmel következetesen, eddigelé mindazon tüntetéseket és izgató irodalmi jelenségeket, melyekre a t. ministereínök ur rámutatni méltóztatott, ott és akkor, midőn helyét és idejét láttam, kárhoztattam. E szerint tehát jelenleg azokkal solidaritásban nem lehetek. (Helyeslés.) Én a Corioláni szerepet, valamint a francziaországi Vendé működését, mióta eszmélni tudok, mindenkor kárhoztattam. És helyesebbnek tartom azt, hogy a haza polgárainak bármely rétege a vélt jogsérelmeket inkább tűrje és a jövőtől várja a javulást, mintsem tulajdon hazája ellen külső segedelemért folyamodjék. (Helyeslés.) Midőn az eltérésért bocsánatot kérek és nyerni remélek, szabad legyen beszédem fonalát felvennem. (Halljuk!) Én az általam említett nemzetiségi rémképnek mindenkori felhasználását és előtérbe léptetését oly alkalmakkor, mikor törvényeket akarunk alkotni, hazánkra nézve a legnagyobb szerencsétlenségnek tartom. Azon indokból t. ház, mivel nekem a különböző nemzetiségek közt való évtizedes működésem alatt alkalmam volt ezen nemzetiségek szellemével talán jobban megismerkedni, mint másoknak, kik a ház kebelében vannak, kötelességemnek tartom a t. házat felvilágosítani azon okokról, melyek ezen rémképeket előidézik, rámutatván azon eszközökre, melyek e rémképeket eltávolítani képesek. Azt állítják, a kik e törvényjavaslatot ajánlják elfogadásra, hogy e hazának különböző nemzetiségei a magyar államnak és mindennek a mi magyar, ellenségei s hogy ha nem akarják a magyar nyelvet behozni, ezen megátalkodottságuk eltörlésére nincs más mód, mint a magyar nyelvet olyképen behozni, mint az a törvényjavaslatban van. Én t. ház, egészen őszintén mondhatom, hogy a törvényjavaslatot, még ha bölcsőm Debreczenben állott volna is. soha sem fogadtam volna el. Távol legyen tőlem t. ház, a nemzetiségeknek mély elégedetlenségét kétségbe vonni* Hiszen mindennap volt alkalmam tapasztalni, tehát legyen szabad reámutatnom azon körülményre, mely szerint a haza minden nemzetisége, nevezetesen az annyira félt erdélyi szászok annak idejében, midőn Magyarország a magyar faj szívós kitartása és erényei következtóben visszanyerte alkotmányát a magyar alkotmány iránti örömüknek rajongó jelét adták. Tették ezt azon időben, midőn a magyar kormány vajmi kevés befolyással birt ezen nemzetiségekre, a melyeket nem a kormány pressiója, hanem a hazafias érzület hatott át. Hogy ha azon hazafias pártoknak vezetői nem képesek felmutatni eredményeket, a mondottak szerint, talán mégis ajánlatos volna, hogy ha a t. ház ugyan kutatná, vájjon mi lehet oka annak, most midőn mindezen nemzetiségeknél a kormány mindazon eszközökkel rendelkezik, melyekre szüksége van, jó lenne utána gondolkozni, vájjon ezen szellemi vezetésben nem inkább rejlik-e Í a hiba, mint a nemzetiségben ? A magyar nyelv tanulására vonatkozólag elegendő volna arra a körülményre utalni, hogy az ezen házban ülő szász képviselők közül többen s nézetem szerint talán bővebben is részt vesznek a tanácskozásokban, mint ezt a t. ház jelen hangulatával össze lehetne egyeztetni. T. ház, ezen képviselők a magyar nyelvet, nem az újan szervezendő, hanem a régi szervezetű iskolákban sajátították el és oly mérvben sajátították el, hogy ehhez talán sok megjegyzés nem fér. Mi tehát az oka t. ház, ezen általam is elismert elégületlenségnek a nemzetiségek részéről ? En nemcsak jogosítva, de köteles vagyok t. ház, erre megfelelni és őszintén megvallva, örömmel felelek meg erre, mivel ez felszólalásomnak főczélját képezi. (Halljuk!) Ezen kötelességet teljesíteni fogom azon őszinteséggel, melyet a tárgy komoly volta és a t. ház méltósága megkíván, habár tiszta öntudatában vagyok annak, hogy felvilágosításaimnak egy része a t. ház jelenlegi hangulatát nem igen kellemesen fogja érintem és hogy ezen felvilágosításoknak más része engem talán a t. kormánytól és annak általam igen t. elnökétől még talán távolabb fogna vinni, mint amennyire közelített hozzá Grrümvald képviselő ur minapi beszédjében; követvén azon latin mondatnak tanácsát: „ AmicusPlató,amicos Aristoteles,sed magis amicaVeritas." Őszintén és határozottan kimondom azon nézetemet, hogy a nem magyar ajkú nemzetiségek elégületlensége főkép azon távozásnak tulajdonítható, a mely a magyar társadalomban, a magyar törvényhozó testületben s leg-