Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-207

142 207. országos ülés lu&rezins 14. 1SS8, Ha a t. képviselő ur, a ki saját vallomása szerint, évtizedek óta történelmi kutatásokkal foglalkozik, csak némi jóakarattal kutatta volna ezen történelmi okmányokat, bizonyosan megtalálhatta volna ott azt, a mit mások megtaláltak. Nem akarok én itt történelmi vitatkozásba bocsátkozni, hanem egyszerűen figyelmébe ajánlom a t. képviselő urnak Vaszari Kolos „Várnai csata" czímű munkáját és ugyanezen szerzőnek a t. képviselő úrhoz intézett és épen mai nap megjelent nyilt levelét. , Thaly Kálmán: Nem olvasom a „Magyar Állani "-ot! Vágner József: Hát szolgálok vele. Ezen nyilt levélből meggyőződhetik a t. képviselő ur, hogy a „Hunyadiak korá^-nak különben nagyérdemű és nagytudományú szerzője I. Ulászló királyunknak 1444. évi augusztus 4-én kelt okmányát nem egészen hiven fordította. Mert I. Ulászló király három esküt tett. Az elsőt 1444. évi ápril hóban Budán, a mikor megígérte, még pedig esküvel, hogy a törökök ellen még azon nyár folyamán hadat fog indítani. A második esküt Szegeden tette augusztus elsején és épen az ellenkezőre kötelezte magát. A harmadik esküben megint visszavonta második esküjét és ismét arra kötelezte magát, hogy hadakozni fog a törökök ellen. Hát én ugyan nem tudom, vájjon elhiszi-e a képviselő ur ezeket, még akkor is, ha elolvassa e nyilt levelet, de kérdem, vájjon ezen 3 eskü közül, ha esküszegésről van szó, melyik eskünek a megszegése foroghat itt kérdésben. Valóban a második-e, mert a második eskü által megszegte első esküjét, a melyet Julián bibornok előtt tett volt Budán. Továbbá a t. képviselő ur nem akarja elismerni, hogy Magyarország valamivel tartozik a római pápának. Hát én e tekintetben is bátor vagyok figyelmeztetni őt egy szintén ma, a „Magyar Korona "ban megjelent czikkre, a melyben a leghitelesebb történelmi okmányokból merített adatokkal be van bizonyítva, hogy Magyarország csakugyan tartozik valamivel a római pápáknak. (Helyeslés a jobboldalon. Ugy vaní) Ezeket sine ira et studio elmondván, a szőnyegen lévő törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Thaly Kálmán: Személyes kérdésben és félremagyarázott szavaim helyreigazítása végett kérek szót és csak rövid időre fogom igénybe venni a t. ház türelmét, a mennyiben az előttem szólt t. képviselő ur beszédének végső részére kell észrevételt tennem, a melyben csekély személyemmel hosszabban méltóztatott foglalkozni és nagy nagy figyelmére méltatta egy odavetett állításomat, amelyet közbevetőleg Lesskóképviselő urnak mondtam. r En ezeket a csak bizonyos körökben ismert, de sem kávéházakban, sem casinókban, sem általában társadalmi körökben nem található hírlapokat nem olvasom, nem tudom, miket ir a „Magyar Állam* és a „Magyar Korona"; mert nem veszi komolyan senki ezeket az öntudatlanul humoristicus lapokat. (Derültség. Mozgás.) írhatnak bármit, nem veszem tudomásul. A mi pedig az esküszegés kérdését és Julián bibornok eljárását illeti, ez nem tartozik ide s azért itt nem bocsátkozom e kérdés fejtegetésébe, máshol azonban, például a történelmi társulatban, ha a magas elerus parancsolja, kész vagyok a kérdés fejtegetésébe bocsátkozni. Itt azonban nem szólok róla. A képviselő ur megjegyzésére, mely szerint egy hozzám intézett nyilt levélből Vaszari Kolos leveléből puskázik, csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy az említett ur történelmi hűségének és működésének irányát azt hiszem eléggé jellemzi az, hogy mint esztergomi tanár nem engedte meg növendékeinek azt, hogy az ott porladozó honvédek sírját, a mint ezt addig tenni szokták, megkoszorúzzák. Ilyen szellemű embernek nyilt leveléből én történelmet nem tanulok. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Bacon József: T. képviselőház! Ha a szőnyegen levő ügyben — melyben az általam is osztott nézetek megvédésére több mint egy oldalról emeltettek fel századokon át tiszteletben tartott alaptörvények és nemzetközi szerződések fegyverei — magam részéről is felszólalni szükségesnek vélem; ezt nem azon okból teszem, mintha ezen védeszközöknek újabb meg újabb forgatása által valami eredményt elérni volna reményem. A jelen kor szellemének higgadt megbirálása s tapasztalataim rég megtanítottak arra, hogy ezen korban — melyben fejedelmek százados uralkodói — s szabad népek maguk sorsuk felett, önrendelkezési— jogaik felett a népek, minden ethikai solidaritásuk mellett, napirendre térnek által, csak két factor számíthat eredményre: a hatalom és ennek vélt érdeke. En tehát e kettőhez szándékozom intézni szavaimat. Teszem pedig ezt azon okból, mivel a jelen tárgyalás alkalmával ugy, mint már többször ezelőtt e terem padjainak minden oldalán egy rémképet láttam lebegni, mely az eszméket zavarba hozza, — ugyanazonos érdekeket ellentétbe hoz — s a magyar törvényhozásnak századokon át tanúsított szabadelvű szellemét megmásítja. Ezen rémkép t. ház nem egyéb, mint a hazai különböző nemzetiségek vélt magyarellenes és hazaellenes aspiratióinak kísértete. Ez az a lidércz, melynek befolyása alatt jobb törvényeink silányultak el, melynek befolyását