Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-203

8 203. emá£f»s illés márcztss Sí. 1883. hogy a protestánsok hajdan, mikor Thun pátensével állottak szemben, akkor a harczhan támogatta őket az ország közvéleménye, támogatták a katholikusok is. T. ház! Nem ugyan mint részese a harcznak ismerem ama harczot, de ismerem, mert tanulmányoztam történetét, a mennyire meg lehet irva, de ismerem családi traditióból is, a mennyire lehet, a mennyire meg van irva, de ismerem azt, hogy ugy mondjam, családi traditióból is, tudom igen jól, hogy támogatta akkor a nemzet egész közvéleménye azon törekvésében a protestantismust. Hanem abban téved a t. képviselő ur, ha azt hiszi, hogy az egész protestantismus tömören állott a síkra. Igen a helvét hitvallásuaknál igy volt, tíe az ágostaiaknál — nem. Voltak, sajnos, ezek közt úgynevezett patentalisták, kiknek fájt a foguk a patentalis húsos fazekakra. (Élénk felkiáltások a szélső balon. Ugy van!) Engedje a t. képviselő ur megjegyeznem, hogy épen nem csodálkozom, hogy e törvényjavaslat mellett is igen sok protestáns nyilatkozik. (Derültség a szélső baloldalon.) Ezeknek egy nagy része kétségkívül ugyanazon okokból helyesli azt, melyekből helyesli Berzeviczy t. képviselő ur, azok t. i., kik barátjai az állam mindenhatósága eszméjének, kiknél a rend, fegyelem és tekintély ama szentháromság, mely előtt leborulnak: a szabadság hol marad? Áz más kérdés. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Vannak a protestánsok közt is, kik ezért lelkesülnek. Én tisztelem mindenkinek meggyőződését, még azét is, ki az absolutismusban keresi az üdvöt, ha e meggyőződés őszinte. Megengedem, hogy lehet e mellett is argumentálni, hisz voltak hatalmas államok, melyeket az absolutismus tett nagyokká és hatalmasokká. Hanem a képviselő ur, mint szövetségeseket, bár nem olyanokat, kiket mi akarnánk, hogy azoknak tekintessenek, állítja mellénk a t. képviselő ur, az erdélyi szászokat, kik e javaslat ellen felszólaltak. Legyen szabad megjegyeznem, hogy a szászok nekünk nem szövetségeseink, legfeljebb fogadatlan prókátorok s hogy azoknak mi a bére, azt megmondja a magyar példabeszéd. (Derültség és helyeslés a szélső balon.) De még fogadatlan prókátorok sem, hanem csak olyanok közöttünk, mintha valaki (Zaj és mozgás jobbfelől. Halljuk! a szélsőbalon) pl. azért akarna szemrehányást tenni a t. kormánypártnak, hogy gyakran velük szavaznak a horvát képviselők. A horvát képviselők között pedig vannak olyanok, kik beillenének a szászok szövetségébe. (Ugy van! a szélső balon.) Ennyit legyen szabad megjegyeznem a t. képviselő ur által mondottakra. Ezek után visszatérek a tárgyhoz: az előttünk fekvő törvényjavaslat bírálatához, hogy azt összehasonlítsam az 1791. t. ez. által teremtett helyzettel. Álláspontom e tekintetben nem nehéz, mert csak kevés megjegyezni és pótolni valóm van ahhoz, mit részint Helfy, részint Mocsáry képviselőtársaim e tekintetben felhoztak. A t. cultusminister ur megjegyezte és mások is megjegyezték, hogy a coordinatio litterariae institutionis az, mi szükségessé teszi a törvényjavaslat megalkotását s ez nem is akar egyéb lenni, mint teljesítése az 1791. XXVI. t.-ez. 5. §-ban foglalt határozatoknak. Ha a t. cultusminister ur olyan nagyon tiszteli a törvény 5. §-át, ajánlom figyelmébe a 6-at is. (Ugy van! a szélső balon.) Na! (Derültség jobbfelöl.) Hogy mit jelentenek e szavak: coordinatio litterariae institutionis, ezt mindenekelőtt magyaráznom kell a műit század elfogadott terminológiája szerint. Mocsáry t. képviselőtársam megjegyezte, hogy az 1791-iki országgyűlés által kiküldött regnicolaris deputatiókban is felmerült a kérdés: kiterjesztendő-e a tanulmányi rendszer a protestáns iskolákra? És tagadó választ adtak a regnicolaris bizottságban. Hasonlókép az 1827-ben ülésező regnicolaris bizottságban, is. De ha ez nem volna elég, mondok még többet is. Volt a múlt század stylus curialisának bizonyos következetessége. És ha nem volt tökéletesen kifejtve és megállapítva, mégis körülbelül ugyanazokat a szavakat használták ugyanazon fogalomnak kifejezésére. Ha az egész tanulmányi rendszert akarták kifejezni, a ratio educationis és nem a coordinatio litteratiae institutionis kifejezést használták. Mindig ez volt a terminus teehnicus. A ratio educationis érvényben volt Mária Terésia alatt is és ettől az időtől 1848-ig sohasem terjesztették ki azt a protestáns iskolákra. Vessük össze az 1791-ben kiküldött regnicolaris deputatio utasításával ezen szakaszt. Megtaláljuk abban azon distinetiót, a mely a ratio educationis és a res litterariae közt van. E kettő az országgyűlési irományokban ugy van egymással szembeállítva, hogy az egész tanulmányi rendszert a ratio educationis, a res litterariae pedig a tantervet jelenti. Ebből az következik, hogy az 1791: XXVI. t.-ez. intentiója nem volt egyéb, mint az, hogy a protestáns iskolák is tartozzanak elfogadni azon tantervet nagyban és egészben, a mely érvényben lesz a kath. iskolákban, ha ezen tanterv tudniillik országgyülésileg állapittatik meg. Ez a lényeges különbség az, ez az, a mit a minister nem akar, mert a tanterv készítését fentartotta a törvényjavaslatban a maga részére. (Helyeslés a szélsőbalon.) Kezdetben ugyan nemcsak a tantervet, de még a tantárgyakat sem akarta felvenni a törvényjavaslatba, a mi kitűnik az eredeti 28 §-ból álló törvényjavaslatából, (Ugy van! a szélső bal felől) melyben a tantárgyak megállapítását magának tartja fenn. (Ugy van a szélső balon.) Ez szó szerinti magyarázata a törvénynek, de menjünk át a logicai magyarázatra. Volna-e annak értelme, hogy ha 1791-ben az országgyűlés megadja a protestánsoknak azon jogot, hogy