Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-207

j 30 20

7- ortz&gos ülés tiája csak egy lehet, t. i. a társadalmi utón való vagyoni egyenlőség is, más szóval a social-communismus a maga ridegségében. (Ugy van! jobbfelöl.) Hiszem és remélem, hogy Magyarország ezen egyenlőséget igy magyarázni és ekként bevenni soha sem fogja, mert ez eredményében a társadalom és az állam felforgatására vezetne. (Ugy van! jóbbfeWl.) Még egy megjegyzésem van a t. képviselő urnak egy nyilatkozatára és ez az, a mit nevelés és oktatás tekintetében felhozott; mondván, hogy a katholikus iskolákban a nevelés egyoldalii és tendentiosus. T. ház! Véletlenül magam is ily iskolában nyertem oktatást és ép azért talán joggal mondhatom, hogy ily állítást a t. képviselő ur csak azért koczkáztatott, mert nem ismeri ott sem a szellemet, sem az oktatásnak irányát. Magyarországon a tanítással foglalkozó szerzetesrendeknél akár a hazafiatlanságot, akár a tendentiosusságot állítani annyit tesz, mint alkalmat szolgáltatni arra, hogy az rögtön meg is czáfoltassék. Ugyanis én azt a kérdést vagyok bátor a t. képviselő úrhoz intézni, hogy ugyan van-e Magyarországon türelmesebb felekezet, mint a katholikus felekezet? továbbá van-e ezeknél tendentiosus felekezetesség ? (Helyeslés jobbfelöl.) No, már ha a nevelés tendentiosus volna, mely tendentiositásnak csak egy iránya lehet, — gondolom igy érti a képviselő nr — okvetlenül más eredményt vont volna maga után, mint a mit a mindennapi életben tapasztalunk, t. i. hogy Magyarországon épen nem türelmetlenebb a katholikus hitfelekezet más hitfelekezeteknél, daczára annak, hogy megvan a maga nagy történelme, múltja és fenforog azon körülmény, hogy az országnak ezen felekezet legtekintélyesebb részét képezi és hogy ezen felekezetnek állása volt a mérték, a melyhez a múltban mindenkor az úgynevezett egyenjogúság és reciprocitás méretett. Zay Adolf t. képviselőtársam is tegnap tartott beszédében odáig vitte a dolgot, hogy még bizonyos dogmák fejtegetésébe is belebocsátkozott u

g7> h°^y e

gy pillanatra azt képzeltem, hogy az ismeretes regensburgi kiegyenlítő birodalmi gyűlés tanácskozásait hallgatom. Én ezzel foglalkozni egyáltalában nem akarok, mert ez ép oly hiba volna, mint az, hogy felhozatott. De egy más körülményt nem engedhetek el a t. képviselő urnak és ez az, a midőn ő bizonyos mysteriosus irányzattal vagy czélzatossággal azt mondja, hogy Róma mozog. Nem tudom t. ház, Kóma mozog-e vagy sem. Bizonyos azonban, hogy ha mozog, nagyon lassan mozog, hanem tudok egyet és azt, hogy az idők és viszonyok odáig értek, hogy az ilyen naiv és fiatal kedélyekre talán hatással biró általános jelmondatoknak ma már súlyuk sem a társadalomban, sem az államban, sem okos és márczíus 14. 1883. komolyan gondolkozó emberek előtt nincs és nem lehet. (Helyeslés. Ugy van! a bal- és jobboldalon.) Igenis, vannak bizonyos misteriosus czélok és törekvések, de ezek ma már nem a vallás terén mutatkoznak; hanem mutatkoznak azok bizonyos állami és politikai kérdéseknek felkarolásában és fejtegetésében. Élnek és élhetnek ily eszmék valakinek agyában és szivében daczára annak, hogy igen sima hangon adatik annak kifejezés: de melyekre nézve az állam, sőt nemcsak az állam, hanem minden magyar ember bizonyára elég óvatos, elég scepticus lesz nem a hang után Ítélni, hanem a tények után és nem engedi magát bizonyos irány által félrevezettetni, vagy annak azon czélzataihoz járulni, a melyek az ország érdekeivel nem azonosíthatók, meg nem egyeztethetők. (Helyeslés. Ugy van! a bal- és a jobboldalon.) És t. ház, hogy a kérdés ezen oldalával végezzek, még egy körülményre kívánom felhívni a t. kormány figyelmét és ez az, hogy azon kilencz napi vitából, a mely itt a házban a mai napig lezajlott, egy körülményt a t. kormány is extrahálhat, t. i. hogy azon rendezetlen viszonyokat, melyek a kath. egyház és az állam közt fennállanak, sokáig rendezetlenül, megoldatlanul hagyni nem lehet. (Helyeslés. Ugy van! a bal- és a jobboldalon.) Az állambölcsesség kivánja és a helyesen vezetett kormányzatnak kell, hogy egyik feladatát képezze az, hogy ily kérdések ne légy ének minduntalan napirenden, hanem oldassanak meg, mégpedig a valódi egyenlőség és viszonosság alapján és tétessék lehetővé az, hogy egy tekintélyes hitfelekezetnek egész individualitása és világi vonatkozású életének kifejlődése az állam által ne sequestráltassék, vagy legalább ne tartassék sequestratió alatt, hanem adassék mód és alkalom arra, hogy ezen egyház is valahára kezébe véve küléletét, azt ép ugy, mint más felekezet fejleszthesse. (Élénk helyeslés a bal- és a jobboldalon.) Ezt igenis megfigyelni és erre komolyan törekedni annál inkább szükséges, mert ezt ugy elintézetlenül hagyni, annyit tesz, mint az örökös viszályt, a legkellemetlenebb legkellemetlénebbiket fentartani a törvényhozás előtt forgó minden efféle kérdések vitatásánál. És most t. ház, áttérek azokra, a mik az úgynevezett protestáns autonómia szempontjából a törvényjavaslattal szemben felhozattak. S mindenekelőtt kénytelen vagyok felemlíteni azt, hogy én mint jurista is, egyáltalában nem osztozhatom azon theoriában, a mely itt a tárgyalás folyamán kifejezésre jutott és a melyben kifejezésre jutottak oly nézetek, hogy az 1790/91-dik törvény, szerződés természetével biró törvény,majd meg, hogy sarkalatos törvény és ezen felfogáshoz azután oly combinatiók füzettek, a miket egy állam befelé meg nem engedhet a nélkül, hogy az állam destructióját ne decretálja. Ebben az országban az