Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-207

128 207. országos ülés ntárczins 14. 1883. anyag terjedelmes a tananyag terjedelmének olyan fokozása, a mely kell, hogy kövesse a középiskolák egységesítését, meggy őzdésem szerint egyáltalában meg nem birható, sikeresen meg nem emészthető, hacsak egyáltalában le nem akarunk tenni arról, hogy a classicai képzést egyszerűen félretegyük (Halljuk!) Ha azon mértékét a classicai nyelvnek és ismereteknek s az evvel kapcsolatos tananyagnak, mely ma a gymnasiumokban oktattatik, hozzáadjuk a reáliránynak tárgyait képező oktatási tantárgyakhoz, ugy joggal mondhatom, hogy a kettőt a fiatalság, legalább a nélkül, hogy egyik a másiknak rovására ne menjen, megbírni képes nem lesz. Felhívom a t. ház figyelmét arra ami az ötvenes években Francziaorszagban épen ezen irány mutatkozott, az úgynevezett Fortoul-féle tervvel, melyet 1852-ben egy decretum életbe léptetett és mely a középiskolákat az alsóbb fokon egyesítette, melynek vége az lett, hogy 12 évi fennállás után, egyszerűen félretétetett, mert a szakférfiak azt mondták,,, hogy ezen oktatásnak nemcsak hogy nincsenek meg az eredményei, de sőt az eredmények mindkét irányra határozottan károsak. De t. ház, bajnak tartanám az egyesítést még egy más okból is. (Halljuk!) Minden intézmény természetszerű fejlődésnek van kitéve s igy kellene, hogy az egységes középiskola is ily fejlődésnek menjen eléje. Az emberi természetben fekszik, hogy az a gyakorlati irány s a gyakorlati irányt képviselő tananyagok iránt fogékonyabb, mint a classicai és abstract irány iránt, a következmény tehát az lenne, hogy a reálirány elnyomná a classicai irányt, mi által a tudományosság nineauja csak sülyedni fogna; kivánatos-e ez, azt a t. ház bölcs Ítéletére bízom. Az mondatott különösen Hermán Ottó t. képviselőtársam részéről, hogy vájjon kivánható-e az, hogy egy kilencz éves gyermekben kifejlődve legyen az irány és hogy meg lehessen állapítani, hogy az oktatásnak melyik ágára bír hajlammal, pedig ez mégis igy van egész Európában és sehol sem tekintik bajnak, legalább semmiesetre olyan bajnak, hogy Európa ezt elég fontos oknak tekintené arra, hogy a még nem érett egységesítést létrehozza. De figyelembe veendő itt még egy körülmény. Én azt tartom, hogy túl vagyunk azon időn, midőn azt higyjük, hogy a fiatalság képződik és nem képeztetik, hogy az nevelődik és nem neveltetik. A fiatalságot a neki adott irány fejleszti és bár megengedem, hogy vannak egyes esetekben hajlamok, melyek kifejlődnek, de az általános tapasztalat mégis az, hogy a fiatalságnak az irányt a megindított képzés adja meg, sőt még a 4-dik évi tanfolyamon túl sem lehet annak hajlamait biztosan meghatározni s ezt mint olyan szempontot elfogadni, melyet követve egyesítenünk lehetne az iskolát. És még egy tekintet t. ház. (Halljuk!) Már tegnap Zay képviselő ur egész halmazát hozta fel azon kérdéseknek, melyek a középiskolai oktatás terén controvers kérdések. Felemlítette, hogy controvers a kettős irány az oktatásban, controvers a kettős irány a tanárképzésben, controvers a tantárgyak megállapítása, a tanfolyam idejének meghatározása s a tanár általános műveltségének terjedelme stb. S ő mégis mit akar és mit akarnak azok, a kik az egységes középiskola eszméje mellett buzgólkodnak? Akarják azt, hogy controvers kérdések, tehát a jövő, már ma törvénybe iktattassák és egy oly experiinentatiónak menjen eléé téren az ország, melynek veszélyes következményei lehetnek és mely minden téren inkább megengedhető, mint az oktatás terén. (Halljuk!) Az oktatás terén az experimentatiót részemről károsnak, veszélyesnek tartom. Nem lehet elzárkózni a fejlődés elől, azt igenis elismerem, sőt elismerem, hogy az időnkinti fejlődés által szükségessé válandó reformokat koronkint a törvénybe fel kell venni, de ma azon jövőt, mely jövő iránt megállapodott nézetek nincsenek, a melyhez ép ezen oknál fogva más nemzetek és egész KözépEurópa nyúlni nem mert,j törvénybe iktatni és megkísérteni, hogy experimentáljunk, az lehet, hogy helyes bizonyos álláspont érdekében keresendő indokok szempontjából, de magának a czélnak, magának az oktatás ügyének szempontjából helyesnek nem ismerhetem el. A tegnapi napon Zay t. képviselőtársam különösen hangsúlyozta tanügyi szempontból azon körülményt, hogy ő tévesnek tartja ezen javaslatot, mert úgymond az nem vett íel keretébe egy középszükséífet, az u.n. realgymnasiumot, a mely egyik irányból a másikba átmenetül szolgálna, de adós maradt ő nekünk azzal, hogy miért tartja ezt tévesnek és igy e tekintetben indokait nem is mérlegelhetem. Egy körülményre azonban, ha e felett gondolkodom mindenesetre reflectálnom kell és ez az, hogy az egységes iskola az alsóbb négy osztályban mindenesetre maga után fog vonni egy bajt és ez az, hogy bármely ágára menjen a bifurcatio következtében a tanuló, azon négy alsó osztályban tanult tárgyak valamelyike okvetlenül felesleges és túlterhelő volt. Herman Ottói Ezt már nem írom alá, ez már nem áll. Horánszky Nándor: Megengedem, t. képviselő ur, hogy ezt nem irja alá és ha képes lesz nekem bebizonyítani azt, hogy Magyarországon nemcsak az alsó, de a felső fokon is a reál- és a classiaci irány kár nélkül és a tudományosság hanyatlása nélkül egyesíthető, akkor el is fogadom,