Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-207

122 207. országos ülés márezins 14. 1883 KÍSS Albert: „Azon csapásokért, melyek hazánkra nehezedtek — úgymond — a felkelések nagyravágyó vezéreit illeti a felelősség!" Thaly,Kálmán: A kik fiz alkotmányt megmentették! És igy tanítják a történetet! KÍSS Albert: Én, t. ház, bírálatot ezekre nem mondok, a minister felügyelete alatti iskolákban taníttattak ezek, nem pedig a protestáns felekezeti iskolákban. Nagyon kérem tehát Hoffman t. képviselő urat; hogy a nemzeti cultura nevében ne támadja meg a mi iskoláink önkormányzati jogát, mert arra egyáltalában nem jogosult, hiszen a református egyháznak nemcsak iskolai, de templomi nyelve is évszázadok óta: a magyar. (Helyeslés a szélső halon.) De kérem az előadó urat is, ne sújtsa az általa általánosságban mondott vádakkal a felekezeti iskolákat. Jól tudom én, t. ház, hogy volt időszak, midőn voltak iskoláink, melyek iskolai bizonyítványokat, különösen éretségi bizonyítványokat igen könnyedén szolgáltattak ki és hallottam is itten ilyenül többek által említtetni a nagykőrösi iskolát. De ne feledje a t. előadó úr és ne feledjék a ház t. tagjai, hogy mikor volt ez? Az alkotmányos aera kezdetén, mikor abból hazafiságot csináltak; mikor maga a magyar kormány 4-5-6 osztályt végzett embereknek, kik egy szolgabírótól, vagy egy ügyvédtől bizonylatot hoztak, hogy ez utóbbiak mellett gyakornokoskodtak, ily bizonylatra bírói és ügyvédi okleveleket szolgáltatott ki, midőn még nem azt hangoztatta a vallásés közoktatásügyi minister nr, hogy Magyarországon már túlterjedt a cultura és e miatt a proletariátus szaporodik, hanem azt hirdette, hogy barbárok vagyunk. (Élénk tetszés a szélső balon.) Thaly Kálmán: Igen a Lloydban. Kiss Albert: .... és ha ezen eljárás következtében az ily módon ügyvédi, vagy birói oklevéllel ellátott egyének megszaporították a hivatalkeresők számát és ha e miatt nagy proletariátus állott elő, ne méltóztassék e miatt a felekezeti iskolákat méltatlanul vádolni, hiszen az államhatalom ténye volt az. Es ha van is ok ezen proletariátus miatt panaszkodni bárkinek, nincs oka ezt tenni azon hatalomnak, azon kormánynak, a mely, ha ezen proletár - osztály nem volna — mi»t helyesen mondta Bódogh t. képviselőtársam — nem tudom, honnan venné az általa oly nagy számban szükségelt végrehajtási közegeket, mert arra a szerepre végzett és qualificált magyar emberek idáig még nem vállalkoztak. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon-) Nem akarok t. ház, itt dicséneket zengedezni a református egyház eddigi történetéről, ismert dolog az és ezért felesleges, sőt részemről nem akarom a vallás és lelkiismereti szabadságot egyedül a protestáns egyház részére vindicálni. És még többet mondok, még azt sem akarom, hogy az iskolai önkormányzati szabadság egyedül és kizárólag a protestáns egyházak és iskolák tulajdona legyen és maradjon: mert én örömmel fogom üdvözölni azon napot, mikor majd a vallásszabadság, vagy ha az nem, legalább az 1848 : XX. törv.czikkben lefektetett valódi és tényleges vallásegyenjogúság létesülni fog, (Helyeslésa szélsőbalon) a midőn majd az állam és egyház egymással valósággal megbékülve visszaadják az egyeseknek, a családoknak és a társadalomnak azon jogot, mely tulajdonkép az övék, melynek most egyház és állam, mindketten csak mandatariusai és mint hívatlan m&ndatariusok versengnek a hatalomért. En üdvözölni fogom azon napot, es ha akkor áll elő Grünwald képviselő ur és akkor a magyar állam nevében szól hozzám, nemcsak hogy érteni fogom felhívó szavát, de teljesíteni is fogom tudni azt. De mig el nem jön az az idő, addig a túlsó oldalról hiába jön hozzám a felhívás, mint a tegnapi napon történt, hogy mérjünk a felekezeteknek olyan egyenlő mértékkel, akként, mint a javaslat 22., 23., 24. §§-aiban foglaltatik: én azon felhívást visszautasítom, mert a rabszolgáknak is egyenlő mértékkel mérnek, (Helyeslés a szélső balon) azok is egyenlően zörgetik a rablánczokat. Én azt szeretném, hogy ha nem a szolgaságban, hanem a szabadságban mérnénk egyenlő mértékkel. (Tetszés a szélsőbaloldalon.) Mig azonban azon kor élnem jön: saját egyházam iránti buzgalomtól és a magyar cultura jövője iránti szeretettől áthatva, ezen törvényjavaslatot általánosságban sem fogadhatom el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez az első indok, a miért nem fogadom el a a törvényjavaslatot. De nem fogadhatom el t. ház továbbá azért sem, mert a „protestáns supremae inspectionis"-nak, vagyis a főfelügyéleti hatalomnak ily módoni gyakorlása, mint a törvényjavaslatban elő van irva, sem a történelmi múlttal, sem az alaptörvényekkel, sem a százados gyakorlattal meg nem egyezik. Már a t. minister ur és Kovács Albert képviselő ur előterjesztették a törvényjavaslatnak, a mint ők mondták, külső és belső történetét és azt mondották, hogy a törvényjavaslatnak története 13 éves, pedig e törvényjavaslatnak története csaknem kétszáz éves. Eöviden dióhéjba szorítva elő fogom terjeszteni, kérem a minister urat és a t. házat, legyenek szívesek meghallgatni azt. Ott kezdődik ezen törvényjavaslat története, mikor a német „zu viel regieren

K-féle elv először tényleg valósult a helytartótanács felállítása által 1723-ban. Csakhamar kineveztetett az első tankerületi főfelügyelő Magyarország minden népes középiskolái számára teljes jogosultsággal. Ez volt gr. Barkóczy Ferencz, esztergomi primás. Már 1763-ban kiküldettek a minister ur által tervezett biztosok, csakhogy még akkor „homo dioecesanus" névvel neveztettek. Ámde a protestáns iskolákba be nem bocsáttattak. Ekkor a küzdelem megkezdődött és mikor meg nem hajol-