Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-207

207. országos ülés máressios 14. 1S83. Ig3 tak a protestánsok, jöttek a kir. biztosok, előbb b. Vécsey József, aztán gr. Forgách Miklós. De midőn a kir. biztosok előtt sem hajoltak meg és nem. nyíltak fel a protestáns iskolák, 1776-ban Magyarország területe 10, Erdélyé 2 és igy összesen 12 tankerületre osztatott. Tehát még ez sem eredeti a törvényjavaslatban. (Derültség a szélső baloldalon.) Már 1776-ban 12 kerületre osztatott az ország és a 12 kerület számára a következő évben tankerületi felügyelő neveztetett ki, mint a minister ur is szeretne cselekedni, (Tetszés a szélső halon) ha ezen törvényjavaslat torvénynyé válnék. És kiadatott a „Ratio educationis", ép ugy mint a minister ur is a 8. és a következő szakaszok szerint a jövő évben kiadni tervezi. Ugyan kérem a t. minister urat mondja meg, hol van itt az eredetiség, az eredeti terv és az eredeti eszme?(Helyeslés a szélső balon.) A protestáns egyház azonban még akkor megszakadva nem volt; fiai egyek voltak, ellent állottak és folyt a küzdelem addig, mig elvégre eljött az 1790—91-iki országgyűlés, mely nem olyan törvényhozókból állott, t. közoktatási minister ur, mint bevezető beszédében jellemezni méltóztatott, azt mondván, hogy azokban nem volt statusférfim böleseség. (Mozgás a szélső baloldalon.) Statusbölcsek voltak azok és épen azért nem csináltak tiszta fehér lapot ott, a hol a nemzet jogairól volt szó és nem állott előttük mindig szerződés erejűnek nevezett alaptörvény ott, :a hol Bécscsel volt dolguk. Azon valódi statusférfiak megfordítva cselekedtek mint önök s én nem tudom, hog}' nem az ő eljárásuk volt-e az államférfiúi böleseség. Az 1790—91: XXVI. t.-cz. nem féloldalú törvényhozói tény; hanem egy a törvényhozás többsége és az evangelicus, valamint katholieus status és végre a korona között többrendbeli izenetváltások után létrejött pactum volt az; és ugy iktattatott törvénykönyvünkbe , mint alaptörvény és mióta beiktattatott, valóban sarkalatos alaptörvényét képezte az nemcsak a felekezetek önkormányzati jogának, hanem az alkotmánynak is. Igaz, t. ház, hogy annak szövegébe felvétetetett a „potestas supremae inspectionis* és a coordinatióra való hivatkozás, de az 1790/91-iki törvényhozók bölcs férfiak voltak, mert el sem oszoltak addig, mig 1791-ben maguk közül bizottságot ki nem küldtek, a mely megvizsgálja és megállapítsa, miben áll a „potestas suprema inspectionis" és a „ coordinatio institutionis literariae ". S ime t. ház, azon kiküldött bizottság össze is ült 1791. augusztus 12-ik napján és következő határozatot hozta: „Miután az 1791: XXVI. t.-ez. a protestánsok iskoláit teljesen azok tetszésére, szabad rendelkezésére hagyj a — pleno illorum arbitrio relinquit — a küldöttségnek a protestáns iskolákra vonatkozólag nincs más teendője, mint csupán az, hogy meghatározza az ország törvényes hatóságai utján gyakorlandó kir. legfőbb felügyelet gyakorlásának módját" — megjegyzem „módját* — „és hogy a nemzeti nevelés egyetemes elveinek rendszere előlegesen megállapíttatván, ehhez képest az oktatás módját rendezze." A főfelügyéleti jognak meghatározása felett ismét hosszas küzdelem keletkezett, melyet megoldott az 1819. évi január 19-én megjelent kegyes királyi leirat, a mely leirat kölcsönösen elfogadtatott s a, mely a főfelügyeleti hatalom gyakorlásának módját szóról szóra következőleg oldja meg: ,0 Felsége az Evangelicusokat az iskolaügy és a tanítás rendszerére nézve, eddigi törvényes gyakorlatukban ezentúl is meghagyja; de egyszersmind azt rendelé, hogy most mindjárt, ezentúl pedig rendszerint félévenként tudósítást küldjenek ő Felségének iskoláik tanügyi állapotáról, azonban nem az iskolai felügyelők, hanem a helytartó tanács utján.* Ez volt t. ház, 1819-től kezdve máig a gyakorlat a főfelügyeleti hatalom mikénti gyakorlására vonatkozólag. Énnek alapján küldettek a felterjesztések a helytartótanácshoz és a mióta alkotmányos ministerium van, küldettek az illetékes alkotmányo s ministeriumhoz. T. ház! Én merem állítani, hogy a felügyeleti hatalomnak ily módon gyakorlása sokkal tisztább látképét nyújtja az iskolák bel életének, mint a minőt láthat ma és referálhat az a biztos, a kit egy vagy két napra a minister az iskolákba beletekinteni kiküld. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Hiszen már Gruber János t. képviselő ur elmondta a ház előtt, hogy mikor gr. Pálffy Mór megjelent azon iskolában, a melyben ő tanult, ők akkor minő feleleteket adtak, hogy jó érzelmű, nemzeti szellemű tanárukat megvédelmezzék. No t. ház, mi hozzánk is eljött ama szomorú korszakban egy Pálffy Móricz grófnál hatalmasabb ur, kardját csörtetve és kérdezé tőlünk, hogy hívnak? a második kérdése már az volt, hogy tudsz-e németül? Mi az igaz, másképen jártunk el, mint ők, mert a mi iskoláink rendszere szerint mi határozottan feleltünk, azt mondván, hogy nem tudunk. És mikor közülünk a sor egy Tiefenhäler Fülöp nevű tanulótársunkra jött és megtudta az a nagy ur, hogy ezen tanulótársunk bácskai születésű, tőle azt kérdezte: „No te már tudsz németül?" És mikor e tanulótá.rsunk is határozottan azt válaszolta, hogy „nem tud németül", ily feleletet adott az, a ki születésére német volt: akkor megcsörgette kardját az illető hatalmas ur és eltávozott. íme t. ház, példával van bemutatva, hogy minő látkép az, melyet a t. minister ur által kiküldött biztosok az iskolákban nyerni fognak. 18"

;