Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.
Ülésnapok - 1881-207
207. országos ülés miTtr/Ávti, 14 ÍS83. 121 feláll egy ülés végén és hallani véli, hogy miképen döngetik kívülről az állam biztonságának kőfalát és a házat e törvényjavaslat tárgyalásának minél hamarabbi befejezésére kéri. Én, t. ház, mindennek daczára kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ha ezen törvényjavaslaton nem formai, hanem lényeges, még pedig igen lényeges változtatások a részletes tárgyalás alkalmával nem fognak tétetni; ha ezen törvényjavaslatáterőszakoltatik e házban olyan tacticával, a minővel már az én időmben is, a mióta szerencsés vagyok a t. háznak tagja lehetni, igen sok törvényjavaslat áterőszakoltatott, (ügyvan! szélső balfelöl) áterőszakoltatik ugy, hogy az általános tárgyalásoknál változtatásokat Ígérnek, melyek a részletes tárgyalásnál fognak megadatni és mikor a t. ház általánosságban megszavazta a törvényt, a részleteknél csak stylaris, vagy legfeljebb formai módosítások fogadtatnak el: ezen esetre vonatkozólag kijelentem, még pedig nyíltan és határozottan, hogy ha e törvényjavaslatnak is ez lesz sorsa, vagyis, ha ez lényeges változtatások nélkül vitetik át, akkor én igenis bele fogok fújni azon felekezetiségi hirhedetté lenni kezdő trombitába, még pedig teljes erőmmel bele fogok fújni meggyőződésem és kötelességem szerint, mert én azon magyarhoni reformált egyháznak vagyok egyik lelkésze, melyet mindennel lehetett a múltban vádolni, sokkal lehet vádolni a jelenben, de sem a múltban, séma jelenben nem lehet jogosan és igazán vádolni azzal, a mivel itt vádoltatott, hogy t. i. valaha iskolai önkormányzati jogát akár a magyar alkotmányos állam ellenében, akár a szabadság, egyenlőség és testvériség magasztos elve ellenében akarta volna felhasználni, érvényesíteni; (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) azon magyar reformált egyháznak vagyok tagja, melyet mindennel lehet vádolni, de azzal soha, a mivel Hoffmann képviselő ur vádolta, hogy a magyar nemzeti cultura ellenében valaha csak a legkisebbet is vétett volna. (Ugy van! Ugy van! szélső balfelől.) Ne ott t. ház, ne ott keressük ezeket! Nem megyek én felekezeti térre, nem akarok én felekezeti harczot felidézni, sem felekezeti érzékenységet sérteni. Hanem nézzük, ott a minister ur vezetése és kezelése alatti iskolákban milyen a cultura ? Nézzük annak a culturának nemzeti irányát a közel múltban csak s azután nézzük meg a vádolt felekezetekét s azután méltóztassék bárki Ítéletet mondani. Én hiszem, hogy akkor nem a mi reformált iskoláinkat fogja az itt mondott ítélet sújtani. (Ugy van! a szélső balon.) És hogy t. ház, necsak állítsak, hanem bizonyítsak is, a minister ur kezelése alatti középiskoláknak egy tankönyvéből csak néhány tételt fogok felolvasni s az ítéletet a t. ház bölcsességére bizom. (Sálijuk 1 Halljuk! a szélső baloldalon.) íme t. ház, mi módon taníttatott ott — és KÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. XI. KÖTET ha itt volna még Lánczy képviselő ur, a ki e dologról épen előttem beszélt, különösen őt figyelmeztetném erre — hogy részben mi módon képeztetik ott a nemzeti jellem, minő irányban vezettetett a nemzeti cultura és miként taníttatott a nemzeti érzület; a nemzeti pietás fenntartására és ápolására legalkalmasabb tantárgy: a történelem ? (Halljuk ! Halljuk! a szélső baloldalon.) Ezen 1865-ben,tehát néma Bach-korszakban megjelent tankönyvben, Bocskai Istvánra vonatkozólag betűről betűre ez áll a 13. §-ban: „Bármennyire bizonyították azok Rudolf jóakaratát és hogy a nemzetnek elnyomása az ő akaratán kivül történt, fellázadt ellene." (Mozgás a szélső balfelől.) Én nem megyek a felekezeti színezetre, azt elhallgatom, hanem felolvasom hogy Bocskait mint egyént, ekként j ellemezve mutatj a be: „ Bocskainak pedig eléggé aljas pénzvágyát jellemzi az, (Élénk mozgás a szélső baloldalon) hogy elfogott egyéneket nem átallott százezrenként árúba bocsátani a töröknek. * (Élénk mozgás a szélső baloldalon.) Hentaller Lajos: Ez a történelem meghamisítása. (Ugy van! a szélső balfelől.) Thaly Kálmán: Ezt irta az akadémia titkára, Fraknói, a gyönyörű madár! Kiss Albert: De menjünk tovább. (Halljuk! a szélső baloldalon.) A 20. §-ban Bethlen hadjáratát írva le — itt sem terjeszkedem ki felekezeti dolgokra, nem tartozik ide — hanem magának Bethlennek, mint egyénnek jellemzésére vonatkozólag ezt találjuk ott: „Bethlen az annyiszor megkötött, esküvel erősített békét többé már meg nem szeghette, mert újabb támadási készületei közben 1629. novemberben meghalt" : tehát csak ezért nem szeghette meg esküjét, mert meghalt — „de Magyarországnak nyugalmát és boldogságát aláásta." (Élénk mozgás a szélső baloldalon.) Thaly Kálmán: Nem volt Bethlennél dicsőségesebb ember a magyar földön. És így tanítják a történelmet! KÍSS Albert: Szolgálok még egy gyei, bár többel is szolgáihatnék, de nem akarom a t. ház türelmét hosszasan igénybe venni. (Halljuk! Halljuk ! a szélső baloldalon.) Mikor Rákóczy Ferenczet a nemzeti kegyeletnek egyik legméltóbb férfiát mutatja be a tanulóknak, hogy mutatja be? Ugy mint egy gyenge, ingatag embert, kit más vezetAzt mondja: „Kivált gr. Bercsényi Miklós izgatásai következtében, mint ki — agymond — a lázadásban (Thaly Kálmán közbeszól: Tehát lázadók voltak, Mebellen? Szép dolog!)legtevékenyebb részt vett, határozta el magát élére állani a lázadásnak. Pedig Leopoldnak, népének boldogítása volt egyedüli czélja (Derültség a szélsőbalon. Halljuk! Halljuk!) és félszázadon át tartott uralkodása hazánk történetében a legdicsőségesebb lapokat foglalja magában." (Derültség a szélső baloldalon.) Thaly Kálmán: A Caraffák korát! 16
