Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.
Ülésnapok - 1881-207
120 207. orsgágofc Ülés márczits 14 ISS3. zik, hogy a kettőt ugyan logice kibékíteni nincsen emberi bölcseség, a mely képes legyen. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt mondta a t. közoktatásügyi minister ur, nem nagyon régen, 1880. márczins 19-én e háznak benyújtott középiskolai akkori törvényjavaslatának indokolásában, hogy az „Önkormányzattal biróhitfelekezetek, jelesen a protestánsok részére az 1790—91 : XXVI. t.-cz. a középiskolákat illetőleg is nevezetes jogokat biztosított, a melyeket nem megszorítani, vagy épen visszavenni, sőt más felekezetekkel, testületekkel és magánosokkal is megosztani lehet a mai törvényhozásnak méltó feladata." (Ig>z! Ugy van! a szélső halon.) Ugyan kérem a t. közoktatási minister urat, legyen szíves megmagyarázni, kimutatni e törvényjavaslatból, hol tesz abban eleget ezen Ígéretének? Magyarázza ki logiee, felfoghatólag miként váltja be e törvényjavaslat által az egész nemzet előtt tett azon igéretét? Hiszen három esztendő nem oly hosszú idő, hogy elfeledje egy nemzet azon nyilatkozatot, a mit hivatalos állásában, hivatalos helyén egy közoktatási minister a nemzet előtt teszen, kötelezőnek kell azon nyilatkozatának lenni, mert a következetesség azt parancsolja, hogy ha a minister ilyen nyilatkozatot tett, akkor vagy beváltja és megtartja azt, vagy ha be nem válthatja, tudja kötelességét és ott hagyja székét s hivatalát nem folytatja tovább. (Élénk helyeslés a szélső Balon.) Megfoghatatlannak tűnik fel előttem , hogy itt a képviselőházban a vita kezdetén feláll egy általam tisztelt férfiú Kovács Albert és bemutatja magát, hogy ő a reformált egyházban az egyházjog imára, sőt hangoztatja, hogy ő egész életében ezen egyházjog tanulmányozásával foglalkozott; és mikor ezt hangsúlyozza, akkor feláll és kijelenti, hogy ezen törvényjavaslat ezen ( egyházjoggal semmi tekintetben nem ellenkezik. Ámde elégnek tartja ezt csak kijelenteni, mert egyetlenegy szóval sem indokolja, sőt ő maga megczáfolja önmagát, mert beszédének elején kimutatja, hogy ezen törvényjavaslat annyira összevissza kuszált, oly különböző befolyások nyomása alatt létesült, minek következtében kijelenti, hogy ő ezt csakis lényeges változtatásokkal fogadhatja el és mégis kimondja az Ítéletet, hogy e javaslat a ref. egyház egyházjogával nem ellenkezik. Azután előáll György Endre képviselő nr, a kiről — hiába ül ellenkező padokon — be kell vallanom, hogy okoskodása logicus, következetes. 0 azt mondja, hogy ő az 1791-iki törvényczikket sem módosítani, sem változtatni, sem eltörölni nem hajlandó, ő azt csak kiegészíteni akarja. Mikor ő ezt kinyilatkoztatja, a ministerelnök megérti és beszédében felénk fordulva, azt mondja: „Nem okos ember, ki a csaták nehéz fegyverzetét akkor is a testén tartja, mikor már nem védekezni, hanem dolgozni kell". Ez nekünk szólott. Ez a felhívás 1 ] minket, protestáns ellenzékieket figyelmeztet s nekünk ád magyarázatot. És a tovább fejlődött vitában Csiky Kálmán képviselő ur már annyira el van ragadtatva a jövő munkájának eszméjétől, hogy ezen törvényjavaslatban a protestánsok részére előnyt is fedez fel, mikor azt mondja, hogy: „A szabadabb mozgású szellem s bureaueraticus formalismustóli mentesség'"' még előnyöket is biztosít és ígér a mi iskoláinknak. (Derültség balfelöl.) A mikor mindezek megtörténnek, egyes centralisticus nyilatkozatok után feláll a centralisatio nagymestere Grünwald t. képviselő ur és ő már a magyar modern jogállam nevében követeli a ministerelnök úrtól, hogy megtartsa ám tett igéretét és ha formailag fog is engedni ezen törvényjavaslatból a részletek tárgyalása alkalmával, de lényegileg ugyan ne engedjen, mert ha engedni fog, az nem leend más, mint „politikai frivolitás*. És hogy a kép még tökéletesebb legyen, felemelkedik Hoffmann Pál t. képviselőtársam s ő már egyenesen a nemzeti cultura nevében üzen harezot a felekezeti autonómiának és illeti azt a legsúlyosabb váddal, olyan váddal, a minővel azt e házban idáig még nem illették. Én nein csodálkozom t. ház, hogy ekkor aztán Pulszky Ágost t. képviselőtársam igen szépen kidolgozott beszédében már csak a formalitások felett aggódik; nem a protestáns iskolai önkormányzat megmentése előtte többé az elérendő czél, hanem a lényeg helyett csak a formalitás, ugy hogy vádja önkénytelenül hozza vissza az ember emlékezetébe a Haynau-i korszakot, mikor a kötél kegyelemből Pulver és Blei-ra változtattatott. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ez is formai változtatás volt. Vájjon nem lesz-e hasonló a t. ministerelnök ur által igért formai változtatás. Ivánka Imre t. képviselőtársam utána már őszintén be is vallja, hogy neki aggodalmai vannak még a felekezeti autonómiát illetőleg. De hű mamelukhoz illően „annyira bizik a többség bölcseségében, hogy szórói-szóra ezzel indokolva— jelenti ki, miszerint ő elfogadja a törvényjavaslatot az általános tárgyalás alapjául. (Derültség a szélső baloldalon.) No már most t. ház, ily soknemü felszólalás után Ivánka Imre: Tessék az egészet idézni! KiSS Albert: Mikor már maga az előadó alaptalan vádakkal támadja meg a felekezeti középiskolát és midőn mi közbekiáltással felhívjuk, hogy mondjon neveket s azt mondja, hogy „nomina sünt odiosa", tehát nem nevez meg senkit; midőn a minister ur belefúj a felekezetiség hires trombitájába; midőn ehhez társulva, megszólal a nemzetiségeknek vésztjelző kürtszava: csoda-e, ha olyan chaosz támad e vitában s olyan abnormis helyzetbe jutottunk, hogy valóban meg kell döbbenni, ha komolyan gondolkozunk. És e rendkívüli chaost maga a t. ministerelnök ur is jelzi, a midőn
