Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.
Ülésnapok - 1881-207
118 207. országot tlés m&rczins 14. 1888. léptetni, mindenekelőtt biztosítanunk és törvénybe iktatnunk kell az államnak azon kétségtelen, természetes jogát, hogy egy alapelveiben egységes tanrendszert országos hatálylyal egyáltalában elrendelhessen. Hanem én még ennél is tovább megyek t. ház és merem állítani, a mit nem lesz nehéz bebizonyítanom, hogy ha mi kimondanók is a jelenleg fennálló dualismus eltörlését, nem volna hatalmunkban a középiskolai oktatásnak ama didaeticai egységét, melyet a különvélemény követel, sikeresen keresztül is vinni. Mert miben áll ez az egység, miben a különbség az ajánlott új rendszer és a status quo közt? Nem abban áll, a mire az eddigi t. szónokok legtöbbje a fősúlyt vetni látszott, t. i. egyes tantárgyak elejtésében és újaknak a schéinába való felvételében, hanem — a mint azt Pulszky Ágost képviselőtársam jelezte — az oktatás belső módszere, iránya és menetének gyökeres megváltoztatásában. Még pedig körüTbelől a következő elvek szerint: Á középiskola előkészítő rendeltetésének megfelelve, czéliát első sorban nem az ismében" adalékok mechanicus halmazása képezné, hanem képezné oly természetű értelmi fejlesztés, oly tudományos előképzés, melynek elemeivel azután a tanuló később önállóan, saját munkájával tájékozhatná magát az egyes tudományi ágakban és törekedhetnék azok anyagának, részleteinek elsajátítására. Ez igy abstract általánosságban hiszem, homályosnak fog hangzani, hanem egy-két coneréí módozat azonnal fel fogja világosítani gondolatomat. Két disciplina az t. ház, melyek mindegyike a tudás két nagy tartományának, a társadalmi tudományoknak és az u. n. exact, természeti tudományoknak mintegy kulcsát, tanulmányi alapját képezi. Az egyik a görög nyelv és irodalom, a mely örök érvényű mintákban és kimeríthetlen mélységű creatiókban a bölcsészet és az államtudomány, a történet és bölcsészet minden magasabb rendű tanulmányának természetes, mert történetileg kijelölt alapvetése. Á másik a mathesis, ugy mint azt Hoitsy Pál képviselő ur minapi szellemes, de veszedelmesen egyoldalú beszédében értelmezte. És nemcsak a mathesis, a maga alaki cathegoriáival, hanem az élő erők tana, úgymint azok egységükben a természetet, az egész szerves világot áthatják és dominálják. Tehát az erőmtítan, a statica és dynamica alaptörvényei s azon biológiai és morphologiai tünetek, melyek a szerves világ legkülönbözőbb alakulatain keresztül egyaránt foganatosak. A jelenlegi leiró és elbeszélő rendszer minden ismereti particulát maga akar közölni az ifjú elmével és néha a nem épen leglényegesebb részletek összehalmozása által szüli azon néha joggal panaszolt túlterheltetést, a mely nem annyira a munka nehézségében, mint annak szellemi hiábavalóságában rejlik. Csakhogy t. ház, hogy e rend| szer keresztül legyen vihető, annak első követelménye és alapfeltétele az, hogy rendelkezzék a tanerők egy tekintélyes számával, a melynek egy része a görög nyelvben bírjon azzal a teljes otthonossággal és kész jártassággal, a mely a mestert a tapogatózó mesterinastól megkülönbözteti és rendelkezzék oly erők felett, kik a mennyiség és természettani tudományok terén a széles és nehéz tananyagot teljesen dominálván, mindenek előtt maguk legyenek képesek helyreállítani az okozati connexust az egyes tudományok közt, a melyet ők a tanuló fejletlen elméje és szemlélete előtt majdan megérzékíteni hivatvák. Ámde a t. háznak minden tagja előtt tudvalévő, hogy mi az ily képzettségű erők phalanxával ma még nem búrunk és hogy ha a jelenlegi tanügyi állapotok conserváltatnak, akkor a magyar társadalomnak nincs semmi garantiája arra nézve, hogy különösen a felekezeti tanügy keretében ily tanerők képeztetni fognak — és a mi a legfőbb —- még ha képeztetnének a felekezetek által, tényleg értékesíthetnék. Iktathatunk mi a törvénybe akármilyen fényes tanügyi reformokat t. ház, hogyha nem rendelkezünk azon kellő eszközökkel és módokkal, melyek azoknak alkalmazását biztosítják, akkor mindig irott malaszt marad (Egy hang: Ugy van!) és ezen felületes experimentálásnak nem lehet egyéb hatása mint a legsiralmasabb desorganisatió. Ezért nem is tehetünk egyebet, minthogy egyelőre lényeges változás nélkül fentarisuk a meglevőt. Mi nem is alkothattunk egyebet, mint par excellenee szervezeti rendszabályokat. Bevallom, hogyha egyáltalában valami értelme van, hogy mi e törvénybe egy tanrendet beczikkelyezünk, az nem lehet más, mint hogy a törvényhozásnak ebbeli illetékessége megóvatik és a tanrendszer meghatározása iránti jog nem bocsáttatik teljesen a kormány rendelkezési körébe. De ha mi most egyelőre csak organisatorius intézkedéseket teremtünk is, az nem oly kevés: az mindenesetre egy jobb jövőnek előkészítése és biztosítása annak, hogy legalább a jelen tanrendszer lehetőleg szakavatott és lelkiismeretes módon érvényesíttessék. De én azt hiszem t. ház, hogy ezen tisztán organicus rendszabályok terén azután módszeri érvekkel és concret tanügyi követelményekkel síkra szállani annyit tenne, mint egészen különböző természetű dolgokat egymással szembe állítani, a minek talán elejétől fogva sem volt jogosultsága. Ezt a még hátralevő discussio tisztázása kedvéért talán nem volt felesleges constatálni. Ugy hiszem t. ház, hogy az eddigiekben a a felekezetek tanügyi fenhatóságának korlátlan követelésével szemben jeleztem lényegileg eltérő álláspontomat. Ez az eltérés t. ház, azon forog, hogy a a felekezeti álláspont védelmezői előtt ez ügyben