Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-206

114 206. országos alti márezias 13- 1883. sem máskor. Sőt azt mondtam mindig, midőn "ezen dologról szólottam, hogy a törvénynek feladata az, hogy minden hitfelekezet és nemzetiség megtalálhassa fennállását oltalma alatt és épen azért ne kívánjunk többet ezektől, mint a mennyit az állami szempont okvetetlen megkíván. Ezt azonban okvetetlen követelje. (Helyeslés.) Hogy itt, hol van szó az állami omnipotentiáról, az erőszakos magyarosításról, miről a t. képviselő urak, ki hosszasabban, ki rövidebben panaszkodott, azt szeretném, ha valaki megmutatná nekem. De hát szétmegy e lap, ide való német ember, képviselő irja, vagy szerkeszti a lapot, természetes tehát, hogy a kik közelebbről nem igyekeznek maguknak tudomást szerezni, azok aztán hisznek neki, elindulnak nyomán. De, ismétlem, bármennyire sajnálom, hogy sikerült félrevezetni oly férfiakat, mint egyesek vannak a Schnlvereinban, félni tőlük, vagy az ő lármájuk által magunkat törvényhozási eljárásunkban megakadályozni engedni, higyje el a képviselő ur, sohasem fogjuk. (Általános élénk helyeslés.) De hát ők azt mondják, nem tőlünk ered. T. ház, hogy mit irnak és melyik irja, épen az ok-e, kik a házban vannak vagy mások, azt én nem tudom, nem is keresem. De, hogy ez a lap ma nem egyébre szolgál, mint a magyar nemzet ellen ellenszenvet keltő, nem való dolgokat hirdetni, azt kétségbe nem vonhatja senki. (Igás! TJgy van!)Hogy Kémetországban egyáltalában független és legtöbb esetben magyarellenes lapok azt irják és hivatkoznak arra, hogy Erdélyből kapják e híreket, arról megint nem tehetek, de nem hiszem, hogy Erdélyből e jeremiádokat magyar ember irná s igy mégis csak az erdélyi szászok közül kell azoknak származniuk. (TJgy van!) Kik? Nem tudom, nem kutatom, de ez is jele annak, hogy igazuk van azoknak, kik azt mondják, hogy az erdélyi szászok, nem gondolva meg a hazafiság kötelezettségeit, terjesztik azon Magyarország ellen intézett híreket. (TJgy van!) Es ebben t. képviselőház, nem zavar meg Zay képviselő urnak mai beszédesem, mert ezen beszéd mindazokkal együtt, a melyeket még itt hallottunk, ismét nem eredményezhet egyebet, mint hogy e beszéd per longuui et latum megíratván, elküldessék oda, a hová czéloz és hogy az ismét anyagot nyújtson arra, hogy el lehessen mondani: ime a képviselőházban még képviselők is kénytelenek ily panaszokra fakadni a magyar absolutismus, a magyar elnyomás ellen 5 nem zavar meg — mondom — Zay képviselő urnak mai beszéde sem, mert mi volt az ? (Halljuk '. Halljuk !) Elismerem, egykét pontban közeledés és szemben a többi előtte szólt szász képviselő úrral, méltányosabb, engedékenyebb nyilatkozat. De mi előzte meg, mi követte és mibe volt burkolva ? (Halljuk! Halljuk!) Részint egyenes vádba a magyar állam ellen, részint kegyes leereszkedő gúnyolódásba a magyar culturával, a magyar alkotmánynyal szemben. (TJgy van! a jőbbés baloldalon.) Mire van az ily beszéd szánva ? Arra, hogy mig egyfelől a méltányosság szinét veszi fel, másfelől annál nagyobb hitelre tegyen szert azon részeit illetőleg, a melyek a tényekkel homlokegyenest ellenkeznek és a melyekről nincs mindenkinek módjában megtudni, hogy a tényekkel csakugyan ellenkeznek. (TJgy van! Helyeslés.) Az egyik vád az, hogy a képesítési vizsga által megmagyarosittatik az összes tanári kar. Nem tudom, hogy mai beszédében Zay képviselő ur mondta-e ezt, mert nem voltam folyton jelen, de mondják, irják és hirdetik. Én nem értem t. képviselőház, hogy miben luagyarosittatik meg, midőn mindent, a magyar nyelvet és irodalmat kivéve, mindent németül tanulhat, midőn tanulmányait nagy részében az időnek folytathatja a német egyetemeken. En tehát, megvallom, a magam részéről nem tudom elképzelni, hogy miben és mi által magyarosittatik meg, hacsak abban nem látjuk a magyarosítást, hogy tartozik bebizonyítani, hogy magyarul tökéletesen tud. De t. képviselő urak, ha a magyar cultura még annyira hátra van, hogy csak olyan jó indulatú leereszkedéssel lehet róla beszélni, mint Zay képviselő ur tette s ha a német cultura oly magas fokon áll, a min állónak ő mondotta és a min állónak, megjegyzem, én is tudom : akkor miféle alapon félhet az, a ki ily nagy- culturáju nemzethez tartozik, attól, hogy elvonatik az alsóbb culturán álló által csak azért, mert magyarul tud. (Általános élénk tetszés.) Hát lássa a képviselő ur, mi nem tartjuk ugyan oly magasról lenézhetőnek a magyar eulturát, de mi birunk annyi önismerettel, legalább én birok, hogy beismerjük, hogy annak, a ki a teljesen tudományosan művelt ember nevére tart számot, szükséges más nyelvnek, egy nagyobb népfaj által beszélt nyelvnek ismerete. Elismerem, hogy épen erre Európa közepén a német nyelv ajánlkozik leginkább. Én mellette voltam mindig, és mellette vagyok ma is, hogy iskoláinkban a német nyelv kötelező tantárgy legyen, hogy az, a ki tudományos pályára szánja magát, azt minél jobban megtanulhassa; de nem félek attól, bár elismerem a német műveltségnek magas voltát, hogy azért, mert megtanul a magyar ember németül, már németté lesz. (Élénk helyeslés.) Nem keli tehát a dolgokat ugy odaállítani, a mint nincsenek; nem kell magyarosító törekvéssel vádolni ott, a hol az nem létezik és nem kell önfajukat — hogy ugy fejezzem ki magamat, — azon alaptalan méltatlan gyanúnak kitenni, mint ha valami erkölcsi, vagy jeliemi gyöngeség volna benne. (Tetszés.) Mert ugyan kérdem, hogy ha az a cultura annyival magasabb, mint a magyar és mégis félni lehet, hogy csak azért, mert magyarul tud, elmagyarosodik és megszűnik németnek lenni, az, a ki németnek született : akkor annak egyéb oka nem lehet, minthogy nem volna meg benne azon benső nemzeti érzet, a