Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.
Ülésnapok - 1881-206
20 . országos ülés máressms 13. 1&S3* Ü5 mely szükséges arra, hogy egy nemzetnek nemzeti életét fentartsa. (Élénk helyeslés és tetszés.) De hát az a vád is hangzik — olvastam minden lapban: „ltjaink nem járhatnak a német egyetemekre". Tiltja ezt egy szóvalis ez a törvényjavaslat? Nem. De előfordul mindenütt, el akarják hitetni a világgal minden alap nélkül, miért ? Azért, hogy mint áldozatok a magyar zsarnokság felett panaszkodhassanak. Higyjékel nekem t. képviselő urak, hogy nem jó politikát követnek, nem jót annál inkább, mert most ezen kérdésben még ugy látszik, szakítani akarnak hagyományos politikájukkal is, mely abban állott, hogy rendesen, de kivált eriticus időkben •— és azt mondják, hogy ez a mostani eriticus, — ügyeltek rá, hogy ne mind egy táborban legyenek. (Elénk derültség.) Mert higyjék el nekem — és itt visszatérek arra, a miért megtámadtattam — hogy épen ott, a hol rokonszenvet keresnek, nemsokára azok, kik azt hirdetik, hogy ezen törvény véget vet a szászoknak, fel fognak ismertetni, mint hamis próféták, mind valamennyien egy csapatban. Es ha mint olyanokat felismerték: higyjék el, az egy időre félre vezetett, 5 de tekintélyes, jeles emberek haragja nagyobb lesz, mint a milyen támogatásra voltak önök képesek őket reábirni. De viszont — én nem leszek szószólója — de higyjék el, ha valaha e nemzetben azon meggyőződés verne gyökeret, hogy most már nem egyesek, hanem mind, a mi magát szász intelligentiának nevezi s mind, a ki magát az által hagyja vezettetni, feladatának, kötelességének tartja megtagadni azt, a mire az államnak szüksége van, mint államnak; kötelességének tartja elnyomónak, omnipotentiára törekvőnek hirdetni csak azért, hogy a saját mellékes kis érdekeiket előmozdíthassák: eljöhet az az idő, melyet sajnálnék, de a melyben nem lesz emberi hatalom, a mely önöknek annyi századokon keresztül e hazában sértetlenül nem megóvott, de senki által nem bántott jólétüket és nemzetiségüket megvédeni képes lenne. (Élénk helyeslés.) Azt mondják a képviselő urak, hogy azt csak nem kívánhatjuk, hogyha nekik Németországban pártfogóik akadnak, ők azt mondják rá: „Mind igaz, a mit ti beszéltek" — mert ugy mondta a képviselő ur — „de hát mégis ne támogassatok bennünket, mert akkor még jobban el fognak nyomni". Hát t. ház, egyfelől azt mondja a képviselő ur, hogy ő közte és a Schulverein nyilatkozatai és az azok alapján irt czikkek között nincs összeköttetés s talán még azt is sejtetni engedte beszédéből, hogy azok túlzottak: de viszont beszédének végén azt mondta, hogy csak nem mondhatják nekik, hogy ez mind igaz, a mit ti mondtok, igaz, hogy el akarnak nyomni, hogy erőszakkal magyarosítanak, bezárják iskoláinkat, nem mehetünk a külföldre tanulni, de hát nem mondhatjuk, hogy azért ne támogassatok. Legyen bátorságuk megmondani, ha nincsenek egy kalap alatt velük, hogy annak legnagyobb része nem igaz és akkor azt fogják mondani, a mi igaz és a mi hazafihoz illik, de addig mindenféle ilyen modorú beszéd nem egyéb, mint itt tetteit őszintén bevallani nem tudó, rósz — hazafiak hypoerisise. (Élénk, helyeslés.) Még egyre kell, hogy teleljek. A t. képviselő ur felhozta, hogy nem lehet csodálkozni, hogy nekik ellenszenvük van mert hát ezt okozza a rósz administratió, corruptió — az üldöztetés. — Bár nincs itt most helye, hogy a rósz administratióról, corruptióról és az üldözésről bővebben szóljak, hanem azt tudom, hogy a t. képviselő ur nagyon neheztel reám és a kormányra a szász universitási kérdésekért és a régi királyföldnek a többi országos részekkel együtt való beosztásáért. Nem vitatkozom most erről, hanem arra figyelmeztetem, hogy mielőtt corruptióról, rósz administratióról beszél, olvassa el, hogy a régi szász administratióról József császártól a magyar alkotmányos és a nem magyar alkotmányos kormányok mind végig mit irtak és mit rendeltek: akkor azután százszor meg fogja gondolni, mig egy más kormánnyal szemben e két szót szájára veszi. (Élénk helyeslés és tetszés.) Hát t. ház, bocsánatot kérek, hogy a képviselő ur beszédével ilyen hosszasan — ámbár a beszéd nagyságához képest nem nagyon hosszasan — foglalkoztam. (Derültség.) Tettem azt, nem azért, hogy a képviselő urat meggyőzzeui, nem is azért, hogy megezáfoljam, ezáfolat beszédjének legnagyobb részére részint az általa idézett történeti tényekben, részint a jelen törvényjavaslatban van : de tettem azért, mert kötelességemnek tartottam reá mutatni, hogy mindazon erőszakos magyarosítás! vádak, mindazon vádak, hogy iskoláikat e szerint be kell zárni, vagy el fognak magyarosodni, mindazon vádak, hogy az ifjak ki nem mehetnek a külföldre, egyszóval mind az, a mivel itt a házban és viszhangként e házon kivül izgatnak az országban, nem felelnek meg az igazságnak; de kötelességemnek tartottam azért is, hogy kifejezzem azon erős és ingathatlan meggyőződésemet, hogy bármily nagy legyen is azon lárma, mely — hát engedjük meg nem általuk, de ugyanazokat állítva, a miket ők is állítanak,— támasztatik, sokkal nagyobb a nagy német nemzetnek ugy politikai belátása mint bölcsessége ; sokkal nagyobb a tisztelet, melylyel a német kormány és nép más államnak saját belügyei rendezése iránti jogát respectálja, semhogy azon lármából egyebet, mint hogy itt e hazában ellenségeket szerezzenek maguknak, elérni nem fognak (Ugy van! a jobboldalon.) A t. házat pedig kérem, hogy ezen törvényjavaslatot mely mint már kifejeztem, épen azon alapszik, hogy felekezettől és nemzetiségtől ne kívánjon többet, mint a mennyit kívánni a magyar állam érdekében kell, annyit azonban kiván15*
