Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-206

112 206. országos ülés K&rcziss 13. 1SSS. T. ház! Bevégzem beszédemet. (Derültség. Halljuk.') Óhajtanám, hogy a kormánynyal szemben tehetném azt a kérést: mutassa meg, hogy „sapientis estmutare consiliuminmelius" és hogy bátorsága van, még ma is belátni, hogy ezen törvényjavaslattal nem ment a legüdvösebb utón. Én óhajtanám mondhatni: sapere aude! Én nagy nehezen vetnék el egy törvényjavaslatot, mely a középiskolai ügy országos rendezését óhajtja, de óhajtom, hogy a törvényjavaslat olyan legyen, hogy üdvös fejlődést biztosítson. Én tehát szeretném, hogy a kormány vonná vissza e törvényjavaslatot és átdolgozottan terjesztené ismét a törvényhozás elé; és ha megfelelne azon szempontoknak, a melyeket jeleztem, szívesen szavaznék reá. így pedig ezen javaslattal szemben csatlakozom Gull József t. képviselőtársam határozati javaslatához. Nem fogadhatom el a törvényjavaslatot, mert azt valóban alkalmasnak nem tartom „ad consiliandam perpetuam fraterni amoris et fidueiae harmóniám, stabilien damque per hoc publicam patriae tranquilitatem. (Helyeslés a szónok közelében. Hosszan tartó mozgás.) Berzeviczy Albert: T. képviselőház! (Halljuk!) Készemről mentül ritkábban óhajtanám a t. ház becses figyelmét személyes kérdések miatt igénybe venni és különösen sajnálom azt, hogy a jelen perezben, midőn a t. ház figyelme eléggé kimerittetett, azt mégis igénybe kell vennem. Zay Adolf előttem szólott t. képviselő ur, ugyanis egynehány oly kifejezést használt és olyanokat mondott, a melyeket észrevétel, illetőleg visszautasítás nélkül nem hagyhatok. A mi először a képviselő urnak azon megjegyzését illeti, hogy én Heinze urnak az „Augsbnrger AllgemeineZeitungban" irt azon czikkének tartalmával, a melyből egyrészt itt felolvastam, azért, mert annak csak végét olvastam fel, talán a többiekben egyetértek, erre azt kell válaszolnom, hogy a t. képviselő ur vagy igen felületesen olvashatta, vagy igen rosszul hallhatta beszédemet, mert én beszédemben azt mondottam, hogy ama czikkben kezdetétől fogva tendentiosusan elferdített informatió alapján iratik le e törvényjavaslat keletkezésének története. (Ugy van!) Továbbá azt mondotta a t. képviselő ur, hogy én valódi reactionárius és államellenes tanokat hirdettem beszédemben, mikor azt mondtam, hogy a ki nem fogadja el a javaslatot, az ellensége az államnak, azt az államnak ellenségének bélyegével kell illetni; és csodálkozását és sajnálatát fejezte ki a képviselő ur a felett, hogy ime már annyira vagyunk, miszerint e törvényjavaslat el nem fogadása merényletnek tekintetik az állam ellen; és már annyira sülyedt az alkotmányos érzék nálunk, hogy ily kijelentések általános visszautasítás és közmegbotránkozás nélkül hagyatnak; azt mondotta továbbá, hogy ha már ennyire sülyedtünk, akkor valóban félni lehet attól, miszerint jöhet idő, a midőn ily államellenes tanok — a minőket én hirdettem — különösen az állami iskolákba is becsempésztetnek. T. képviselő ur! Én azt, hogy ezen törvényjavaslatnak akármily okból ellenzése az állam elleni merénylet volna, soha egy szóval sem mondtam, a képviselő urnak ezen állítását tehát merőben légből kapottnak kell nyilvánítanom. (Helyeslés.) E szerint a t. ház belátására bizom annak megítélését, hogy mennyire indokolt azon további állítás, melyet a t. képviselő ur ezen vádjához fűz, a midőn csodálkozik felette, hogy e kijelentés — melyet nem is mondtam — közmegbotránkozást nem idézett elő. Én csak egyet nyilvánítottam, nem ugyan állam elleni merényletnek, hanem a haza iránti durva kötelességszegésnek, t. i. azok eljárását, a kik helyeslik és örömmel, rokonszenvvel üdvözlik ha egyesek a külföld előtt nemzeti becsületünket meghurczolják, bennünket barbároknak neveznek és idegen állam erőszakos beavatkozásával fenyegetnek. (Élénk helyeslés.) Ezt mondtam és ha a t. képviselő ur fél ezen doctrinának az iskolában való elterjedésétől, arról nem tehetek, de azt hiszem, hogy annak az alkotmányos érzetnek, a melynek védője gyanánt akar a t. képviselő ur itt megjelenni, ennek a tannak elterjedésétől félni nincs oka. (Általános élénk helyeslés.) Dobránszky Péter: T. ház! Félreértett szavaim helyreigazítására kérek szót. (Halljuk!) A t. képviselő ur félreértette azon szavaimat, melyeket tegnapi beszédemben a felekezetek és nemzetiségek jogállására vonatkozólag az állam irányában mondtam. Ennélfogva bátor leszek, tisztán csak arra szorítkozni, hogy felolvassam az országgyűlési tudósítóból tegnap mondott szavaimat. Azt mondtam a felekezetek és nemzetiségek túlzásaival szemben, hogy gondolják meg, hogy „A békekötések és összes pergamentjeik tiszta merő múzeumi ritkaságok volnának, ha a magyar törvényhozás sanctiójával és végrehajtó hatalmával azoknak a békekötéseknek erőt, életet ném adott volna." Tisztán csak azt constatálom, hogy ezt mondtam. (Helyeslés.) A t. képviselő ur ezen felül épen most azt a vádat csapta többünknek a fejéhez, hogy minekünk gyönyörűségünk telik az embernyúzásban. Hát én a t. háznak megítélésére bizom, hogy kinek telik kedve az embernyúzásban, nekünk-e, vagy azon képviselőtársunknak, a ki itt mindnyájunkat 3 és fél óráig sorra végig nyúzott (Nagy derültség) és a ház türelmével visszaélt 1 (Helyeslés.) Hermán Ottó: Zay képviselő urnak fényes hasonlatai és ötletei, melyekkel jónak látta velem szemben élni, arra indítanak, hogy személyes kér-