Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-203

8ÉÜ. országos ülés márczius 9. 1883. O Magyarország a katholikusok csalhatatlan pápájának. (Mozgás a szélső haloldalon.) Thaly Kálmán: Semmivel! Lesskó István: A Hunyadiak kora — a mohácsi vész — mind megannyi történelmi adat, hogy ez a katholikusok csalhatatlan pápája pénzzel és fegyverrel védelmére kelt Magyarországnak. (Helyeslések jobboldalon. Ellenmondás a szélső haloldalon.) Kolönicsról beszélt t. képviselő ur, de hiszen Kolonics nem volt magyar ember és a neki tulajdonított nyilatkozat: faciam illám catholicam dein servilem — történelmi alappal nem bir. Hát mint valódi magyar embernek miért nem jön eszébe egy Széchy Dénes, Perényi, Zalkán, Széchenyi, Scitovszky? természetes, azokra mint historicus, nem igen reflectál? (Helyeslések jobb felől.) Az a nézete t. képviselő ur, mintha a bécsi pazmaneum nevű papintézetben magyarellenes nevelésben részesülne a magyar katholikus papnövendék, valószínűleg onnan ered, mert mint református nem igen sokat törődik a katholikus intézetekkel és én azt mint katholikus pap megbocsátom : de ha azt hangoztatja a t. képviselő ur, hogy mert kálvinista — nálamnál, ki katholikus pap vagyok, jobb hazafi — (Thaly Kálmán közbeszól: Nem mondtam ! Tagadom !) azt t. képviselő ur, kénytelen vagyok határozottan visszautasítani. (Helyeslések.) Thaly Kálmán: Miután személyesen sértőleg támadtattam meg, méltóztassék megengedni, hogy azokra, a miket a t. képviselő ur felhozott, röviden felelhessek. (Halljuk!) Azt, hogy intoleráns és elfogult vagyok-e, megtudhatná a képviselő ur,ha nem volna elfogult, a Rakovszky képviselő urnak adott válaszomból, melyben hangsúlyoztam, hogy soha törvényesen bevett felekezetet nem bántottam; nem akarok bántani, sőt ugyanazon jogokat mindenkor szívesen óhajtanám a katholikusoknak és más felekezeteknek adni, mint a melyeket az én felekezetem élvez. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezt részemről szükségesnek tartottam a képviselő urnak megmondani, bár hiába mondom, mert a t. képviselő ur nem akar róla tudomást venni. A felekezeti elfogultságról és az intolerantiáról szóló vádat tehát egyszerűen visszalököm a t. képviselő urnak. (Mozgás.) A mi továbbá azt illeti, hogy mit köszönhet Magyarország a pápának, abba nem bocsátkozom bele. A csalhatatlanságra vonatkozólag pedig figyelmeztetem a képviselő urat, hogy akkor még nem tekintették a pápát csalhatatlannak, mert ez egy újabb találmány .... Miehl Jakab: Nem találmány; az dogma! (Mozgás a szélső bálon.) Thaly Kálmán: Továbbá köszönheti nekik Magyarország a várnai veszedelmet és az esküszegést. (Helyeslés a ssélső balon. Mozgás jobbfelöl és a középen.) Elnök: Általában kérem a t. képviselő urakat, méltóztassanak a vallásfelekezetek irányában a legnagyobb kiméletességet tanúsítani. (Élénk helyeslés.) B. Prónay Dezső: T. ház! Mentül melegebben érdeklődik az ember valami iránt, annál közelebb fekszik annak a lehetősége, hogy ez a meleg érdeklődés egy bizonyos felhevülésig fokozódik és bizonyos mérvű felhevülés még a szenvedélyhez is közel fekszik. Mentül közelebb fekszik ezen lehetőség reám nézve is, mert nem tagadom, hogy a legmelegebb érdeklődéssel viseltetem a tárgyalt ügy iránt; nem azt sem, hogy bizonyos keserűség is vegyült abba, annál inkább érzem azon kötelességet, azon nagyfontosságú kötelességet, hogy igyekeznem kell az önmérsékletet a legnagyobb végletig vinni s inkább kiteszem magamat annak, hogy tőrekedve az objectivitásra, rideg és egyek. (Helyeslés.) Ennyi t. ház, bevezetésül. A vita arányai is mutatják már t. ház, hogy mily nagy fontossággal bir ezen törvényjavaslat, melyet tárgyalunk. A törvényjavaslat fontosságára utalt a közoktatási bizottság előadója is; kiemelte különösen jelentésében is az ügy nagy fontosságát, sőt mondhatni, a jelentés első fele nem is egyéb, mint ezen fontosságnak mintegy paraphrasisa, körülírása. Hogy ' igazolja az igen t. közoktatási bizottság, mily nagyfontosságú ügyről van szó, felemlíti jelentésében, hogy Magyarországon 179 középiskola van 2400 egynehány tanárral és 38,000 növendékkel kerek számban. Ebből érvel a dolog nagyfontosságára. T. ház, én azt hiszem, hogy ezen adatok igen érdekesek és kétségkívül bizonyítják azt is, hogy az ügy fontos. De a középoktatás ügye nem volna kevésbé fontos, ha 179 helyett 79 középiskola volna az országban és nem volna kevésbé fontos, ha 2400 tanár helyett 1400 tanár volna az országban. Sőt talán épen akkor a középiskolák számának emelése lehetne a nagyfontosságú kérdés, melylyel foglalkozni kell. De midőn a közoktatási bizottság, illetőleg annak többsége az ügy fontosságáról ekként érvel, nagyon is általánosságban mozog. Én azt szerettem volna, hogy ha az igen t. bizottság kissé részletesebb képét tüntette volna elő a hazai középoktatás jelenlegi állapotának, a hazai középoktatás azon stádiumának, melyben az ma tényleg hazánkban áll. Ezért t. ház, minthogy e tekintetben még egyik szónok sem hozott fel részletesebb adatokat és bár efféle adatok közkézen forognak ugyan, de mégsem oly könnyen hozzáférhetők, hogy azokról bárki rendelkezhessék, legyen szabad pár adatot felhoznom. (Halljuk!) Ez, azt hiszem, magának a tárgynak megvilágítására is szükséges, mert a törvényjavaslat megítélésénél nem szabad a törvényjavaslatot egymagát tekinj tenem, hanem ki kell indulni az adott viszonyokból, i a tényleg fennálló helyzetből és esakösszehason-