Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-206

96 206. országok ülés márezkí 13. ISSt. Indiseretiónak veheti talán, ha a régi szavaira hivatkozik valaki, de én kérdem: vájjon ama bizonyos történeti emlékezetű szegen, a melyre bizonyos elvek fel vannak függesztve — lóg-e ezen elv is a többiekkel együtt vagy sem ? T. képviselőház! Ezzel iparkodtam, szerény erőmhöz képest jelezni a helyzetet, jelezni a megoldandó feladatot. Mert nézzük, sikerült-e a t. közoktatásügyi minister urnak megküzdeni e nehézségekkel ? Nézzük, áll-e a mostani oktatási tudomány színvonalán a jelenlegi törvényjavaslat? A t. közoktatásügyi minister ur azon indokolásában, mely az utolsó s a mely e szerint a jelenlegi előterjesztésnek is hivatalos indokolásául szolgál, erre nézve legalább elismerendő jóakaratot és feltevést mutat, a mennyiben kijelentette, hogy kerülni iparkodott minden még vitás, controvers kérdést és iparkodni fog az ügynek azon oldalait, a melyek tisztán tanügyi, paedagogiai természettel birnak, a törvényjavaslatba bele nem venni, nehogy tespédesnek legyen kitéve tanügyünk és fejlődésében megakasztatva. Ez igen jó feltevés, nézzük megtartatott-e ? A t. közoktatási bizottság erre nézve jó bizonyítványt állít ki a minister urnak, a mennyiben jelentésében azt mondja: hogy a törvényjavaslat és a bizottság óvatosan iparkodott azt elkerülni, hogy praejudicáljon egy még vitás kérdésnek. De ha azután az ember kutatja, hogy mi vitás és nem vitás kérdés a közoktatásügyi bizottságnál, kitűnik, hogy tanügyi kérdésekről a bizottság nem is gondoskodott, hanem igenis az alapok és a szerzetesek közjogi állása azon controversia, azon vitás kérdés, mely felett aggódva töprenkedik. Csak ez feküdt szivén a t. közoktatásügyi bizottságnak és mint tanügyi bizottság tanügyi kérdésekkel nem igen bajlódott és mert azt mondja a jelentés: „Ép oly kevéssé akart a bizottság valamely világkérdésnek bármelyik irányban praejudicálni, a mint ez a törvényjavaslat végszakaszai között külön is kifejezést nyert", e végszakaszok pedig nem gondoskodnak csak a katholikus alapítványok és a szerzetesekről. A bizottsági jelentésnek már ezen egyetlenegy passusa kellőleg jellemzi a bizottságot. Nem törődött azzal, hogy mennyi és mekkora vitás kérdés van tanügyi szempontból, hanem vitás kérdésnek csak a szerzetesrendek és alapítványok kérdését mondta. De t. ház! engedje meg, hogy a közoktatási bizottságnak példáját ne kövessem és legyen szabad latolgatnom, hogy valóban sikerült-e a tisztelt minister urnak a vitás kérdések megoldása és sikerült-e ott, a hol positiv rendelkezéseket ajánl, oly rendelkezéseket ajánlania, a melyek a jelenlegi tanügyi tudománynak színvonalán állanak ? Hát t. ház, a minister ur s vele együtt a bizottság is határozottan állást foglalt az egységes középiskola ellen és a ketté választott gymnas ium és reáliskola mellett nyilatkozott. Én nem tennék szemrehányást, ha a javaslat a középiskolák ezen két eathegoriáját ugy állítja fel, hogy azokat normál intézménynek tartja, de ezenkívül és e mellett megengedné a középső fokon a reáliskola és gymnasiumnak általam említett nemét is. De ezt nem teszi a minister ur és a bizottság; hanem cathegorice és mereven külön választva oda állítja a gymnasiumot és reáliskolát és még azt sem engedi meg, hogy ezen két neme a középiskoláknak legalább az alsó fokon egyesittethessék. Én ezt határozottan tévesnek tartom és mindenesetre legalább praejudiciumnak a vitás kérdés ily megoldását. De ha már egyszer határozott állást foglalt el e kérdésben a minister ur és a javaslat, azután legyen legalább következetes is. Én ugyan őszintén bevallom, hogy következetességet a minister úrtól nem vártam, de megvártam a közoktatási bizottságtól, a melynél az erélynek és következetességnek bizonyos neme mindig tapasztalható volt. A bizottságnál ezen ügyek vezetése nagyon erős és erélyes kézben volt és mindenesetre egységes határozott erő és akarat uralkodott a helyzeten. Mondom, a bizottságtól és az a felett feltétlenül uralkodó szellemtől megvártam volna, hogy tudja, hogy mit tett ez által, hogy a két cathegoriát mereven felállította és tudja, hogy minő következményekkel jár ez. Felállította a középiskoláknak egymástól mereven megkülönböztetett két nemét. A középső fokon nem enged; de azután a tanfolyamok bevégzésénél mégis el akarja enyésztetni a különbséget az által, hogy megengedi, hogy a reáliskolát végzett tanuló a latin és görög nyelvből leteendő egy kis pótvizsga által elérje ugyanazt az eredményt és chanceot, a melyet tulajdonképen csak a gymnasiumot végzett tanuló érhet el. Hát azt hiszi a közoktatásügyi bizottság, hogy ugyanazt az eredményt, mely a gymnásiumi tantárgyak és tantervek által elérhető, el lehet-e érni az által is, hogy a reáliskolai oktatás mellé még egy apró kis classicai nyelvismeret járul? Mert ne méltóztassanak magukat illusiókban ringatni az iránt, hogy azon pótvizsgának a latin és görög nyelvből valami eredménye lesz. Vagy szigorúan kell megvizsgálni az illető reáliskolai tanulókat és ez esetben okvetlenül meg kell bukni minden reáliskolai tanulónak, vagy nagyon enyhén kell eljárni a vizsgálatnál és ez esetben az egész nem ér semmit. Ez a következménye azon ferde főfeltételnek, azon ferde elhatározásnak, mely a különválasztást mereven felállította. Továbbá következetlenséget látok abban, hogy a javaslat azt, a ki a latin nyelv nélküli reáliskolát végezte, minden további pótvizsga nélkül bocsájtja a tudomány-egyetem mathematicai és természettudomány tanulmányaihoz. Ugyan képzelhetik-e önök, hogy a természettant, botani-