Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-203

4 'iOS. országo* ülés márczins 9. Í88S. oktatás ügye decentralisálva a felekezetek kezében, a kellő állami befolyás biztosítása nélkül, sok hiányt — lehetségesen visszaélést — sőt magyar államellenes — mert én, t. ház, nem csak államot, de határozottan magyar államot követelek (Helyeslés) — tehát ismétlem magyar államellenes érzületet tüntethet fel, azért kész vagyok a magyar államnak megszilárdulására az oktatás terén is minden megengedhető szükséges eszközt megadni. (Élénk helyeslés.) Ezen szempontból kiindulva,a ház asztalára letett törvényjavaslatot én is elfogadom, de szent kötelességemnek ösmerem őszintén és határozottan kijelenteni, hogy én ezen törvényjavaslatban, a felekezetekkel szemben követett eljárásban azon egyenlőséget és igazságosságot, mely a mai kornak egyik éltető szelleme, meg nem találom: ha egyenlőséget, hirdetünk a törvény előtt, kell hogy legyen egyenlőség a közoktatás terén is, én nem féltem egyházamat, az egyenlőség és szabadság légkörében. (Helyeslés.) És fájdalmasan esik, ismétlem, azt tapasztalni, hogy ezen törvényjavaslat, midőn a kisebbségben levő felekezetek jogait megóvja, a mit korántsem helytelenítek, sőt, midőn nem is eléggé fegyverzi föl az állam kezét az itt-ott mutatkozó magyar államellenes törekvésekkel szemben: másrészről nem gondoskodik arról, hogy az ország legnépesebb, legrégibb egyházának kétségtelen jogai a közoktatás terén, a változott helyzetnek és az igazság követelményeinek megfelelő alakot és biztosítást nyerjenek. Még súlyosabbá válik ezen hiány, ha figyelembe veszem a kormány képviselője által a közoktatási bizottság előértekezletén tett, a katholikus középtanodák tulajdoni jogára vonatkozó sérelmes nyilatkozatát, mely méltó bizalmatlanságra szolgáltat alapot. De szeretem hinni, hogy ezen nyilatkozatban csupán egyes embernek — habár elég helytelenül előadott -— nézetével és nem magának a tisztelt kormánynak álláspontjával van dolgunk. Es azért elfogulatlanul vizsgálom, hogy, mit tartalmaz az általam előbb említett egyház közoktatásügyi helyzetére nézve maga a javaslat. Megjegyzem még azt is, hogy az egész javaslatban az erdélyi kath. autonomicus iskolákról szó sincsen, azonban reménylem, hogy a ház bölcsessége pótolni fogja e hiányt. (Helyeslések.) A törvényjavaslatnak pedig ebben az irányban csak azt az érdemét ismerhetem el, hogypositiv jogfosztást nem tartalmaz és hogy nem praejudicál a katholikusok abbeli jogos igényének, miszerint vagyoni és közoktatási ügyeik vezetésére a jogegyenlőség követelményeinek megfelelő befolyást nyerjenek. Ha e kettős irányban positiv sérelmet találnék a törvényjavaslat intézkedéseiben, akkor én azt semmi körülmény közt el nem fogadhatnám. De ily positiv sérelem nem létében, élhetek és élek abban a reményben, hogy ez a nagy kérdés valahára még is a „suum cuique" elv szerint, igazságos megoldást fog nyerni. És ha ez igy van, türelemmel tudok birni, habár azokról soha le nem mondhatok, a legjogosabb igények kielégítésére nézve is és elfogadhatom a jelenlegi középtanodai javaslatot a részletes tárgyalás alapjául a bevezetőleg felhozott állami szempontoknál fogva. Megvallom ugyan, hogy a javaslat ebben az irányban sem kielégítő, sőt félek és tartok attól, hogy a minden állami befolyást visszautasító rideg felezetiesség az egyik —• az állami teljhatalom a másik oldalon, nem csupán a hitfelek ez etek közötti egyensúlyt, hanem a közreműködés irányának szükséges harmóniáját is veszélyeztetni fogja ; de mégis látok némi haladást az el nem mellőzhető állami követelmények megvalósítása felé és ebből az okból —• fentartva a részletekhez való hozzászólást — a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom. (Helyeslés.) Es avval bevégeztem volna beszédemet, ha esetleg pár nap előtt fel nem szólalt volna Thaly Kálmán t. képviselő ur, kinek beszédjére van pár (Halljuk!) észrevételem. A képviselő ur által mondott és a magyar katholikusokra és kath. iskolákra vonatkozó szavai engem, mint magyar katholikust, nagyon bántanak. Thaly Kálmán: Kérem idézni szavaimat, mert én nem a katholikus iskolákat említettem. LeSckÓ István (olvassa): „Hogy ha azon tudományokban, melyek az ifjúság képzésére döntőleg hatnak, a történelemben és bölcsészetben fog vizsgát tenni a magyar növendék, a legnagyobb zavarban lesz, ha az önök vizsgáló bizottsága előtt sikert akar elérni. Ismerem azon szellemet, mely ott uralkodik. Ott a magyar történelmet meghamisítják Bécs kedveért. Mi magyar hazafiakat akarunk, szabadon gondolkozókat akarunk nevelni, mi hamisítatlanul tanítjuk a történelmet." Thaly Kálmán: Az államit értettem, néma katholikust! (Halljuk!) LesskÓ István: Igenis, de a katholikus iskolák az állam intézkedése alatt vannak. Mondhatom t. képviselő ur, hogy én különös sympathiával viseltetem becses személye iránt. Öt évi itt létünk alatt abban az erős meggyőződésben éltem, hogy t. képviselő ur nem csak valódi szabadelvű, de per eminentiam toleráns magyar ember : és ime mennyire csalódtam, a pár nap előtti beszédje tanúbizonysága,hogy nem csak intoleráns, de még felekezeti elfogultságban is szenved. (Mozgás a szélsőbalon.) Gúnyolódva említette a katholikusok csalhatatlan pápáját, pedig mint historicusnak tudnia kell, hogy mivel tartozik az a sokat szenvedett