Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-186

90 186. or-Tágos ül«s február 10. I88S. De hát erre ők még messzebb mentek, megnyugtatásunkra még azt is kiszámították, hogy a Rába vizét tápláló hegyeken a hó legalább is 14 nappal hamarább olvad el, mint a Duna vizét tápláló hegy ek közt. És íme mi történt? A természet az ő tudományos számításaikat halomra döntötte, mert a Duna vizét tápláló hegyek közt a hólé télen hirtelen elolvadt és váratlanul lefolyva, okozta az ismert szerencsétlenséget. Még azt is fel kell említenem, hogy a Rábamalmok eltávolítása nem törvénytelen dolog ugyan, mert erre van törvény, ugyanis az 1715 : XIV. 1-ez. megengedi a malomgátak eltávolítását a mire volt is praecedens, hogy két malomgátat, a mely két malom nem a kellő helyen volt alkalmazva, kisajátítottak, mondom, ez nem törvénytelen, de mégis lelketlen dolog és ez csak azért történhetett meg, miután ezzel azt akarták kierőszakolni, hogy ez által egyrészt lehetetlenné tegyék a visszavonulást, másrészt, hogy alkalmat és ürügyet találjanak arra, hogy a szabályozás megkezdését igazolják, Hogy ez megtörténhetett, ehhez a szaktudósok részéről két nem irigylendő tudomány kívántatott, vagy a legmélyebb homályba burkolt szakismeretlenség, de szakértelmetlenséget nem lehet, róluk feltenni, mert sok jó munkálatot készítettek— vagy pedig a legravaszabb cynismussal párosult gonoszság. (Mozgás.) Tessék a szaktudós uraknak a kettő közül választani. (Mozgás jobbfelöl. Derültség a szélső balon.) A mienk a kár, az övék a dicsőség. Hogy pedig nem szakértelem hiánya, hanem józan kiszámítás művelte náluk a rosszat, az kitűnik abból, hogy nemcsak az alantabb fekvő vidékeken, pl. Sobor és Szt.-Andráson, de a mag-asabban fekvő vidékeken is azon szerencsétlen helyzetben vagyunk, hogy a lerohanó viz a legerősebb vizmunkálatainkat is elmossa az áradat alkalmával és rövid idő múlva mi is a győriek szerencsétlenségére jutunk, ha a közlekedési minister ur valami expedienst nem talál. Ki kell jelentenem azt is t. ház, hogy mi nem vagyunk olyan vadak, minőknek feltüntetni szeretnek. Mint minden alkalommal, ugy most is kijelentem, hogy helyes alapon, igazságos osztályok mellett létesített Eábaszabályozás nemcsak a Rábamellék és vidéke érdekében, de nemzetgazdasági szempontból is oly annyira kívánatos és óhajtandónak tartom, hogy azért az igazság és méltányosság véghatáráig is, ha kell, elmenni, sőt e ezélból vidékünk mezőgazdászati érdekeit nem koczkáztató áldozatokat is hozni készek vagyunk, de igy igazságtalan alapon, igazságtalan osztályok mellett nemcsak hogy ki nem elégíti az érdekeket, sőt csak bámulni tudom azok vakmerőBégét, kik ezen bajokból eredő következésekért a felelősséget magukra venni nem vonakodnak. Ki kell jelentenem, hogy ha hatalmasok birnák az általunk birt földrészletet és mi gyöngébbek a Hanság és Fertő legnagyobb részét, nem lett volna itt azon hatalmas párt, mely e tervezetet keresztül vihette volna. Még azzal is vád ólnak bennünket, a mint a kérvényből olvasom és csakugyan ez is birt engem felszólalásra, hogy mi bujtogatjuk a népet és e miatt akadályoztatott meg a szabályozás. A Rábavidék kisbirtokosai, miként a múltban tisztelték, ugy jelenleg is tisztelik a főbb birtokosok által, bár mesterségesen kivivott eredményeket, de most, mikor az utolsó győri gyűlésen készeknek nyilatkoztunk a belenyugvásunk nélkül ránk rótt terhek, nevezetesen az előmunkálati és malommegváltási költségek legomolyítására, ha ezen jogos és hamisítatlan akaratnyilvánításunk is megtagadtatnék tőlünk, akkor ezt már méltán a közérzület megbecstelenítésének kell hogy tekintsük. Nagyméltóságodhoz még csak egy kérést! Nem kegyeimet kérek, mert ha ugy ragadna is rám, pirulva ráznám le magamról. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Csak azt kérem, a mit minden önérzetes, alkotmányos ministernek meg kell adnia: az igazságot Nem kérek egyebet, mint azt, hogy azt a szerencsétlen kormánybiztosi intézményt függeszsze fel (Helyeslés és felkiáltások a szélső balfelöl: Valamennyit! Ugy is törvénytelen!) és adja vissza önkormányzati jogunkat, hogy a legszükségesebb intézkedéseket megtehessük addig is, míg a minister ur intézkedik, hogy vagy lebonyolítsuk az ügyet, vagy új társulattá alakulhassunk, hogy érdekeink szerint intézhessük dolgainkat. Tudom én jól, hogy a társadalomban élünk, hogy egymás kölcsönös, méltányos követelményeinek igy is, ugy is engednünk és a partvédelemről minden körülmények között, még az esetben, habár nem szabályoznánk is, okvetlenül gondoskodnunk kell. Csakhogy én a méltányosságnak is határt kívánok szabni és világosan meghatározni, hogy a rejlő haszon, arányban álljon a hozandó áldozatokkal. Itt rejlik a szabályozás kulcsa. Akkor készek leszünk mindnyájan közakarattal szabályozni. De minthogy — jó hogy eszembe jutott — a kormány első sorban a legnagyobb gazda köztünk, a tiszta jövedelmet az adóban mindig ő viszi el, a kormánynak kötelessége, hogy ő tegye meg az első lépést, ő hozza meg az első áldozatot, mi ki vagyunk fosztva mindenből, tehát ő is járuljon hozzá bizonyos arányban. Tudom én jól, ho?y erősebben fejeztem ki magamat a kelleténél, de nem tehetek róla, hogy jobban szeretem szülőföldöm elhagyatatott ártatlan népét, mint hogy bárki által is, kizsákmányoltatni engedném. És én kész leszek, ha nagyméltó-