Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-186

188. or»*ágos üléa február 10. 188S gg "bályozva nem lesz. [Helyeslés a s.rélső balon.) Most esetleg a Rába kivételkép elég jól viselte magát, midőn Győrött a lét és nem létért folyt a küzdelem. A magasabban fekvő vidékeken, hol magam is érdekelve vagyok és a hol a Duna vissza nem nyomta, a Rába vizét, nemcsak, hogy magas niveaun nem áll, de az áradat még a középniveaut sem érte el. Tehát nem a Rába az oka Győr szerencsétlenségének, hanem a Duna felduzzadása nyomta vissza mértföldekre a Rábát és igy nem áll azon állítás sem, hogy a rábai malomgátak eltávolítása okozta a szerencsétlenséget. Jól emlékszem s emlékeznek kétségkívül többen is, a kik itt jelen vannak és ott voltak az ötvenes években is, a mikor még a malomgátak teljes épségben fennállottak, ezen szerencsétlenség nem történt, a mi most van. Akkor is a győri sétatéren ép úgy merte a lajtos a Duna vizét a győri színház előtt mint most, hogy keresztül jöttem; akkor több száz ember vágta a jeget a zsidó-templom előtt. Az alkalommal én magam is nemcsak szemtanúja voltam, de részt vettem a mentésben, mert a hatóság eleve gondoskodott tutajokról és deák-korunkban több életet mentettünk meg. Nem azért hozom ezt fel, hogy érdemet tulajdonítsak magamnak, d»

j eonstatálom, hogy ez a malomgátak fennálltakor is igy volt. Nincs kizárva, hogy ha talán a Rába is felduzzadt, több mint valószínű, a szerencsétlenség nagyobb. A másik az, hogy ha azok közül a szerencsétlen tervezetek közül, a melyeket a közlekedési minister ur velünk parforceel akart fogadtatni, de a melyek a mi erélyes ellenállásunk és az érdekeltség erélyes tiltakozása folytán minden alkalommal visszautasittattak, csak egy is elfogadtatott volna, kivéve a 13 milliós tervet, a mely a víz eloszlatására van bazirozva s a mely, megengedem, czélra vezető lett volna és a katastróphát elhárítandoíta: de ínég ez is először szakférfiak által lenne megvizsgálandó és ország'-világ belátja, hogy azt nem bírjuk meg; mondom, ha a kisebb szabályozási gátrendszer tervezetek közül csak egy is végrehajtatott volna, nemcsak Győr, Pataháza, Győrfalu, Győrsziget stb., de maga Győr városa is sima víztükör alá temetve most a sima jégtükre alól kandikálna ki, kivéve a káptalant. A harmadik, a mi e kettőn ele úgyszólván kifolyása, az, hogy a t. minister ur saját szemével meggyőződhetett, hogy a viz mégis sokkal igazságosabban libellái, mint a szaktudósok. (Derültség.) Hogy a kormány megbízottjai sohse tudtak méltányosak, igazságosok lenni irányunkban, kik nem csak, hogy ragaszkodtak a hiteles nivellirozáshoz, azt be sem várva, kimentek a helyszínére, alku tárgyává tették, sáfárként alkudoztak a tapasztalatlan néppel és nem ritkán egy másik vidék kárára és rovására történt a megállapodás és a boldogtalan nép még örült, ha egy vagy két osztályt sikerült neki lealkudnia. (Közbeszólás: Krisztinkovich Ede!) JKÉPVH. KAPLÓ. 1881—84. X. KÖTIT. Igenis az volt a mester, nem akarok senkit sem sérteni. És azokat a birtokokat nemcsak hogy nagy részben kicsempészték az ártér alól, hanem a legkedvezőbb osztályokba, t. i. a 6.-ba alkudták ki és a mi birtokaink, hála istennek még mindig szárazon vannak, de nincs kizárva, hogy a malom gátak eltávolítása következtében a legelső alkalommal azok is viz alá nem kerülnek, csakhogy Győr város és vidéke minden árviz alkalmával viz alá kerül, még akkor is, mikor mi nem úszunk. E folyamodásban felhozatott ellenünk még az is, hogy mi vagyunk okai e szerencsétlenségnek, vagyis hogy a malomgátak eltávolítása okozta e borzasztó szerencsétlenséget. Erre is megadom a feleletet t. ház és remélem, hogy megnyugvást szerzek. (Halljuk!) Hogy nem ez volt a valódi oka, eléggé mutatja az, hogy mi soha, mióta a szabályozó társaság megalakult, a társaságra semmi befolyást nem gyakoroltunk. Akkor, mikor mi kisebbségben voltunk, tudtuk a törvényt tisztelni, meghajoltunk annak minden ereje előtt, ámbár annak minden intézkedése ellenünk volt intézve. Mikor pedig a közönség megunva a visszaéléseket, a kisebbségben levőket többségre juttatta, nem változott a helyzet: azért a törpe minoritás még mindig a helyzet töltetlen ura maradi, nz előbbeni többség és a kormány befolyásánál fogva mindig azt tette, a mit ő akart és mi akaratunkat soha érvényre nem j tiltathattuk, ha csak az meg nem egyezett az övékkel, mert hát ők ugy tesznek, mint az ügyes háziasszony, midőn kétes jellegit dolog kivitelét akarja eszközölni, hogy magáról a felelősséget elháríthassa, saját férje által kényszerítteti magát arra, a mit akar. A szabályozó-társulat is, mikor látta, hogy már most az érdekeltség minden egyes tervezetét elvetette, mit tett? Cselhez folyamodott, elkezdte hirdetni eleinte csak szóval, hogy a malomgátak eltávolítása már magában is félszabályozás, később hirdettetni kezdték ezt az általuk protegált lapokban, a mit átvettek a nagyobb lapok is, meri nem voltak ismerősök a körülményekkel és ugyan azt a dolgot hirdették. És bár nem tagadhatom, hogy ez a nézet általános kedveltségben részesült, de mégis voltak többen, a kikben erre nézve aggodalom volt, ugy az ügyes tacticusok előtérbe tolták a szakférfiakat és mint itt a folyamodványban is hivatkoznak, aztán kiszámították, hogy ezentúl, ha a malomgátak eltávolíttatnak, háromszor oly rövid idő alatt folyik le a viz, kiszámították azt is, hogy ha ezen malomgátak eltávolíttattak, félannyi idő alatt szabadulunk meg az áradattól, ugy, hogy a mi 8—9 napig szokott tartani, ezután 3—4 nap alatt fog elfolyni. Mondom, mégis voltak aggályok, többen nem akartak beleegyezni a gátak eltávolításába. 11