Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-185

185. emágos ülés fcbra. r 9. 18S3. 71. Áz éneklő és illetőleg a rovarpusztító mada­rakra vonatkozólag tett észrevételeit Hermán kép­viselőtársamnak helyeseknek tartom. Csak egy megjegyzésem van, t. i. hogy ha mi annyira speeialisáljuk az egyes madarakat és azokat oly Tkathegoriákra osztjuk, melyek még itt sem ismere­tesek mindnyájunk előtt, akkor attól tartok, hogy arra fogjuk kényszeríteni a közönséget, hogy va­dászati felügy előkül csupa természettudósokat alkalmazzanak, mert a madár tollazatában és röp­tében oly csekély a különbség, hogy sokszor ne­künk gyakorlott embereknek is nehéz a megkülön­böztetés és csak szakemberek egészen képesek reá. Azért azt tartom, hogy legjobb, ha meghagyjuk a mostani gyakorlatot, mert minden gazda, a ki a rovarevo madarakat, gazdasági szempontból fenn­tartani akarja, épen ugy, mint a ki az egér pusz­tító madarakat azért kíméli, hogy az egerek birto­kán el ne szaporodjanak, nem fogja üldözni azo­kat, mert a gazdaság előnyeire lesz figyelemmel. Ezt tehát szükségtelen törvényben kimondani. Azon régi téves hit már régen megszűnt, hogy a baglyok és más éjjeli madarak kárt okoznak a kisebb madarakban és most nem adatik lövőpénz a baglyok és éjjeli madarakért. Azt hiszem, feles­leges erről törvényhozásilag határozni. A mi pedig a Herman Ottó képviselő ur ál­tal beterjesztett új szakaszt illeti, bátor vagyok utalni arra, hogy nincs olyan vadásztörvény tud­tommal az európai államokban, melyben ez intéz­kedéshez hasonló foglaltatnék s mind a mellett a természettudományi gyűjtemények kellőleg el van­nak látva. Ha tehát mi nem vesszük be a törvénybe az éj szakaszt, abból semmi kár nem lesz. Ezeknél fogva kérem a t. házai, méltóztassék ezen szakaszt a bizottság előterjesztése szerint elfogadni. (Helyeslés jobbfelől.) Thaly Kálmán: T. ház! Az előttem szólt 1 minister ur megjegyzéseinek némelyikére óhaj­tok pár észrevételt tenni. Mindenekelőtt köszönettel tartozom a t. nri­nister urnak azon őszinteségért, melylyel a fog­lyokra való vadászatról beszéltében bevallani szí­veskedett, hogy előttük, kik e javaslatot beterjesz­tették, a fődolog nem egyéb, mint mulatság. Ezt constatáltuk mi, kik az általános vitában ezért megtámadtuk a törvényjavaslatot. Most a t. minis­ter ur méltóztatott bevallani, hogy a foglyokra való intézkedés azon szempontból tétetett, mert ,akkor legnagyobb mulatság azokra vadászni s ez­zel méltóztatott elárulni, hogy főszempont a mu­latság, (Ellenmondás johhfelöl) nem pedig a nem­zetgazdasági jövedelmi forrás, melyre a t. minis­terelnök ur hivatkozott, melyet a vadállomány képez. Már az előbbi vitában megjegyeztem, amit nem czáfolt meg senki, hogy ha ez volna a főszem­pont, akkor a halászatról szóló törvényt kellett volna a ház elé hozni, melyet mi évek óta sürge­tünk s még sem történt semmi, pedig abban na­gyobb vagyon és nagyobb nemzetgazdászati jöve­delem rejlik. Hermán t. képviselőtársam módosításaira azt méltóztatott a t. minister ur mondani, különösen a kárt nem tevő madarak óvására vonatkozólag, melyeket Hermán t. képviselőtársam speciálisait az éneklő madarak mellé, hogy azokat helyesli ugyan, a miket Hermán t. képviselőtársam e tárgy­ban mondott, mind a mellett feleslegesnek tartja, mert majd a praxis eligazítja a dolgot ezután is, mint eligazította eddig. Ez egy kis ellenmondás. Ha helvesnek ismeri el a t. minister ur e módosí­tást, méltóztassék elég bátorsággal birni, azt el is fogadni. Arra nézve, hogy ne speeialisáljuk az egyes madarakat, bátor vagyok megjegyezni, hogy én sem helyeselném annyira a specíalisálást, hogy mint a t. minister ur méltóztatott magát ki­fejezni, csak természettudósok lehessenek vadá­szok. De oda valami nagy természettudományi ismeret nem kell, hogy valaki tudja, mi az a har­kály, minden gyermek ismeri mind a három faját s lövöldözik is, pedig az épen nem kártékony ma­dár és az erdészek, különösen azért, mert a fákat irtó férgeket nagyban pusztítja, különösen örven­denének, ha az is megóvatnék. Én már csak az erdészet érdekében is óhajtanám, hogy ezek ide bevétessenek, ha már a csuvikok és baglyok min­den nemei nem speciálisáltatnak is. Miután pedig a módosítvány beadója a minister ur nyilatkozata után módosítványát nem változtatja és miután én óhajtanám, mit a t. minister ur is helyeselt, hogy a harkályok ide bevétessenek, ez nem történhetik más módon, mint azon, mit Madarász t. képviselő­társam indítványozott, hogy t. i. méltóztassék a t. ház a beadott módosítványokat a bizottsághoz utasítani. A bizottság meg fogja aztán Ítélni, hogy melyek valóban szükségesek és melyek nem és a ház elé egy czélszerü szerkezetet fog beterjeszt­hetni. Ezek alapján, különös tekintettel a Hermán képviselő ur módosítványában foglaltakra, pár­tolom Madarász József képviselő urnak elhalasz­tási indítványát. Gr. Széchényi Pál, földmívelés-, ipar­és kereskedelmi minister: Engedje meg a t. ház, hogy az előttem szólott képviselő urnak egy pár megjegyzésére reflectálhassak. Visszautasítom mindenekelőtt azon gyanúsítást, mintha én a va­dász-törvény módosításához tisztán mulatság szem­pontjából járultam volna hozzá. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ezt a t. képviselő ur az általam mondot­takból semmiképen sem vehette ki, mert ha mulat­ságról szólottam, ezt csak oly értelemben tehet­tem, hogy a hasznost a mulatságossal összekötni mindenkinek szabadságában áll, sőt dicséretes is. (Helyeslés jobbfelöl.) Részemről a módosításhoz nem-

Next

/
Thumbnails
Contents