Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-182

8 182. országos ülés febmár % 18S3. már azon t. barátaim ellenében, a kik az igazságügyi bizottságot megtámadják. Én nem tekinthetem t. barátom Tbaly Kálmánnal puszta chablon-nak azt, hogy a büntető törvénykönyv a büntető eljárás megindításának csak két módját ismeri, azt a mi hivatalból történik s azt, a mi a sértett fél feljelentésére. Magában a büntetendő cselekményeknek természetében rejlik e megkülönböztetés és e két nagy kathegoriát fogadja el és pedig számos és nyilvános tekintetekből a büntető törvénykönyvek legnagyobb része. Thaly Kálmán: Nem erre mondottam! Szilágyi Dezső: Ennél fogva én teljesen értem az igazságügyi bizottság többségének álláspontját és értem azon álláspontot, melyet az igazságügyminister ur elfoglalt. De már most megmondom egész nyíltsággal, hogy én azt hiszem, hogy maga az egész törvényjavaslat alapelve, melyet tegnap a t. ház elfogadott, ezen említett két kathegoria egyikébe sem illik teljesen. Mit tettek tegnap e házban és mi az egész törvényjavaslatnak indoka és szellemmé? Mikor a kocsmai adósságot megszorították és elvonták a bírói védelem alól, nem-e egy nemét a gyámkodásnak gyakorolták magán egyénekre nézve? És miért akarják e gyámkodást gyakorolni? Mert hiszik, üdvös és czélszerü, hogy a pazarlás és részegekedésnek eleje vétessék, szóval az embert meg akarják védeni önön csábító hajlama és a máshonnan jövő csábítás ellenében. Itt valóban magán életbe, valóban magán viszonyokba avatkoznak be. Nem bízzák az egyénekre magukra, hogy önnön érdekeikről gondoskodjanak, önnön sorsukat teljes szabadsággal intézzék. De végre maga az, hogy a törvény egy nemét a hivatalos gyámkodásnak mindenki felett gyakorolja, oly princípium, a mi a büntető törvénykönyvnek nagy általános elvi felfogásában különös kifejezést nem lelvén, talán bele sem fér. De miután a gyakorlati szükség szempontjából léptek erre a térre, fontos és lényeges szempont. De azután a gyakorlati szükségre kell a további szabályozásnál, a részleteknél is ügyelni. Meg kell vizsgálni, vájjon a gyakorlat szükségét kielégítjük-e egyik vagy másik álláspont elfoglalásával; ha nem tudjuk kielégítem, akkor válasszunk oly álláspontot, mely a gyakorlati szükség kielégítéséhez legköselehb áll. A t. minister urat és előadó urat talán felesleges figyelmeztetnem, hogy nem olyan hallatlan dolog, hogy az uzsora hivatalból üldözendő cselekménynek vétetett. Méltóztassék egy perezre visszagondolni arra a mintaképre, melyből az e javaslatban elfogadott uzsora vétségések fogalma lényegében le van másolva, ez a németországi uzsora-törvény, büntető törvény novellája, a melynek határozatai szerint az uzsora vétsége hivatalból üldözendő. Teleszky István előadó: Nincs benne! (Egy hang jdbbfelől: Az osztráJíhan!) Szilágyi Dezső: A németben benne van és ha t. barátom ebben kételkedik, méltóztassék elolvasni a referensnek, Dr Schwarzenak commentárját, a hol egy hosszú fejtegetés foglaltatik, hogy mi vezette a bizottságot arra, hogy a hivatalból való üldözés eszméjét elfogadja. Engem a németországi okok nem győztek ' meg. Nem hiszem, hogy egy ily általános szabály helyes és szükséges. De bár alapjában helyesebbnek tartom azon álláspontot, melyen a bizottság áll és kimondom, hogy az alap-állásponton mindnyájan együtt állunk, hogy első sorban a sértett fél indítványára indítandó meg az eljárás, de mert gondolom, ha jó okot tudok mutatni az esetek bizonyos körében való eltérésre, azt hiszem, hogy a törvényjavaslat szelleme és az élet szüksége szerint legalább indokolt bizonyos korlátolt eltérés, ha erre jó okot tudok mutatni, azt hiszem, hogy ugy büntetőjogi, mint hasznossági és czélszerűségi alapja az indítványnak megvan. A mit az előadó ur felhozott, hogy épen ott, a mely községben az uzsora széles körben vau elterjedve — mert a vétség szó törlését annak nyomán, a mit az igazságügyministor ur mondott, elfogadom — a hatóságoknak feljelentésére való üldözés szüksége nem fog elő kerülni, mert nagy a valószinííség, hogy a magán-feljelentések megtörténnek és ha megtörténnek a magán-feljelentések, akkor a hatóság közbelépése tökéletesen felesleges; tehát, ha azt hiszi, hogy a hol széles körben van elterjedve az uzsora, ott a magán-feljelentések meg fognak történni, minden aggodalom nélkül elfogadhatja a módosítást, mert semmi szüksége nem lesz a hatósági közbelépésnek, tehát az a baj sem áll elő, a mitől a t. előadó fél; (Igaz! halfelöl) ez csak azon esetre szükséges s csak azt tartja szem előtt, hogy ha a magánfeljelentések nem következnek be. (Igaz! balfelől.) A mi pedig a másikat illeti, a miért én t. barátomnak nagy biztosságában nem osztozom, de nem mondom, hogy teljesen alaptalan a véleménye, oka lehet igy vélekedni, de engedjen meg, hogy megmondjam, mi birt arra, hogy ellenkező véleményen vagyok. Ott, a hol intelligens emberekről van szó, a kik a maguk ügyében el tudnak járni, a kik a culturának magasabb fokán állanak, vagy talán olyan államban, mint Belgium, vagy Németországnak ha nem is minden része, akkor elhiszem, hogy felesleges volna ezen intézkedés; de oly esetekről van szó, midőn annak a rendszeres uzsoráskodásnak apró, tehetetlen, önmaguk ügyében eljárni nem tudó többékevésbé gyámoltalan áldozatai vannak, a kik