Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-182

182. országos ülés febrnár 2. 188?. 39 nem tudják mily utón és módon kell azt keres­niük, (TJgy van! a bal- és szélsőbalon.) a kik nem mindig állanak is, de állhatnak inti­midatio alatt, lehetnek tudatlanságnak, félénkség­nek alávetve. {Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) És engedjen meg t. barátom és ezt ajánlom a t. minister ur figyel­mébe, hogy épen azon jel, hogy egy köz­ségben általánosan el van terjedve az uzsorás kodásnak itt büntetett neme, épen az, hogy ez egy általános és nagymérvű visszaélés jellegét ölté magára és még sem történik feljelentés, mutatja, hogy önmagukkal tehetetlen emberek vannak. (Helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Ez az, a mit én szem előtt tartok. Nagyon óhajtanára és a ministeríum utasításától függ, hogy visszaélés a hatóságok részéről e joggal lehetőleg teljesen kizárassék ; én egyáltalában igen óvandóuak tartom, hogy semmiféle belenyúlás, beleavatkozás ne történjék ott, a hol a közszük­ség, közérdek nem kívánja; de az említett két körülményben rejlik az oka annak, hogy ha ily szükség forog fenn, akkor az utat a hatóságok közbelépésére nyitva hagyjuk. Nem is ellenkezik ez a törvény szellemével, (Halljuk!) hiszen itt a törvény egy nemét a hivatalos gyámságnak gyakorolja épen az apró, épen a tudatlan, épen a saját ügyökben ezen törvényjavaslat szerint gyámoltalanoknak feltett emberekre. Ez a neme a hivatali védelemnek, a törvényjavaslat elvének tegnap történt elfogadása után, azt hiszem, töké­letesen jogosult. Mindenesetre az a ház, a mely előleg elfogadta ezen törvényjavaslatot, ezen álláspont ellen elvileg nem tehet kifogást. És most engedje meg a t. előadó ur, hogy azt mondjam: igaz, ennek a törvénynek a hatá­lya a bizonyítás nehézsége miatt is problemati­cus, de a törvénynek van két féle hatálya. A nélkül, hogy én valamelyik büutetőjogi theoria hívének akarnám magamat vallani, tény az, hogy az ilyen törvényeknek van megelőző hatálya is, van visszatartó hatálya is az alkalmazás való­színűsége és bizonyossága szerint. Tudom én, hogy bizonyítás esetében nehéz lesz bizonyítani, de ez nem birhatna engem arra, hogy a könnyű bizonyítással az ártatlanok el­itélését könnyen lehetővé tegyem, másrészt nem akarok törvényt alkotni, hogy attól a visszatartó hatálytól, a melyet minden helyesen concipiált törvény, a melynek alkalmazása iránt bizo­nyosság vau, az életben gyakorolni szokott, meg fosszuk. Ezen okok azok t. ház, a melyek engem arra bírtak, hogy a fenforgó indítványt tegyem és most még csak azon kérelmet intézem a t. házhoz: méltóztassék azt elfogadni, de a „vét­ség" szónak kihagyásával, mert az igazságügy­minister helyesen jegyezte meg, hogy a gondolatot magát szabatosabban fejezi ki e módosított szö­veg, mely igy hangzanék: oly esetekben, midőn valamely községben általánosságban el van ter­jedve. (Helyeslés a bal- és a szélső balon.) Pauler Tivadar igazságügyminister: T. ház! Én nem zárkózom el azon oknak a fon­tossága elől, a melyeket az imént előttem szólott t. képviselőtársam felhozott; nem zárkózom el az előtt, hogy lehetnek tudatlan emberek, a kik nem birnak még azzal a felfogással sem, hogy ha jogaikban megsértetnek, az utat, a melyet mások is nekik indicálhatnak, megtalálhassák azoknak az orvoslására. A gyámságnak azon rendszerét azonban, mely az előbbi időkben fenn­állott, a mikor t. i. a jobbágynak a jogait az urodalmi fiscus védelmezte, én a mostani időben a mostani körülmények közt alkalmazhatónak alig találom. Én ugy hiszem, t. ház, mindig lesz­nek emberek, a kik az illetőket arra figyelmez­tetik, hogy mit tehetnek, a mit tenni joguk­ban áll. És hogy a politikai hatóságot ezen joggal fel ne ruházzuk vagy inkább erre ne is kötelez­zük, mint már előbbi felszólalásomban mondtam, a szolgabírónak mindig módjában lesz, az illető­ket arra figyelmeztetni, nekik tanácscsal, útmuta­tással szolgálni. (Mozgás a szélső balon.) A mi pedig a községi elöljáróknak kötele­zését illeti, én részemről ezt főleg azon vidéke­ken, melyek leginkább vannak sújtva, magában véve tökéletesen czélttévesztettnek tartanám. Hozzájárul, t. ház még az is, hogy e kifeje­zés: „azon községek, hoí az uzsora nagyon el van terjedve" olyan, mely nemcsak azon vidékekre volna alkalmazható' hol tudatlan nép lakik, ha­nem alkalmazható, oly vidékekre vagy inkább községekre is, hol már nem a tudatlanság, hanem már a nagyobb műveltség fokán álló elemek is vannak és mégis ezen intézkedés oda is átvitet­vén, azt hiszem t. ház, hogy az a szakasz azon sarkelvét, melyet előttem szólott t. képviselőtár­sam is elfogad, nagyon is vitiálná. Ennélfogva kérem, méltóztassék a szakaszt ugy, a mint vau azon módosítással elfogadni, melyet az igazság­ügyi bizottság ajánl. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyil­vánítom, következik a szavazás. Az eredeti szöveg természetesen a 9. §. azon szövege marad, mely a bizottsághoz vissza­utasíttatott s igy midőn az első kérdést fel fo­gom tenni a szövegre, az alatt értem a 9. §-t a maga eredeti két bekezdésében, a mint az a bi­zottsághoz visszautasittatott és a mint nyomtatásban is van. Ezzel áll szemben Polónyi képviselő ur ellen­indítványa, mely szerint a 9. §. hagyassék ki. Ha tehát a szöveg elfogadtatik, Polonyi kép­viselő ur ellenindítványa elesik.

Next

/
Thumbnails
Contents