Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.
Ülésnapok - 1881-202
202. országos ülés márcieins 8. :*S:5. m általában két kathegoriába lehet osztani. Az elsőbe tartoznak azok, melyekkel a törvény közvetlenül a felekezeti középiskolákra nézve is intézkedik, a másodikba azok, melyek által az államkormány, illetőleg a közoktatásügyi minister felhatalmaztatik, hogy a felekezeti iskolákra nézve bizonyos esetekben rendelkezzék. Az előbbiek közül a fontosabbak azok, melyek az osztályok számát, a tantárgyakat, a tannyelvet, a felveendő növendékek életkorát és képzettségük igazolását, az előmeneteli rendszert, a javító és pótvizsgálatok feltételeit, a tanórák számát, a tanulók számát egy osztályban, illetőleg a párhuzamos osztályok felállítását, a szorgalom és szünidő megtartását, az alkalmazott tanárok, valamint az általuk adandó órák számát és végül a tanárok alkalmaztatásának feltételeit, illetőleg a tanárképesítés módozatait megállapítják. A második osztálybeliek közül legyen szabad csak a következőkre utalni: A felekezetek tartoznak bizonyos tantárgyakra nézve a tantervet és órabeosztást a ministernek kimutatni ; a minister határozza meg a köteles tantárgyakban elérendő végczélt és a tanítandó ismeretek értékét; ő hagyja helyben azon egyén kinevezését, ki a más felekezethez tartozó tanulóknak a vallástant tanítja, az osztálynak összevonását a minister engedi meg, biztost rendel ki az érettségi vizsgálatokhoz, mely túlságos teljhatalommal van felruházva; a minister állapítja meg az érettségi vizsgálati utasítást, a minister bekövetelheti és megbírálhatja a használt tankönyveket és kéziratokat és jelentést kívánhat az iskola legrészletesebb viszonyairól és abban történt változásokról, ha az iskolában erkölcsi bajoknak vagy államellenes iránynak jön tudomására, a vétséges egyének eltávolítását, sőt az iskola elzáratását eszközölheti stb. A törvényjavaslat előbb említett szabványai sértik a felekezetek önkormányzási jogát, az utóbbiak sértik az egyházak önigazgatási jogát. Midőn az állam számos intézkedéseket elvon a a felekezeti önkormánvzástól és azokat saját intézkedésének vindicálja, nem tesz különbséget — a mennyiben t. i. a jogsérelem kérdése fenforog és birálat alá veendő — nem tesz különbséget, mondom, hogy az illető intézkedések kisebb vagy nagyobb fontosságúak, vagy hogy azok kisebb vagy nagyobb mértékben eltérnek azon intézkedésektől, melyeket az egyházak saját hatáskörükben már megtettek, illetőleg hajlandók megtenni, mivel azok saját érdekükbe nem ütköznek. Mert nem lehet tagadni, hogy az elősoroltak közt vannak oly szabványok is, melyek megfeleltek azon elveknek, melyeket az egyházak, legalább az erdélyi evangelicus egyház már magukévá tettek és azoknak megfelelőleg rendezték be középiskoláikat. De a kérdés mindig csak a fölött forog, vájjon túllépi-e az állam azon korlátokat, melyeKÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. X. KÖTET. ken belül az egyház a fennálló törvények értelmében jogosítva van iskolai ügyét önkormányzásilag rendezni. Ez iránt nézetem szerint semmi kétség nem lehet. A protestáns egyházak birják és élvezik azon jogot, hogy középiskolák részére ők állapítják meg a tanrendszert és a tantervet, hogy ők szabják meg azon feltételeket, melyek mellett a tanárok alkalmazandók, hogy ők gondoskodjanak kiképesítésükről. Mindent, vagy legalább annak nagyobb részét most már magának vindicálja az állam. És a dolog ily állása mellett azt állítják a törvényjavaslat védelmezői, hogy az egyházi önkormányzat nem csonkíttatik. A t. közoktatási minister ur a törvényjavaslathoz beadott indokolásában igy szól: „Az önkormányzattalbiró hitfelekezetekj elesén a protestánsok részére középiskolákat illetőleg is nevezetes jogok lettek biztosítva, melyeket nem megszorítani vagy épen visszavonni, sőt más felekezetekkel és testületekkel és magánosokkal is megosztani lehet a mai törvényhozás feladata" és még a folyamatban lévő vita megkezdésénél azt mondta a minister ur, hogy az autonómia megcsonkításának a törvényjavaslatban nyoma sincsen. Én nem tehetek róla, de én nagy ellentétet látok a t. minister ur azon szavai és tettei, t. i. a törvényjavaslat tartalma közt. Ha már a minister ur felfogása szerint az állam létérdekében kikerülhetlen szükségessé vált az egyházak önkormányzati jogkörüket szűkebb korlátokba szorítani, nézetem szerint méltányosabb eljárás lett volna, ha az előterjesztés ezt egyenesen kimondta és a szükségességet kimutatta volmiDe egyhuzamban azt állítani, hogy a mai törvény. hozásnak nem lehet feladata a biztosított jogokat megszorítani és aztán ezen jogoknak egy lényeges részét confiseálni, az mégis csak furcsa eljárás. De nincs is sehol kimutatva, hogy az állam érdekei parancsolólag követelnék az egyházi autonómiának eontemplált megszorítását. Felhozatik ugyan a törvényjavaslathoz beadott indokolásban, miszerint azon törvényczikk, mely a protestánsok iskolai autonómiáját biztosította, t. i. az 1791: XXVI. t.-cz. kilátásba helyezte egyszersmind az egész országra kiterjesztendő tanulmányi rendnek - ordo studiorum — törvény általi megállapítását. Ennél fogva tehát feladata volna a mostani törvényhozásnak, hogy ezen általános kötelező rendet megszabja. Erre bátor vagyok a következő megjegyzést tenni. Ha már a kormány az 1791 :XXVI. t.-cz.-ből származtatja az állami törvényhozásnak formailag azon jogosultságát, illetőleg kötelességét, hogy az általános tanulmányrendet ily módon megszabja, mint az a törvényjavaslat által terveztetik, ne méltóztassék elfelejteni, hogy azon t.-cz. csakis a szűkebb értelemben vett Magyarországról szól, hogy az Erdélyben érvényben soha sem volt és jelenleg sincsen. Az erdélyi egyházak önkormányzata a kolozsvári 1791 :LII.,LIV. ésLV. törvény4y
