Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-202

384 202. or.-ziigus üiés luarczÍLs &. 1883. zetet", melynek a t. képviselő ur munkatársa, vagy a .Pesti Naplót", melyek a ház közoktatásügyi bizottságának üléseiről és tárgyalásáról tudósításokat közöltek. Nincs szándékomban t. ház, ez alkalommal belebocsátkozni sajtóczikkek megbirálásába, még pedig azért nem, mert nézetem szerint ez nem a parlament elé tartozik, egyfelől azért, mert a parlamentnek nem állnak rendelkezésére kellő mértékben a megbirálás módjai, hogy az elfogultság, vagy egyoldalúság veszélyét kikerülhetnék: másfelől azért, mert az ily eljárás megsértése volna a sajtószabadságnak és megszegése azon törvénynek, mely hazánkban is a sajtószabadságot biztosította. A sajtóczikkek a sajtószabadság szüleményei és nem a parlamentnek, hanem a sajtó, illetőleg a sajtóbiróság Ítélete aláesnek. Czáfoljon meg tehát Berzeviczy Albert t. képviselő ur, a ki szintén a sajtó embere, ilyen czikkeket és iratokat a sajtóban, elleniratokban tüzetesen, alaposan, de ne szólaljon fel itt, mert felszólalása azon színben tűnik fel, mintha bizonyos kellemetlen nézeteket akarna terrorizálni. (Felkiáltások: Dehogy! Dehogy!) Ha az ő felszólalása arra czéloz, hogy a parlament a lelkek felett ítéljen és máglyát állítson fel, hogy megégesse rajta azokat, a kik a t. képviselő ur felfogásában nem osztoznak, (Felkiáltások: Eszünk ágában sincs!) szándéka nem fog sikerülni. Én meggyőző argumentumok előtt igen, de a megfélemlítés előtt sohasem hajlok meg. (Derültség.) Kaiser János T. ház! Midőn a szőnyegen levő törvényjavaslathoz én is bátor vagyok hozzá szólani : előre kijelentem, miszerint azt általánosságban sem fogadhatom a részletes tárgyalás alapjául. Az okok, melyek ezt reám nézve lehetetlenné teszik, körülbelül ugyanazok, melyek már több ellenzéki szónok részérő] fel lettek hozva. De ezek közül van egy, mely minden felett döntő súlylyal bir előttem s ez az, hogy a törvényjavaslat a protestáns egyházak, különösen az erdélyiek önkormányzati jogaikat nem vesszi kellő tekintetbe, hanem ellenkezőleg egyenesen megsérti azon törvényeket, melyeken ezen egyházak autonómiája alapszik. Vannak a t. ház tagjai közt többen, kik ugyan meg vannak győződve arról, hogy a szóban forgó törvényjavaslat több ilyféle szabványt tartaltalmaz, melyek az egyházi autonómiát sértik, de azon reményben, hogy ezeken a bajokon a részletes vita folyamában talán segíteni lehet, elfogadják a törvényjavaslatot általánosságban, fentartván talán maguknak, hogy azon esetben, ha reményük teljesedésbe nem menne, a harmadik olvasás alkalmával, a törvényjavaslat ellen szavazzanak. Megengedem, hogy ezen álláspontot is lehet több vagy kevesebb érvekkel támogatni, de én arra azért nem állhatok, mert meg vagyok győződve, hogy azon remény mindenesetre meg fog hiúsulni. Nézetem szerint, nincsen semmi kilátás arra, hogy a törvényjavaslat sértő szabványai a részletes vita folyama alatt el fognak ejtetni. A törvényjavaslat oly szellemben van kidolgozva, mely nem tartja kellőleg tiszteletben a fennálló törvényeket és ezen szellemből nem fog kivetkeztetni a részletes tárgyalás által sem. Még azon körülmény sem bírhatna engem a törvényjavaslat elfogadására, ha attól kellene tartani hogy azon esetben, ha a jelen törvényjavaslat elejtetnék, egy vagy két év múlva egy más javaslat terjesztetnék a törvényhozás elébe, mely még szigorúabb volna, szigorúabb t. i. azon irányban, hogy, a felekezetek jogait még kevesebb mértékben venné tekintetbe, azok autonómiáját még nagyobb mérvben csonkítaná. Ez pedig nem volna valószínűség nélkül az eddigi tapasztalatok után. Mert ha az eddigi javaslatokat bírálás alá veszszük és egymással összehasonlítjuk, lehetetlen észre nem venni, miszerint minden újabb javaslat, ugy a tiszt, kormány által benyújtottak, mint a közoktatási bizottság által kidolgozottak az érintett irányban mindig szigorúabbak, mint az előbbiek. Ezen körülmény magyarázhatja talán meg a t. minister ur által bevezető beszédjében tett azon észrevételt, miszerint a legelőször beterjesztett javaslattal szemben a protestáns egyháznak eszeágába sem jutott abban autonómiájának megsértését találni. Ha már csak a folyamatban levő tárgyalás alapjául szolgáló, a közoktatási bizottság által szövegezett javaslatot összehasonlítjuk, a t. minister ur által 1881. október 6-án 6. sz. alatt beterjesztett javaslattal, kitűnik állításom valósága már a javaslat külsőjéből is. Mert mikor a ministeri javaslat a felekezeti iskoláknak egy külön fejezetet szentelt és már ez által is úgyszólván elismerte, hogy azok lényegükben más szempontból tekintendők, mivel más jogi alapon fekszenek mint a többi középiskolák, a bizottsági javaslatban már nem létezik ezen külön fejezet, hanem szövege általában szól minden középiskoláról, ugy a felekezeti középiskolákról mint a nem felekezetiekről és csak helyenként tesz kivételes intézkedéseket az előbbiek számára. De tartalmilag is tovább megyén a bizottsági javaslat mint a másik és több pontban szűkebb térre szorítja az egyházi autonómiát. Ezek közül csak kettőt akarok kiemelni, az egyik az, miszerint a felekezeteknek nincsen megengedve, hogy középiskolai tanáraik képesítésérői ők maguk gondoskodjanak, a másik pedig az, hogy midőn a ministeri javaslat, mint minden előbbi javaslat, a felekezeteknek azon jogát, hogy középiskoláikban a tannyelvet minden megszorítás nélkül maguk határozzák meg, respectálta és fentartotta, az most bizonyos tantárgyakra nézve tőlük elvonatik. A törvényjavaslatnak azon szabványait, melyek által az egyházak önkormányzata csorbítást szenved, tehát a fennálló törvények megsértetnek