Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-202

ggQ 202 országos ülés avatkozzanak. "Ezt Hegedűs László és Hermán képviselő urak nevezhetik reactionarius doctrinának: én azt hiszem, ez a doctrina az iskola culturalis feladata és ethikai jellege által van indokolva. (Élénk helyeslés jobbfelől) A nemzetiségi sérelmek leginkább az erdélyi szászok szólóinak kifogásaiban, ellenvetéseiben vannak kifejezve. Ezzel a kérdéssel is annyit foglalkoztak az előttem szólók, hogy nekem alig marad mondani valóm. (Halljuk!) Én különösen csak arra akarom kérni itt velünk a képviselőházban ülő t. szász képviselőtársaimat, (Halljuk!) hogy ha ugyanazon napon, a midőn Wolf képviselő ur a magyar terrorisnrus nyomása alatt bátorságot vesz magának azt mondani, hogy a nemzetiségek itteni sanyarú állapotuk miatt kénytelenek a külföldről hívni szabadítót, ha ugy ő, mint Gull képviselő ur örömmel és rokonszenvei üdvözlik azt, hogy a külföldön oly tekintélyes és kiváló férfiak az ő sérelmeiket figyelmükre méltatták, és ha ugyanazon napon mi az „Augsburger Allgemeine Zeitung"ban olvassuk Heinze legújabb ezikkét, mely ezen javaslatnak a képviselőházban, a bizottságban történt tárgyalását közvetlen szemléleten alapuló, de mindenben tendentiosusan elferdített informátiók szerint irja le s ennek alapján a legvakmerőbb rágalmakat szórja a magyar kormány és törvényhozás ellen, az egész magyar nemzetet miveletlennek, sőt egyenesen barbárnak nevezi, ha mondom, egy napon ezen két benyomásnak vagyunk kitéve: ne csodálkozzanak, ha valahányszor e kérdés fölmerül, azon sérelmekért, melyeket mi a német társadalom és sajtó egyes félrevezetett tényezőitől szenvedni kénytelenek vagyunk, mindig őket vádoljuk. (Élénk helyeslés és tetszés.) Sokkal jellemzőbbnek tartom az említett czikket, semhogy :snnak legalább utolsó passusát, mely egy igen merész fenyegetést tartalmaz, a t. ház előtt fel ne olvassam. (Halljuk!) „Ich fürchte, es sind Sterbelieder, die wir von den fernen deutschen Inseln am Fuss der Karpathen herübertönen hören, in das deutsche Vaterland. Die Fluthen steigen; hald werden sie die blühenden Gefilde begraben habén unter ihrem Schlamm. (Derültség.) Dem deutschen Kiesen krampft sich bei den Klagetönen das Herz und zuekt es in allén Grliedern. (Derültség.) Aber die Deutschen sind eben ein „langsam Volk," und sie sind gewöhnt, bei Fremden selbst den Schein eines Rechtes höher zu achten, (Derültség) als von Fremden ihre eigenen Eeehte geachtet werden. Und doch, die Deutschen sind aueh ein nachhaltig Yolk, und die fúria tedesca, vor der einst die welsehe Welt zitterte, ist noch nicht ganz aus unserem Blut verschwunden. (Oh ! Oh!) Dreimal Wehe dem Frevler, der sie wieder aufleben lässt und entfesselt! {Derültség.) Er wird dem Strafgerichte nicht entrinnen. Quem deus perdere vult, márczins S. IS83 euni dementat. Der Deutsche aber, der jetzt noch wagt, seine Hand schützend über die Magyarén zu haltén, versteht sein Volk nicht mehr. (Nagy derültség) T. ház! Még ha állíthatnák is szász képviselőtársaink, hogy ezeknek a czikkiró uraknak és a berlini értekező uraknak dühös haragja mi ellenünk nem szándékos informatió és izgatások által az ő részükről idéztetett elő, hanem előidézte azt egyszerűen az ő erdélyi német lapjuk, mely szintén a magyar terrorismus alatt állván, oly korlátlan sajtószabadságot élvez, (Derültség) hogy nap-nap mellett a legvakmerőbb vádakat és szidalmakat szórhatja ellenünk, és mint afféle világlap, a német tudományos és politikai körök elsőrendű olvasmányát képezi, s melyet vörös irón nélkül is, mint leghitelesebb informatiót ismernek ott el: tagadásba nem vonhatják, hogy ők ezen czikkek és nyilatkozatok iránt rokonszenvüket és azok megtörténte fölött itt örömüket nyilvánították! Már pedig én őszinte barátja vagyok a szabad szónak és elismerem teljes jogosultságát annak, hogy valaki idehaza a parlamentben vagy a sajtóban a jelenlegi kormányzat, jelenlegi politikai irányunk fölött s annak nem bánom nemzetiségi részére nézve is a legszigorúbb kritikát gyakorolj a és az ellen a legélesebben keljen ki, ha azt meggyőződése ugy hozza magával; ezt, mondom, concedálom, ezt jogosnak ismerem el: de ha valaki azt, hogy egyesek a mi nemzeti becsületünket a külföld előtt meghurezoíják, bennünket, az egész magyar nemzetet barbárnak neveznek; bennünket idegen állam erőszakos beavatkozásával fenyegetnek ós igy önálló nemzeti létezésünk jogosultságát kétségbe vonják; ha valaki magyar állampolgár létére az ilyen megsértéseket örömmel és rokonszenvvel fogadja : az meggyőződésem szerint a haza iránt tartozó első legszentebb kötelességét lábbal tapossa. (Kitörő, élénk helyeslés és tetszés.) Elismerem, hogy bizonyos értelemben létezik nálunk szász kérdés: (Halljuk!) létezik önök közt (a szászokra mutatva) és mi köztünk, az erdélyi szászok és az összes többi magyar nemzet között egy függő, megoldásra váró kérdés. — De ez a kérdés nem abból áll, mintha csakugyan komolyan lehetne félni valami ebből támadható complicátiótól Magyar- és Németország között; mert hiszen ismeretes a német birodalmi kormánynak, a német uralkodó és döntő köröknek azon loyalitása, a melylyel pl. csak a múlt napokban, mihelyt a berlini izgatás megtörtént, siettek sajtó utján azt lesújtani, ugy a mint mi magunk nem tehettük volna jobban ; (Általános élénk helyeslés és tetszés), és mert sokkal mélyebben gyökerezik a magyarok és németek közti érdekközösség, a magyaroknak a német nemzet geniusa iránt rokonszenve és barátsága sokkal őszintébb és valódibb, sem-