Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-202

202. ors7ágos fi!é« márrz'ns S. !S83. SS1 hogy e téren valami komoly veszélytől félni lehetne. A szász kérdést nem is ugy értein, mintha talán az erdélyi szászoknak még valami privilégiumot kellene kapniok, vagy orvosolni való sérelmeik volnának, mert ilyenek valóban nincsenek ; hanem értem a szász kérdést ugy, miszerint elvárjuk és megköveteljük jövőben az erdélyi szász testvérektől, hogy azon sérelmeket, melyeket mi az ő védelmük ürügye alatt szenvedünk, nyíltan repudiálják; nemcsak szóval, de tettel, az által, hogy készséggel megfelelnek azon minimális követeléseknek, melyeket a magyar állam irányukban felállít és a melyek első sorban e javaslatban vannak kifejezve. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Tudom, hogy szász képviselőtársaim ellene nyilatkoztak e javaslatnak: de én még mindig hinni szeretem, hogy az erdélyi szász népei józansága, hazafisága, — melyben a legvégsőig nem akarunk kételkedni — okulása és a tapasztalás arra fogja indítani, hogy megtagadják képviselőiknek szavazatát és ezen törvény intézkedéseit nem daczezal, hanem készséggel fogadják. Ha ez nem fog megtörténni, akkor ám ők lássák következményeit, mert akkor bizonynyal be fog következni az, a mit a kormányelnök ur sokkal élénkebb színben festett, semhogy nekem ahhoz még valamit hozzáadnom kellene, (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelöl.) Szólva a nemzetiségekről, érintenem kell egy kérdést, a mely nemzetiségi kifogás és egyúttal felekezeti sérelem gyanánt hozatik fel. Ez a tanárképesítésnek ezen javaslatban ajánlott módja. Hosy jogot sért, hogy a fennálló törvényekbe ütközik, az mondatik róla; egyéb érvet ellene felhozni nem hallottunk; hogy a közoktatás érdekét sértené, azt senki sem állíthatta. Én figyelemmel olvastam az 1791: XXVI. törvényezikket, igen jól ismerem, magam is fontos alaptörvénynek tartom, de abban egy szót sem találtam, a mely ellent mondana annak a tanárképesítésnek, a mely e javaslatban foglaltatik. Azt mondják, a gyakorlat értelmezte e törvényt és ezen javaslat a gyakorlatba ütközik. Bocsánatot kérek, de ezzel a kényelmes érvvel egyáltalában minden javaslatot meg lehetne dönteni. Mert eddig a tanárképesítés egyáltalán szabályozva nem volt. A gyakorlat az volt, hogy igen sok, minden képesítvény nélküli tanár alkalmaztatott; ha tehát a képesítést akárhogy szabályozzuk törvény által, az a törvény mindenesetre a gyakorlatba fog ütközni. És nem az állam legfőbb culturalis érdeke, nem a dolog természete hozza-e magával, hogy a tanárképesítés iránt törvény intézkedjék és hogy e képesítésben az állam tekintélye nyilatkozzék'? Hát a mikor az állatorvos minősítvényét törvény irja elő, annak minősítvénye, a ki az ifjú nemzedéket életpályájára elkészíti, a jövő számára neveli, afféle res nulius legyen? a melyre nézve szabad a vásár — minuendo licitátiót szabad folytatni ? Azt hiszem, ezt tovább fentartani nem lehet. (Helyeslés jobbfélől.) A protestáns autonómia érdekében beadott kérvényeken, a különvéleményen, az újabban benyújtott memorendumon és itt egyes szónokok részéről történt felszólalásokon oly hang vonul végig, hogy az ember alaposan hihetné, miszerint itt nem kevesebbet tervezünk, mint az 1791: XXVI. törvényezikknek hatályon kivül helyezését. Pedig mindössze mi történik? Az, a mit ez a törvény egyenesen elrendel, a literaria institutio szabályoztatik és a supreina iospectio jogköre körüliratik. Hát oly törvény hozassék, a mely egyszerűen ismétli, a mit az 1791 : XXVI. t.-cz. kimondott? És vájjon képes-e az a törvény egymagában elegendő védelmet nyújtani? Hiszen annak alapján a legkülönbözőbb magyarázatok lehetségesek, (Ellenmondás a szélső balon) hiszen tudós protestáns férfiakat hallunk ezen törvény értelmezése felett vitatkozni. Én azt hiszem, épen magának a protestáns autonómiának érdekében van, hogy a kérdés mentől előbb tisztába hozassék és ne Mzassék a törvény magyarázata úgyszólván az időszerinti kormány felfogására. Hiszen ha a kormány valóban azt akarná, a mit egyesek tulajdonítanak neki, t. i. meg akarná törni A felekezeti autonómiát, akkor azt ama törvény alapján sokkal könnyebben tehetné meg, mint ha különösen a kormánynak felügyeleti jogköre oly praecise szabályoztatík, mint ezt a törvényjavaslat teszi, a mely biztosítja ugyan az állam felügyeletét és ellenőrzési jogát, de egyúttal körülhatárolja azt ugy, hogy ezeken a határokon tulmenni nem lehet. (Helyeslés.) Olyan értelmezését a felügyeleti jognak; aminőt a különvéleményben is, de különösen a memorandumban találunk és a mely abban áll, hogy az állam főfelägy életi joga e szerint tulaj donkép csak „főszemléleti jog" volna, hogy ti. jogában állana az államnak statistikai adatokat és jelentéseket kérni be,az iskolákat időnkint megtekinteni, esetleg észrevételeit megtenni, a melyek azonban hogy figyelembe vétetnek-e vagy nem, a felekezet belátásárai hízandó, mondom, az ilyen fő felügyeleti jogot természetesen e javaslatban nem találhatjuk fel; de ilyen egyáltalában nem is létezhetik. (Ugy van! jobbfélől.) Az államra olyan jogokat ruházni, a melyeknek absolute semmi sanctiójuk nincs, egyértelmű volna azzal, hogy az államot nevetséges bábbá törpítsük. (Élénk tetszés jobbfélől.) És ha mi az a felett való döntést, hogy az egyes iskolákban előfordult állam által constatált hiányok orvosoltassanak-e s hogy vájjon az állani érdeke mindenütt megóvassék-e, a felekezeti hatóságokra bizzuk, akkor, bocsánatot kérek, ez nem volna egyéb, mint az egyháznak az állam fölé emelése. (Zajos helyeslés jobbfelöl.)