Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.
Ülésnapok - 1881-202
202. országos iüós máreziws 8. 1885. 377 fel, — minden általános vita mellőzésével azonnal megkezdetvén annak részletes tárgyalása. T. ház ! Azt hiszem, hogy e ház minden egyes bizottságának joga van a hozzáutasított törvényjavaslatokon belátása szerinti módosításokat eszközölni. Ezt kétségbe senki sem vonhatja. A mindennapi gyakorlat, tapasztalat bizonyítja, hogy ily módosítások gyakran nagyon lényegesek és épen ez esetben, midőn tudjuk, hogy a közoktatási bizottság a múlt évben szakértőket és az egyházak képviselőit hallgatta meg, miután a bizottságban kölcsönös capacitátiónak van helye, én épen nem tartom csudálatosnak, ha jelentékeny módosítások tétettek a javaslaton. E módosítások indokolva vaunak. Hogy miképen eszközölte a módosításokat a bizottság? vájjon közreműködött-e ebben egy albizottság vagy nem, az egészen a bizottságnak belügye, a melyre nézve a házszabályok által a legkevésbbé sincs korlátozva, A mi pedig az általános vita mellőzését illeti, ez azért történt, mert a javaslatnak elvi momentumai már a múlt ülésszak alatt kellőképen megvitattattak ; a bizottságban a legkülönbözőbb nézetek voltak képviselve, és ha e különböző nézetek képviselői mind belenyugodtak abba, hogy általános vita ne tartassék, valóban nem volt ok arra, hogy ez itt sérelemképen hozassék fel. A jelenlegi vallás-és közoktatásügyi minister urnak pedig annál kevésbbé lehetett szándéka a bizottság tanácskozási jogkörét csorbítani, vagy működését helytelen mederbe terelni; mert hiszen a jelenlegi minister ur volt az, a ki képviselő korában indítványozta,hogy a ház közoktatási szakbizottságot alakítson, ezen indítvány folytán alakíttatott e bizottság, ilyen az előtt nem volt, s a közoktatási kérdéseket csakis az osztályok készítették elő. Ezeket akartam Gull képviselő urnak, a bizottság eljárására mondott kritikájára nézve, mint a bizottság egyik szerény tagja, elmondani. A mi már most az egyes ellenvetéseket, még pedig először a didacticai szempontból felhozottakat illeti: miután azokra nézve a különvélemény álláspontjával szemben, ugy a t. minister ur, mint a t. előadó ur tüzetesen nyilatkoztak, nekem csak néhány rövid megjegyzést kell tennem. Igaz ugyan, hogy azóta változott a helyzet annyiban, a mennyiben a [különvéleményben csak jelzett egységes középiskolai rendszert Hermán Ottó képviselő ur itt beszédében bővebben kifejtette, de ez a dolog lényegén — nézetem szerint — niitsem változtat. Mert azok az érvek, a melyeken a kettős középiskolai rendszer nyugszik, fennállanak mindennemű egységes középiskolai rendszerrel szemben; és én azt hiszem, hogy ha valaki már előre helytelenítette a különvéleményben erre vonatkozólag mondottakat, Hermán Ottó t. képviselő ur beszéde után egy okkal többet láthatott annak KÉPVH. NAPLÓ 1881—84. X. KÖTET. j helytelenítésére; mert Hermán Ottó képviselő ur rövid körvonalakban felállított rendszere, már ugy is, a mint azt egyszeri beszédben kifejteni lehetett, igen nagy hibákban szenved. Első hibája az: hogy oly korban, mikor a gyermek képessége és hajlamai felett nemcsak maga a gyermek nem, de annak vezetője, nevelője sem mondhat Ítéletet, megkívánja a pályaválasztást. De továbbá az által, hogy az egész tanfolyamban az elemi iskolától az egyetemig négy nyugpontot álhit fel, a tanítást abba a kényszerhelyzetbe hozza, hogy mindig a kilépő növendékek ismereteinek betetőzésére kell gondot fordítania, a mi által a tanítás folytonossága, tervszerűsége szenved. Végül, midőn a görög nyelvet a középiskolából egészen száműzi, a latint pedig csak facultative, nem mint kötelező tantárgyat veszi fel, a mi a mai viszonyok és a mai felfogás mellett egyértelmű ezen nyelvnek száműzésével is: ez által e rendszer teljesen szakít a humanistikus képzéssel és merőben reális alapra fekteti a tanítást. Már pedig ilyen tanrendszerrel, megengedem, hogy sokat lehet egyes esetekben elérni, de azon ezélt, melyet Hermán Ottó képviselő ur is felállított eléírni, t. i. Magyarországban, — a hol az ifjúság többségének határozottan a íiumanistikus képzés iránt van nagyobb hajlama és fogékonysága — egészséges és természetes közoktatási állapotokat fejleszteni és még hozzá ifjaink jellemét is képezni, erkölcsi valóját megnemesíteni ezen az utón nem lehet. (Ugy van ! a jobboldalon.) Egyébiránt bármiképen gondolkozzunk is e tervezet egyes momentumai felől, e tervezet anynyira radicalis, új, bizonytalan körvonalokban mozgó, hogy azt egy beszédben érdekesen kifejteni, felette vitatkozni lehetséges, de a felelősség tudatában egy ily rendszert a gyakorlatba bevinni, megvalósítani lehetetlen. (Helyeslés a jobboldalon.) E szerint abban, hogy Hermán Ottó képviselő ur is csak oly rendszer körvonalait adta, mely meg nem valósítható, újabb bizonyítékát láthatjuk annak, hogy a kettős középiskola rendszerével ez idő szerint szakítani nem lehet. Bajokat a közoktatás terén elismerek magam is, részint a didacticai, részint az administrativ téren ; és épen ezért kívánom, hogy e törvényjavaslat minél előbb törvénynyé legyen s e bajokat mindkét irányban orvosolja. Egyik baj a túlterheltetés, melyre nézve azonban igen gyakran túlzott panaszokat hallunk. De ennek okai nem a tanrendszerben rejlenek; ha különben abban rejlenének, akkor az unificatió által még jobban elmérgesednék és akkor épen nem lehetne segíteni rajta. (Ugy van!) A jelen tanrendszer keretében lehet a bajon segíteni, azonban nem ugy, mint a különvélemény kívánja, hogy még jobban le kell szállítani a tanárok minimalis számát, mert — a különvélemény 48
