Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-202

378 202 ortKágr** filét inarezius S. 1IS3. szerint —• ha a tanárnak ideje van, akkor tüzetesen foglakozik tantárgyával és az ifjakat vele túlterheli, a mi végeredményben oda vezetne, hogy arra, miszerint a túlterheltetés megszűnjék, az szükséges, hogy a tanár mentül hanyagabban teljesítse kötelességét, (Ugy van! a jobboldalon) hanem az orvoslás a tanár egyéniségében, a tanár által alkalmazott módszerben, a helyes mértékben és helyes igazgatásban található fel. (Helyeslés a jobboldalon.) Mindezeken pedig másképen, mint megfelelő tanárképesítés által segíteni nem lehet. (Ugy van ! a jobboldalon.) Ezért tehát, megbízható és szigorú tanárképesítés kívánatos; olyan, minőt a javaslat comtemplál s minőt én szívesen fogadok el. A második baj az, hogy középiskoláink között a tanárok minősége, az iskolák felszerelése, az azok által követett eljárás s különösen azok szigora tekintetében aránytalan különbségek vannak, és hogy vannak középiskoláink, melyek a kívánatos színvonalon mélyen alul állanak. Én egészen helytelen sentimentalismusnak tartom azt, midőn az mondatik, hogy nem szabad igy általánosságban a középiskolai oktatásról helytelenítőleg szólani, hanem egyeseket keli megnevezni és a visszaéléseket bebizonyítani. Bocsánatot kérek, nekünk törvényhozóknak nem lehet feladatunk elhibázott gyengédségből eltakarni, eltitkolni a hibákat és bajokat, hanem rá kell mutatnunk azokra és orvosolnunk kell azokat. Tessék kimenni az életbe, ott meggyőződhetnek az oktatás hiányos eredményeiről. Ha pedig méltányosak akarunk lenni, legyünk igazán méltányosak a kötelességeiket becsületesen teljesítő intézetek és tanárok iránt és vessünk véget annak, hogy egyesek hibái miatt mindig az egész középiskolai oktatás eredményét el kelljen Ítélni. (Élénk helyeslés.) Nekem volt közvetlen alkalmain betekinteni a felekezeti iskolák beléletébe és meggyőződést szereztem magamnak, hogy vannak ezen a téren is jeles intézetek és jeles tanerők. Én azt hiszem, hogy ezek érdekében kívánatos megszüntetése azon lehetőségnek, hogy egyes intézetek hiányos képzése által a szellemi proletariátus szaporittassék. Mert ha az ifjak kikerülnek az életbe, ott senki sem kérdezi: honnan jött ez, honnan jött amaz; hanem ha látjuk, hogy sok ifjn nem hozott magával egyebet a középiskolából, mint egy pecsétes igénylevelet a müveit ember nevére, melynek azonban megfelelni nem tud s csak vánszorogva halad tovább pályáján, mely őt fokról fokra inkább hozza összeütközésbe a társadalom követelményeivel, mig végre az ilyen emberek elkeserednek, elzüllenek s szaporítják azon elemek számát, melyek saját bajukért, nem boldogulhatásukért minduntalan az államot és a társadalmat teszik felelőssé, (Ugy van! a jobboldalon) ha ezt látjuk, akkor kikelünk az egész középiskolai képzés ellen. Ezen csak egy módon, csak egy eszközzel lehet segíteni; szigorú ellenőrző rendszabályok által, olyanok által, milyeneket a javaslat foglal magában ; és ezen szigorú rendszabályoknak mindenekfölött az érettségi vizsga körül kell culuiinálniok, miután ez próbaköve az egész középiskolai oktatásnak. Csak ez által lehet elérni, hogy minden középiskola a tanczél által kijelölt szellemi színvonalra emelkedjék s a mennyiben erre nem képes, enyészszék el. (Helyeslés a jobboldalon). Az érettségi vizsga szorosan összefügg a tanárképesítés kérdésével és azért helyesen teszi a javaslat, hogy a súlyt e kettőre fekteti. A tanár hiányos képzettsége mindig a vizsgákon s leginkább az érettségi vizsgáknál bőszülj a meg magát. Mert az a tanár, a ki érzi, hogy részben az ő nem kellő képzettségének következménye az. hogy a növendék ismeretei hiányosak, lelkiismeret-furdalást érez, nem akarja az ifjút az ő saját hibája miatt büntetni, hanem hibáját jóvá teendő, rosszul alkalmazott könyörületességből keresztül bocsátja a vizsgán s átbocsát az életbe is olyan ifjat, ki a követelményeknek nem képes megfelelni. (Helyeslés jobbfelöl.) Az egyes tanároknak ilyen vétkes eljárása, kivált alantosabb színvonalú intézetekben, ritkán fogja correctivumát találni a tanári testület, az igazgató eljárásában. Itt nincs más mód a segítségre, mint egy, az állam tekintélyét képviselő, részrehajlatlan ember által ellenőriztetni az egész eljárást, hogy semminemű visszaélés elő ne fordulhasson. (Helyeslés a jobboldalon.) Meggyőződésem szerint ezen rendszabály még sokkal kíméletesebb, enyhébb és első sorban a felekezeti intézetek méltóságát sokkal inkább óvja meg, mintha az állam megtenné azt, mire kétségtelenül joga van és a mit hogy megtegyen, a törvénynek egy betűjét sem kellene megváltoztatnia, ha t. i. az érettségi vizsga helyett felvételi vizsgát rendszeresítene a főiskolákon ée államvizsgákat azon pályákra, a melyekre az érettségi képesít. (Ugy van! a jobboldalon.) Ez által azután valósággal gondnokság alá helyezné a középiskolákat. (Ugy van! a jobboldalon.) Bizalmatlanságnak nevezik, sőt Helfy képviselő nr az egyes tanárokra nézve megalázónak mondja az államnak azon jogát, hogy a középiskolai oktatást a maga főmomentumában ellenőrizze oly módon, mint az itt javasoltatik, T. ház! A civilisatiónak és az alkotmányos viszonyoknak critériuma az, hogy minden nyilvános, minden eredményében többekre, a társadalomra kiható functió szigorúan ellenőriztetik. A kormány eljárását ellenőrzi a parlament, a melynek a kormány felelős; a kormány viszont tartozik szigorúan ellenőrizni azokat, a kik magát az ok-