Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-202

372 202. «rsíá£Qi äíés raárezias 8. 1883. is annak a helyességét, hogy két osztályt összevonjon, a ministertől kell engedélyt kérni, sőt talán még a photographiát is hozzá kell mellékelni, hogy megítélhesse a minister, hogy oly alakú-e az a fiu, a mely képes a czélnak megfelelni. Ha végig akarnék menni az egész törvényjavaslaton kimutathatnám, hogy a beavatkozás ilyen foka sehol a világon nem létezik. Es ez annyira lealázó, hogy eltekintve a felekezeti kérdéstől, hogy önérzetes ember e pályára nem vágyódhatik és ha rajta van, elvágyódik helyéről. Itt bátor vagj'ok figyelmeztetni a t. házat egy sajátságos érvelésre, amelybe a túloldal esik, valahányszor a kormány valamit kezébe akar összpontosítani. Ilyenkor a magyar állameszmét hangoztatják. Ezen néhány nap alatt, a mióta a törvényjavaslat szőnyegen van, vagy 20—30 képviselő intézte hozzám azt a kérdést: hát te sem akarod a magyar állameszmének megerősödését '? Ugyan kérdem, ha az állameszme megerősödését akarom, ez annyit jelent, hogy az állam kormányának minél több hatalmat adjunk kezébe ? Ha ez utón baladunk, akkor az állameszmének legfőbb ideálja, a legnagyobb absolutismus, mert annak kezében van concentrálva a legtöbb hatalom. (Ugy van! a szélső balon.) De nem ebben áll a magyar állameszme és kimutathatom, hogy a mit az állameszme érvényesülésének neveznek, ez nem az. A minister nem dicsekedhetik vele, mert a mit itt kiemelnek, hogy a nem magyar tannyelvű középiskolákban is a magyarnyelvetakarjaérvényre juttatni, az is nem az ő érdeme, mert azt csak véletlenül szerencsénkre a tanügyi bizottság iktatta bele utólagosan, (Ugy van! a szélső baloldalon) még az sem volt a minister innak esze-ágában sem. Tehát hol van az állameszme? Igenis állameszme az, hogy akadályoztassák meg minden úton-módon, hogy az iskolákban nemzetellenes tanok hirdettessenek. De erre nézve — bocsánatot kérek, de kimondom — hogy ha én Magyarország cultusnünistere vagyok, tiltakozom az ellen, hogy ilyesmit törvénybe iktassanak; mert én azt bizalmatlanságnak tekinteném magam ellen, mert a nemzetnek fel kell tennie a maga ministeréről azt, hogy bárhol lát nemzetellenes törekvést: ott rögtön a legerélyesebb eszközhöz kell nyúlnia, hogy azt elnyomja. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ehhez nem kell törvény, ez törvények törvénye, ezt teljesíteni a ministernek kötelessége, azért mert minister. (Helyeslés a szélső halon.) Azt mondám t. ház, hogy nem fogadhatom el általánosságban e törvényjavaslatot a protestáns autonómia iránti tekintetből is. És itt minden félreértés kikerülése végett kijelentem mindenek előtt, hogy midőn én a protestáns autonómiának védelmére kelek, a lehető leghatározottabban mély meggyőződésem szerint nem indulok én ki sem békekötésekből, sem régi törvényekből. Beismerem azt, hogy békekötésekre hivatkozni állampolgárhoz nem illő. Én azt absurdumnak tartom, hogy egy állani saját polgárainak egy részével nemzetközi viszonyban állhasson. Békekötések, szerződések létezhetnek nemzet és nemzet, ország és ország közt: de hogy legyen állam, a mely saját polgárainak akár egyik, akár másik részérői, akár többségével, akár kissebbségével nemzetközi szerződésben lehessen, ezt én el nem fogadhatom. De nem fogadhatom el még azt sem, hogy a törvényhozás előtt akadályul szolgálhasson bármely más régi törvény. Mert a törvényhozásnak feladata épen az, hogy a kor kívánalmaihoz képest alkosson törvényeket, módosítson, teremtsen újakat, a régiek helyébe ott, a hol kell. Ebből tehát kiindulva, mondom, nem e szempontból védelmezem én % protestáns autonómiát. De felhívom a legbnzgóbb katholikust arra, hogy kezét szivére téve, nem kénytelen-e bevallani: hogy lapozgatván hazánk történelmét, kézzelfoghatólag látjuk, hogy az csakugyan igaz, hogy a protestánsok felekezeti küzdelme mindig összeesik a haza szabadságáért, függetlenségeért való küzdelemmel. És ha ők arra hivatkoznak, rósz néven nem veszem: mert csak tényt, igazságot mondanak és én nem hiszem, hogy azon szándékkal mondta legyen bárki is, akár ezen, akár másik oldalon, mintha ezáltal más felekezeteket sérteni akart volna. Hiszen ők is nagyon jól tudják, hogy ha ezen küzdelmek sikerre vezettek: ez épen olyan nagy érdeme az ország katholikus részének, mint nekik ; hiszen ők nem végezhettek volna sikerrel semminemű küzdelmet már csak azért sem, mert kisebbségben voltak. És én megvallom, hogy csak sajnálattal látom azt, hogy az egész vita alatt, daczára annak, hogy annyian szólottak és a feliratkozások után Ítélve, ezentúl sem remélhetni — eltérve a multak példáitól, egyetlen egy katholikus képviselő sem szólalt még fel a protestánsok autonómiájának védelmére. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt hiszem, hogy ez a mi feladatunk épen azért, mert kezünkben a hatalom, mert mi képezzük ez országban a nagy többséget. Már pedig azt hiába tagadja bárki, hogy vannak ezen törvényjavaslatban intézkedések. Trefort Ágoston, vallás- és közoktatásügyi minister: Nincsenek! Helfy Ignácz: Engedelmet kérek, meglehet, hogy a minister urnak nem az volta szándéka, de egyenes támadást képeznek a protestáns autonómia ellen. (Helyeslés a szélső baloldalon. Ellenmondás jobbf elöl.) Be fogom bizonyítani; a niinister ur saját szavaival fogom bebizonyítani. Én pedig azt hiszem t. ház, mint Magyarország törvényhozó testületének egyik tagja, mint egyszerű magyar ember, hogy Magyarországnak érdekében áll ezen autonómiának csorbítatlan fertartása. (Igaz! Ugy van a szélső baloldalon. Egy hang jobbfelöl: Senki sem akarja csorbítani!) Hálátlanság lenne szentségtelen kézzel nyúlni oly intézményhez, mely törté-