Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-202

368 202. orsaágos ilés HUUTCBÍK.S. ISSS. tenni, pedig előttem ez volna a legnagyobb átok, ha e czélzat megvalósult volna, a képviselő ur talán nem bánná ezt, azért hallgatta el. Legnagyobb sérelmem azonban az, hogy a t. képviselő ur engem izgatással és pedig kétféle izgatással vádol. Az egyikre nézve némi részben igaza van, T. i. a mennyiben azt mondtam, hogy ha torvénynyé lesz e javaslat, pláne, ha a részletekben sem módosulna ugy, a mint beterjesztve van: akkor, mivel mint protestáns, meggyőződésből nem tartom üdvösnek, megmondtam, hogy igenis izgatni fogok ellene, de csakis törvényes eszközökkel; tessék megolvasni a gyorsírói jegyzetekből. Ez nagy különbség, de még nagyobb az, a amit a képviselő ur reám fog, hogy én egyenesen más felekezetek ellen izgatok. Felhívom az egéíiz házat, nemcsak itt a képviselőházban történt felszólalásomban, de hivatkozom összes nyilvános és irodalmi működésemre, hogy mikor izgattam én felekezet ellen? íSőt kijelentem, hogy én a katholikusoknak és más törvényes bevett felekezeteknek is ugyanolyan széles köríí autonómiát kívánnék, mint a milyennel mi protestánsok bírunk. Én tiszteletben tartom minden törvényesen bevett felekezetnek a jogát, de ugyanezt megkívánom másoktói a magaméra nézve is. A t. képviselő ur szememre veti, hogy a régi ősök neveit is idézem, hogy a Telekieket, aRádayakat felhoztam, óhajtván, vajha utódaik is ama jeles ősök példáját követnék vallásuk védelmében. Hát, én t. ház, nem tudom, mennyiben követtem el ebben bűnt, vagy kiméletlenséget, mert én azon jeles ősöket mint múlt dicső példákat állítottam elő. Azt hiszem, hogy az utódokra sem szégyen, hogy őseik ugy viselték magukat. Ha én e hivatkozást kíméletlenségből tettem volna: akkor inkább idéztem volna Rakovszky Menyhértet, a kit az ónodi gyűlésen hazaárulásért összevagdaltak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Rakovszky István: T. képviselőház ! Legyen szabad különösen a képviselő' ur végszavai következtében tegnapi felszólalásom igazolásául néhány szóra igénybe venni a t. képviselőház szíves türelmét. Én annak igen örülök, a mit a t. képviselő ur saját álláspontját illetőleg kifejtett, mert igen örülök mindig annak, ha valaki nyíltan tiltakozik az ellen, hogy más felekezetek iránt szűkkeblű felfogásból indul ki; de ha első felszólalását nem ugy fogtam és nem ugy foghattam fel, mint a jelenlegit, annak nem én vagyok az oka, hanem a t. képviselő ur, kinek nem a könyveit bíráltam, hanem országgyűlési beszédére voltam bátor észrevételt tenni. (Helyeslés a jobboldalon:) Elismerem, hogy a képviselő urat talán nem azon iutentió vezette, de a mit mondott, igenis bírt azzal a színezettel, hogy más felekezetek ellen izgat. Nemcsak azt mondta a képviselő ur, a mit felolvasni méltóztatott, de határozottan azt mondotta, hogy a törvényjavaslat a katholikus felekezetnek előnyöket ad más felekezetekkel szemben és azt mondotta, hogy ez a katholikus főpapság álezázott támadása más felekezetek ellen. (Igaz! Ugy vcmJ a jobboldalon.) A mi pedig az idézetet illeti, igaz, hogy az elnémetesedést nem említettem, mert nem volt kifogásom az ellen, hogy ezt idézi. Rákóczy mondását is ugy idéztem, a mint azt a képviselő ur mondta, hogy 9

Aa része a seregnek kálvinistákból állott. Thaly Kálmán: Azt Rákóczy mondta, nem én! Rakovszky István; De azt már, hogy e nélkül bizony ma nem volna Magyarország, azt nem Rákóczy mondta, hanem a képviselő ur. (Élénk tetszés jobbfelól.) A t. képviselő ur idézvén Kolonies szavait, mint mondám, azt, hogy németté akarta tenni az országot, én nem említettem fel; de a t. képviselő az idézet többi részére nézve most azt mondja, hogy hozzátette a „nyomorulttá" után az ,,és'--t és csak ezután mondta azt, hogy „katholikus". En sajnálom, de ez az „és", legalább az; országgyűlési naplóban, a melynek ő nagy fontosságot tulajdonít, nincsen benne; én pedig csak a naplóra hivatkozhatom. A mi az idézetet illeti, én elhiszem, hogy mások mondták, de méltóztassék megengedni, hogy a felszólalás intentióját csak ugy lehet megbírálni, hogy mily irányú idézeteket használnak. Az, hogy más szavait idézi valaki, még nem képez mentséget, ha az idézet bizonyos irányban, bizonyos hangsúlyozással hozatik fel, mert saját argumentátiója indokolásául senki sem fog oly idézeteket felhozni, a melyek nem felelnek meg intentiójának. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezzel ugy hiszem, igazoltam álláspontomat és most legyen szabad a képviselő ur végszavaira refiectálnom. (Halljuk! Halljuk!) Ha valaki, igen jól tudom én is a magyar történelemben szerepelt egyik egyenes ősömnek viselt dolgait és ha a t. képviselő ur az én rövid multamat figyelemre méltatja, ez igazolja azt, hogy nem osztoztam és nem osztozom azon felfogásban, melyet akkor Túróez megye képviselt. Thaly Kálmán: Helyes! De méltóztassék megengedni, hogy büszke legyek mégis azon ősömre, ki példát adott arra, miként kell a kötelességhez rendületlenül hűnek maradni, ki a megyéjétől nyert utasításhoz levén kötve, ez utasításhoz híven teljesítette kötelességét akkor is, mikor érte halállal kellett bűnhődnie. (Élénk helyeslés jobbfelól.) Thaly Kálmán: Még csak egy pár szót a t. képviselő ur egy kifejezésére, mit nem olvastam fel, de hivatkozni méltóztatott reá, t. i. azt mondta, hogy én a katholikus főpapság álezázott támadását látom e törvényjavaslatban a protestán\